470 civil társadalmi szervezet, szakszervezet és érdekvédelmi szervezet figyelmezteti az Európai Bizottságot, annak elnökét, Ursula von der Leyen-t és az EU tagállamait: jogaink, egészségünk, bolygónk és jogrendszerünk nem eladó.

Ursula von der Leyen elnök asszony vezetésével az Európai Bizottság drasztikus változtatásokat tervez a munkaügyi és szociális jogok, az emberi jogok, a digitális jogok és a környezet védelmére vonatkozó jelenlegi szabályokban. Attól kell tartani, hogy a Bizottság és a tagállamok a következő négy évben előmozdítják a jelenlegi szabályok eltörlését az EU-ban működő vállalkozások számára. Ezzel az EU egy új lefelé irányuló verseny kockázatát vállalja. Ezek a szabályok ugyanis valójában azt hivatottak biztosítani, hogy tisztességes, méltányos és egészséges életet élhessünk. De már most is elégtelenül alkalmazzák őket. A világos figyelmeztetések ellenére a szabályokat most soha nem látott mértékben szüntetik meg, gyengítik vagy jelentőségüket vesztik.

Kilenc hónappal hivatalba lépése után nyilvánvalóvá vált, hogy a Bizottság a messzemenő egyszerűsítés alatt valójában „deregulációt” ért. Azok a szabályozások, amelyek megvédnek minket a nagyvállalatok túlzott kapzsiságától, amelyek tiszta levegőt és egészséges ételt biztosítanak nekünk és családjainknak, áldozatul esnek a drasztikus leépítésnek. Azokat a szabályokat, amelyek tisztességes és biztonságos munkakörülményeket garantálnak, védik a környezetet, harcolnak a diszkrimináció ellen, fellépnek a korrupció ellen, hozzáférést biztosítanak számunkra tisztességes és biztonságos pénzügyi termékekhez, és gondoskodnak arról, hogy a nagyvállalatok ne sértsék meg magánéletünket a digitális térben – röviden: azokat a törvényeket, amelyek mindannyiunkat most és a jövőben is védenek – drasztikusan korlátozni kívánják.

A Bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy ezzel a „felesleges bürokráciát” kívánja csökkenteni. Azt állítja, hogy Európa „versenyképesebb” lesz, ha csak bízunk abban, hogy a vállalatok önmaguktól a helyes dolgot teszik, és hogy a kevesebb szabályozás több „innovációt” eredményez az uniós vállalatoknál. A valóságban azonban az EU történelmének keserű tapasztalatai – gondoljunk csak a pénzügyi válságra vagy a Dieselgate-ügyre – megmutatják, mi vár ránk valójában.

Az EU-szabályokat korlátozni kell, hogy a befektetők könnyebben kizsákmányolhassák az embereket és a bolygót. Amitől meg kellene védeni minket, azt nyereségesen eladják. Így aláássák a demokráciába vetett bizalmunkat.

Az új intézkedésekkel a vállalatokat meghívják az EU jogalkotóinak tárgyalóasztalához¹ -, Maßnahmen wie „Umsetzungsdialoge“, „gezielte Konsultationen“ und „Realitätsprüfungen“ („végrehajtási párbeszédek”, a „célzott konzultációk” és a „valóságvizsgálatok”) - míg a közjót szolgáló szervezeteket kizárják. A nem megfelelő konzultációs módszerekkel a vállalatok még nagyobb előnyben részesülnek. Ugyanakkor a döntéshozók ezekkel az intézkedésekkel, a társadalom különböző érdekeit képviselő civil társadalmi szervezeteket szorítják háttérbe. Ehhez hozzátartozik, hogy a megszorító politika miatt a törvények végrehajtásával megbízott hatóságok kevesebb költségvetéssel és személyzettel rendelkeznek, ami tovább súlyosbítja a problémát.

Mára szinte nincs olyan nap, hogy az Európai Bizottság és az EU tagállamok tanácsa ne próbálná korlátozni a számunkra létrehozott védelmi intézkedéseket. Így már több javaslatot is átnyomtak anélkül, hogy a Bizottság teljesítette volna a hatásvizsgálat benyújtására vonatkozó kötelezettségét. Pedig ezek elengedhetetlenek.

A „gyorsított eljárás” alkalmazása is súlyosbítja a helyzetet, mivel így nincs idő demokratikus vitára az Európai Parlamentben. A jogalkotás elvei elengedhetetlenek a demokrácia számára. A rövidített eljárások alkalmazásával a Bizottság elhallgattatja a kritikus hangokat, és olyan törvényeket terjeszt elő újbóli megvitatásra, amelyek már átestek a demokratikus folyamatokon, és így kompromisszumot jelentenek az EU politikai erői között. Különböző tényezők végzetes összjátéka miatt egy ilyen dereguláció azzal a kockázattal jár, hogy megerősödnek a szélsőjobboldali és antidemokratikus erők, lehetővé válik a korrupció és fokozódnak az egyenlőtlenségek.

A klíma és a környezet védelméhez sürgősen szükséges intézkedéseket megakadályozzák, és a társadalom, különösen a munkavállalók, nem jutnak hozzá a nélkülözhetetlen védelmi intézkedésekhez és szolgáltatásokhoz. A „messzemenő egyszerűsítés” már most is túl messzire megy:

• A vállalkozói elszámoltathatóság és az igazságosság messze került: Az európai ellátási láncokról szóló irányelv enyhítésére irányuló javaslattal a Bizottság és a Tanács drasztikusan gyengíteni kívánja az ellátási láncokban alkalmazott éghajlat- és környezetvédelmi intézkedéseket, valamint az emberi jogi kötelezettségeket. Ugyancsak jelentősen csökken a vállalatok fenntarthatósági szintjének és erőfeszítéseinek átláthatósága, mivel az irányelv a vállalatok fenntarthatósági jelentéseire és az EU taxonómiájára vonatkozóan sokkal kevesebb vállalatot érint majd.
• Életterünk és a biológiai sokféleség védelme veszélybe került – ugyanakkor a vegyi anyagok is fenyegetik a lakosság egészségét: a Bizottság javaslatot terjesztett elő a közös agrárpolitika környezetvédelmi kötelezettségvállalásainak törlésére, amely a vizes élőhelyek és a tőzeglápok védelmét szolgáló intézkedéseket is érintené. Az EU kozmetikumokra vonatkozó vegyi anyagokról szóló jogszabályait és a veszélyes vegyi anyagok címkézési előírásait is szigorítani kell. Ezen túlmenően máris aggasztó jelek utalnak arra, hogy a „örökös vegyi anyagok” (PFAS) teljes körű betiltására irányuló javaslatot enyhíteni fogják.
• Csökken a környezetkárosítókra nehezedő nyomás: a kötelező átalakítási terveknek biztosítaniuk kellene, hogy a légszennyező ipari telephelyek tisztábbá, körforgásosabbá és éghajlatbarátabbá váljanak. A késedelmek miatt azonban az ipar átalakításában a vállalatok átláthatósága és a nyilvánosság felé való elszámoltathatósága csorbát szenved.
• A gyengébb éghajlat-politikai célok a vállalatoknak kedveznek, nem a bolygónak: az EU tagállamok támogatásával az Európai Bizottság azt a célt javasolta, hogy 2040-ig 90 %-kal csökkentsék a kibocsátást az 1990-es szinthez képest. Ez a terv azonban magában foglalja a klímavédelmi törvények által létrehozott politikai struktúra gyengítését is, különböző rugalmassági lehetőségek bevezetésével. A nemzetközi kibocsátási kreditek bevezetése az EU éghajlat-politikai célkitűzéseinek keretében drasztikusan csökkentené az EU ambiciózus céljait, összehasonlítva egy kizárólag az EU-ra koncentrált céllal. Pedig már így is lemaradásban vagyunk, amikor a globális erőfeszítések megfelelő részének vállalásáról van szó.
• Az elmúlt 10 év digitális jogok terén elért előrelépései visszafordíthatók: Az EU digitális alapjogainak gerincét képező általános adatvédelmi rendeletet újra napirendre kell tűzni. Ez lehetővé tenné, hogy a lakosság érzékeny adatait mindenféle védelem nélkül feldolgozzák. Az olyan törvények, mint az AI-rendelet és a tervezett digitális csomag, támadást jelentenek a jogalapú szabályozások ellen, amelyek valójában digitális életünket hivatottak megvédeni az AI által okozott károktól és az állam és a vállalatok általi megfigyeléstől.
• A munkavállalók lefelé irányuló verseny előtt állnak: a tervezett „28. rendszer” javaslatával a szociális jogok és a szociális biztonság csökkenése fenyeget, mivel az EU jogszabályai több engedményt biztosítanának a vállalatoknak. Ezzel megnyitják az utat a nemzeti munkaügyi és szakszervezeti jogok megkerülése előtt.
• Nagyobb szegénység: a Bizottság azt tervezi, hogy a szegénység elleni küzdelemre szánt forrásokat inkább vállalatok és iparágak, például a technológiai ágazat és a védelmi szektor támogatására fordítja.
• A tisztességes és igazságos társadalom felé vezető út eltűnik a szemünk elől: a horizontális megkülönböztetésmentességről szóló irányelv visszavonására irányuló kísérlet egyértelműen bizonyítja, hogy az emberek és jogaik nem élveznek prioritást az Európai Bizottság számára (bár mostanra már vannak olyan jelentések, hogy az EU-Bizottság politikai és társadalmi nyomásra átgondolja ezt a visszavonást). Új szabályozások csak akkor kerülnek elfogadásra, ha marginalizált népességcsoportokat kell büntetni és megfigyelni, mert a magasabb kiadások és a több törvény a kriminalizálásra, a megfigyelésre és a militarizálásra irányulnak.
• A pénzügyi reformokat visszavonják, így utat nyitva egy újabb válságnak: a 2007–2009-es globális pénzügyi válság után nemzetközi szinten megállapodtak a pénzügyi felügyeleti szabályok bevezetéséről, amelyeket most késleltetések és számos kivételes szabályozás gyengít. Ezek a szabályok azt kellett volna biztosítsák, hogy a bankok úgy kezeljék kockázataikat, hogy azok elegendő tartalékkal rendelkezzenek a veszteségek fedezésére. A fenntartható pénzügyi gyakorlatok ösztönzését célzó intézkedések is jelenleg felülvizsgálat alatt állnak, és eltörlésükre is sor kerülhet.
• Ezekkel az intézkedésekkel, amelyek csak egy kis válogatást jelentenek a deregulációra irányuló számos javaslat, kezdeményezés és stratégia közül, a Bizottság állítólagosan vállalkozásbarátabbá és nemzetközi szinten versenyképesebbé kívánja tenni Európát. Ezek az intézkedések azonban inkább mérgező, igazságtalanabb világot teremtenek a munkavállalók, a családok és a veszélyeztetett népességcsoportok számára, valamint versenyhátrányt jelentenek a felelősségteljes vállalkozások számára. Hosszú távon a téves állításért, miszerint ma az emberek és a környezet védelme túl drága, holnap egészségünkkel, biztonságunkkal és egyenlőségünkkel, jogainkkal és szabadságainkkal fogunk fizetni.

Felhívjuk az európai és nemzetközi jogalkotókat, hogy a további dereguláció helyett védjék és támogassák az EU Alapjogi Chartájában és az ENSZ Emberi Jogok Chartájában rögzített jogokat:

1. Fogadjanak el olyan törvényeket, amelyek nagyobb védelmet nyújtanak a szociális biztonság, a munkavállalók, a fogyasztók, a diszkriminációellenesség, az igazságosság, az éghajlati és környezeti igazságosság, a magánélet és az adatvédelem, valamint a mérgező vegyi anyagok ellen.

2. Követeljenek nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot a vállalatoktól, és segítsék a károsultakat joguk érvényesítésében.

3. Vállaljon felelősséget az európai tevékenységek más régiókra vagy társadalmakra gyakorolt negatív hatásaiért, például a bányászat, a laza éghajlat-politikai célok és a mérgező vegyi anyagok miatt.

4. Gondoskodjon a jogok, az igazságosság és a közjó védelmét szolgáló törvények végrehajtásáról és betartatásáról. Biztosítson több forrást a végrehajtással megbízott hatóságok számára, és iránymutatásokkal és támogatással kísérje a digitális jogok megvalósítását.

5. Erősítsék a civil társadalmi szervezetek, szakszervezetek, emberi jogi aktivisták, újságírók és aktivisták védelmét.

6. Gondoskodjanak arról, hogy a civil társadalom, a szakszervezetek, az érintett népességcsoportok és más közérdekű képviselők érdemben részt vegyenek a konzultációikban, és érdekeiket figyelembe vegyék és tiszteletben tartsák a nemzeti és európai jogalkotásban.

Egy olyan időszakban, amikor rendkívüli igazságtalanságok tapasztalhatók a jómódúak és a szegények közötti egyenlőtlen jövedelemelosztás, a társadalmi és pénzügyi kirekesztés, a környezetrombolás, a demokrácia leépítése, a megfigyelő kapitalizmus, a munkavállalók kizsákmányolása, a mélyen gyökerező strukturális károk és diszkrimináció, valamint a széles körű emberi jogi jogsértések miatt, több védelmet követelünk, nem kevesebbet!

Aláírók:

Climate Action Network Europe (CAN Europe) Corporate Europe Observatory (CEO) European Digital Rights (EDRi) European Environmental Bureau (EEB) European Public Services Union (EPSU) Friends of the Earth Europe (FoEE) Global 2000és további 470 csoport.

Forrás: https://www.attac.at/fileadmin/user_upload/dateien/presse/downloads/Germany.pdf 2025.10.02.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó