Zarah Sultana a Your Party délnyugat-londoni találkozóján Felirat: Ez a te pártod

SÍRJ, ha akarok, sírj, ha akarok.

A Te Pártod látszólagos összeomlása lesújtó pillanat a brit baloldal számára.

Nem mindenki fog sírni az új párt tagsági rendszerének elmaradt bevezetésének kudarcán, amely nyilvános megosztottsághoz vezetett a párt két legkiemelkedőbb vezetője, Jeremy Corbyn és Zarah Sultana között.

Keir Starmer például egy napsütéses pontnak tekinti majd az egyébként szüntelenül felhős égbolton az összeomló Munkáspártja számára.

Az új zöld vezető, Zack Polanski, aki egy látszólag felnőtt szervezet élén áll, most úgy fogja érezni, hogy a kormánytól jóval balra lévő vélemény nagy és növekvő szárnya feletti hegemónia a pártjáé.

De a többi? Az elmúlt két napban a sok támogatóm egyike fogalmazta meg a legjobban Churchill szavait idézve: „Soha ennyi ember reményét nem rombolta le még el ilyen kevés ember.”

Valóban. Közel 800 000 ember iratkozott fel az új párt támogatására. A közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy egy általános választáson a szavazatok 15 százalékát, vagy akár többet is elérhetnének. A Zöldekkel szövetkezve a baloldal fő elektori erőjeként a Munkáspártot válthatná fel.

A fent leírtak mindegyike – enyhe szóhasználattal élve – kockázatot jelent. Míg Gáza lángol, addig a neofasiszták a történelem legnagyobb hazai mozgósítása során tombolnak, és a munkáspárti kormány újratervezett megszorítási politikát vezet be, miközben megalázkodik a szélsőjobboldali amerikai elnök előtt. Eközben a baloldal egy generációra szóló legígéretesebb kezdeményezése egy... tagsági rendszer miatt összeomlott.

Ebben a visszataszító történetben annyi vitaforrás van, hogy nehéz megállapítani a vitán felül álló tényeket. A csütörtöki autóbaleset azonban nagyjából így zajlott le.

A pártnak nyilvánvalóan szüksége volt egy olyan rendszerre, amelyen keresztül tagokat lehet toborozni. Megállapodtak abban, hogy ezt szeptemberben elindítják. A pénz a tagságot követte, így a rendszer és a használt bankszámla lényegesen fontos volt.

Zarah Sultana egy már meglévő rendszer segítségével indította el a tagsággyűjtést, a befolyt összeget pedig a párt által már használt bankszámlára utalták. Ezt a számlát olyan neves személyiségek kezelik, akiket Sultanával szimpatizálónak tartanak.

Ezt a lépést Jeremy Corbyn beleegyezése vagy akár előzetes tudta nélkül tette meg, bár üzent neki a döntő lépés megtétele után, biztosítva őt arról, hogy a pénzt megfelelően fogják felhasználni, és mielőbbi találkozót kért.

Corbyn a másik négy Független Szövetség (IA) képviselőjével együtt ehelyett egy nyilatkozattal válaszolt, amelyben elítélte a lépést, és arra kérte a korábban regisztrált személyeket, hogy mondják le csoportos beszedési megbízásukat. Azt szeretnék, ha a készpénz egy másik, feltehetően a saját ellenőrzésük alatt álló számlára kerülne.

Sultana saját nyilatkozatot adott ki, amely némi mértéktelen frazeológiát tartalmazott, azt állítva, hogy egy „szexista fiúklub” – az IA – tűrhetetlen bánásmódjában részesült, és név szerint támadta Corbyn korábbi kabinetfőnökét, Karie Murphy-t, amiért megpróbálta uralni az eljárást.

A napot Corbyn egy újabb nyilatkozata zárta, amelyben bejelentette, hogy Sultana cselekedete adatvédelmi incidens lehetett, amelyet az Információs Biztos Hivatalához (ICO) utaltak kivizsgálásra, amivel elég egyértelmű vörös vonalat léptek át.

Így hát - minden lépéssel egyre fokozódott a retorika és a cselekedetek is. Semmi nem utalt megbékélésre. Nem volt stop, nem volt megfontolás.

Még csak a szélesebb mozgalom iránti felelősségérzetnek sem látszott semmi különös bizonyítéka. Mindez nyilvánvalóan nem történhetett volna meg, ha a pártotok egy boldog hajó lett volna. Az elmúlt három hónapban egyre kevésbé titkolták, hogy valójában egy nagyon nyomorúságos hajó.

A csütörtöki összetűzésig vezető út túl hosszú és kanyargós ahhoz, hogy itt felvázoljuk. A kapcsolatok azonban romlani kezdtek, miután az új párt elindítására létrehozott bizottság nagy többséggel megszavazta Sultanát és Corbynt társelnöknek, ezt a döntést Sultana vitatott és egyoldalú módon azonnal bejelentette.

Papíron ez egy álomjegy, amely minden kívánt tulajdonságot magában hord. Azonban egyik ember álma a másik rémálma. Corbyn nem akart társvezető lenni és nem fogadta el a szavazás eredményét. Mivel egyszer már – híres-hírhedten – a vezetői pozíciót ráerőszakolták, most nem kívánta, hogy a társvezetést ismét ráerőszakolják.

Végső soron senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy a saját akarata ellenére elfogadja ezt a fajta szerepet.

Tanácsadói azonban, akik hittek a kizárólagos vezetési jogában, bátorították, és sikeresen ragaszkodott a bizottság feloszlatásához, büntetésül a vakmerőségéért.

Ehelyett az új párt indulásának felügyeletét a Képviselői Független Szövetség – Corbyn, Sultana és a négy muszlim férfi – végezte, akiket tavaly Gáza-párti szavazatszámláló testülettel választottak meg.

Mindenesetre ez nem megfelelő alap egy új baloldali párt népszerűsítésére. A négy képviselőnek kevés vagy semmilyen politikai tapasztalata vagy szocialista politikában való részvételi múltja nincs.

A válluk egyszerűen nem bírja el a történelem által rájuk nehezedő súlyt.

Sultana ráadásul hideg munkahelynek találta. A többi képviselő minden kérdésben megbízhatóan támogatta Corbynt, mivel az alsóházi debütálásuk óta együttműködtek vele.

Ellenálltak minden olyan javaslatnak, amely a párt induló konferenciáját irányító csoport kibővítésére irányult, és Sultana beleegyezése nélkül e-maileket küldtek a Pártod egyre növekvő támogatói listájának.

Maguk az e-mailek ártalmatlanok voltak, az új párt előmozdítására vonatkozó javaslatok pedig nagyjából a lehető legjobbak voltak az adott körülmények között.

De kétségtelen, hogy Corbyn kísérete – akik korántsem voltak annyira békések, mint maga a férfi – eltökélt szándéka volt elszigetelni Sultanát, és csökkenteni a szerepét abban, amit jogosan Corbyn pártjának hittek. Az IA jóváhagyásával teljes mértékben átvették az irányítást a párt indulásának előkészítése felett, félrelökve azokat, akikben nem bíztak.

Mindezzel párhuzamosan Sultana interjút adott a New Left Review-nak, amelyben kritikusan vizsgálta a „corbynizmust” és annak a Munkáspárt élén betöltött szerepét. Megjegyzései helytállóak voltak, de nem találtak népszerűvé Corbyn csapatában, akik közül sokan akkoriban a vezetői irodában (LOTO) dolgoztak, és általában nem hajlamosak a kritikai önvizsgálatra.

Egy teljesen értelmetlen vita arról, hogy Corbyn – ahogy Sultana kijelentette– „anticionista” volt-e, tovább bonyolította a helyzetet.

És szinte elkerülhetetlenül mérgező nyilvános vita bontakozott ki a transzneműek jogairól Sultana és Adnan Hussein, az IA parlamenti képviselője között, ami azt a tényt tükrözi, hogy ez a kérdés szinte bármelyik baloldali szervezetet önmaga ellen fordíthatja.

Mindezek mögött kétségek húzódtak meg egyesekben azzal kapcsolatban, hogy bölcs dolog-e Corbynra hagyatkozni az új párt élén, tekintettel korára – a következő választások várható időpontjában 80 éves lesz – és a Munkáspárt vezetőjeként szerzett múltjára. „Senki sem akar LOTO-emlékezést” – ahogy valaki fogalmazott.

Ezzel szemben állnak azok, akik azzal érvelnek, hogy Corbyn kétségtelenül sokkal ismertebb és népszerűbb, mint bármely más baloldali személyiség, és széles körben csodálják hitelességéért, a tömegmozgalmakban való részvételéért és az elvek makacs védelméért. Ebben az állításban Sultaná-t túl ingatagnak és tapasztalatlannak tartották.

Corbyn szexistának nevezni valószínűleg nem valószínű, hogy beválik, míg Sultanát az ICO-nak, az állam azon ágának bekebelezni, amely alig várja, hogy eltiporja őt, ahogyan Corbyn Munkáspárti vezetésével is tették, valóban nagyon rossz benyomást kelt.

Szóval itt tartunk. Csütörtökön és azóta a baloldal nagy részét düh és kétségbeesés öntötte el. Számos nyilatkozatot adtak ki a helyi csoportok, amelyek az új párt népszerűsítésére jöttek létre, megbékélést, nagyobb érettséget és felelősségvállalást követelve a csúcson, és kevesen támogatják az egyik vagy a másik „oldalt”.

Talán az alulról jövő ilyen nyomás újragondolásra kényszeríti majd a helyzetet. De nehéz elképzelni, hogy ezt a Humpty-ügyet újra összerakják. Felmerült már közvetítés lehetősége, de Corbyn eddig ragaszkodott hozzá, hogy nincs rá szükség.

És nincsenek olyan fennmaradt pártstruktúrák, amelyek megoldhatnák a kérdést. Egyesek azzal érvelnek, hogy mind Sultana, mind Corbyn hátralépnek egyet, és hagyják, hogy mások hozhassák helyre a szakadékot.

De egy párt a két legkiemelkedőbb és legihletőbb arca nélkül csak árnyéka lenne a lehetőségeinek. A Corbyn nélküli Sultana hátat fordítana az utóbbi hatalmas támogatottságának és jóakaratának, és talán azzal a kockázattal is járna, hogy identitáskérdésekben elidegenítene egyes támogatókat.

Corbyn Sultana nélkül hátat fordítana a jövőnek, és a párt minden bizonnyal elvesztené energiaforrásának, tüzének és újszerűségének java részit. Öt férfi, közülük négy nem igazán szocialista, egy új baloldali pártot alapítana, amivel a gúny tárgyává válnak. Így viszont egy olyan baloldallal állunk szemben, amely még nemrég annyira lelkes volt, most pedig könnyekben úszik.

Forrás: https://morningstaronline.co.uk/article/your-party-their-crisis-our-hopes-dashed 2025.09.20.

Te is sírnál, ha veled történne ugyanez.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó