Herbert Kickl
Az FPÖ az elmúlt években kiterjedt médiaplatform-hálózatot épített ki, amely célzottan terjeszti üzeneteit és mozgósítja támogatóit. A hagyományos újságok, modern online platformok és közösségi média kombinációjával a párt több millió emberhez jut el.
Ezek a médiumok nagy részben a szisztematikus hangulatkeltés és véleményalkotás célját szolgálják. Emellett egyértelműen szélsőjobboldali tartalmakat és abszurd összeesküvés-elméleteket terjesztenek. Ez a cikk rávilágít arra, hogyan hozta létre az FPÖ a saját médiabirodalmát, mely médiumok és platformok tartoznak hozzá, milyen hatással vannak az osztrák társadalmi-politikai klímára, és hogyan használja őket célzottan az FPÖ.
Tartalomjegyzék
A „hazug sajtó” összeesküvés-elmélet
Az FPÖ alternatív médiumok hálózata
Der Wochenblick (2023-ban megszűnt)
Report24 – Der Wochenblick utódja
Das Freilich-Magazin – az Aula utódja
Alles Roger? (2019-ben megszűnt)
A „hazug sajtó” összeesküvés-elmélet
FPÖ-szavazók saját bevallásuk szerint elsősorban „alternatív” forrásokból tájékozódnak. Ez olyan médiumokat jelent, mint az Unzensuriert.at, az Info-direkt vagy az AUF1 online csatorna, amelyek kifejezetten megbízható hírforrásokat céloznak meg, és helyettük dezinformációt és összeesküvés-elméleteket terjesztenek. Ezek az alternatív médiumok egyoldalú, ellenőrizetlen tudósításokkal és problematikus, manipuláló tartalmakkal jellemezhetők. Céljuk a félelemkeltés, ellenségképek létrehozása és a független, komoly médiumok hitelességének aláásása. Utóbbiakat folyamatosan „hazug sajtónak” nevezik és becsmérlik. Ez a kifejezés erősen antiszemita felhanggal bír, és már Hitler propagandaminisztere, Joseph Goebbels is használta.
Az osztrák alkotmányvédelmi jelentés 2023 rámutat arra, hogy mennyire problémásak az FPÖ „alternatív médiumainak” tartalmai: a jelentés feltárja, hogy az AUF1, az Info-direkt és a Heimatkurier médiumok egyértelműen szélsőjobboldali tartalmakat terjesztenek. Az is kiderült, hogy az FPÖ mindhárom említett médiumot konkrétan támogatja és finanszírozza.
Az FPÖ nyíltan elismeri a szoros együttműködést. Christian Hafenecker például egy 2020 októberében Berlinben tartott konferencián az unzensuriert, a Wochenblick, a Freilich-Magazin, a Zur Zeit és az Info-Direkt kapcsán a következőket mondta:
„Rendszeresen találkozunk ezeknek a médiumoknak és platformoknak a főszerkesztőivel is, és ez valóban intézményesen institutionalizált. Ez azt jelenti, hogy igyekszünk egymást segíteni. Nagy hangsúlyt fektetünk erre. Ez az elmúlt egy-két évben nagyon jól fejlődött, és jól is működik.”
Időközben az FPÖ ezekből az újságokból származó cikkekre is hivatkozik parlamenti kérdésekben, és képviselőiket panelbeszélgetésekre a parlamentbe hívja meg.
Az alternatív média bátor leleplezőként mutatja be magát, amely feltárja a klasszikus média által „elhallgatott” összeesküvéseket. Valójában azonban éppen ezek az alternatív médiumok azok, amivel a mainstream médiát vádolják: pártatlanok.
Az FPÖ alternatív médiumok hálózata
kék: FPÖ médiák; sárga: közvetetten FPÖ médiák; szürke: megszüntetett médiák
Die Neue Freie Zeitung (NFZ)
A Neue Freie Zeitung hetilapot az FPÖ és az FPÖ parlamenti klubja adja ki. Saját állítása szerint a párt „központi orgánuma”, és a párt honlapján elérhető. A szerkesztőség székhelye a párt központi irodája Bécsben. Az első szám 1949-ben jelent meg, korábbi nevén Die Neue Front. Az NFZ 1973 óta jelenik meg, és a párt tagjainak és előfizetőinek küldik ki, választási időszakokban pedig minden háztartásnak. Tartalmi fókuszában a migráció és a menekültügy, az iszlám, az ORF, a többi párt „kudarca” és az FPÖ álláspontjai állnak. 2023-ban a Neue Freie Zeitung több mint 55 000 euró sajtótámogatást kapott. A 2024-re vonatkozó kérelmet a médiahatóság elutasította. A döntő tényező a sajtótámogatási törvény 2. cikke volt, amely legalább 5000 példányos kiadást ír elő. Az elutasítás arra utal, hogy az FPÖ újságjának példányszáma nem éri el ezt a határt.
FPÖ-TV
Az FPÖ-TV a párt YouTube-csatornája, amely saját gyártású műsorokat sugároz. Több mint 237 000 előfizetővel rendelkezik, és naponta közzétesz aktuális, politikailag érzékeny témákról szóló cikkeket, sajtótájékoztatók és nagy rendezvények élő közvetítéseit. 2012-es alapítása óta a csatorna több mint 178 millió megtekintést ért el. Összehasonlításképpen: az ÖVP YouTube-csatornája 223 996 megtekintést és 1760 előfizetőt számlál.
A meglehetősen visszafogott pártlap, a Neue Freie Zeitung-el ellentétben az FPÖ a YouTube-on mutatja meg igazi arcát. Ott a tipikus lázongó stílusban járnak el, hogy felkavaró témákkal hevítsék a hangulatot. Olyan videók, mint „Maß ist voll” (A pohár megtelt), „Von der Leyen nicht unsere Präsidentin” (Von der Leyen nem a mi elnökünk), „Abschieben nach Afghanistan möglich” (Lehetséges a kitoloncolás Afganisztánba) vagy „Transfrauen im Sport – absoluter Irrsinn” (Transznő a sportban – teljes őrültség) egyértelműen beszélnek: célzottan polarizálnak és provokálnak, hogy maximális figyelmet és felháborodást keltsenek. 2016-ban az FPÖ-TV „csak” körülbelül 14 000 feliratkozóval rendelkezett a YouTube-on. A koronavírus-járvány kitörésével ez a szám ugrásszerűen emelkedett: 2020 tavaszán már 40 000, 2021 januárjában 86 000, 2023 októberében pedig 200 000 feliratkozó volt.
A problémás tartalmakat olyan nők mutatják be, akik vizuálisan megfelelnek a jobboldali konzervatív ideálképnek. Legtöbbször szőke médiaszereplőként jelentősen hozzájárulnak az üzenetek terjesztéséhez. Régebben olyan képviselők töltötték be ezt a szerepet, mint Petra Steger vagy Philippa Strache, míg jelenleg az ORF korábbi műsorvezetője, Marie-Christine Giuliani adja az arcát ennek a megrendezett felháborodási kultúrának.
Dezinformáció a Facebookon, Instagramon, TikTokon és társain: Herbert Kickl és az FPÖ a közösségi médiában
Az FPÖ, különösen pártelnöke, Herbert Kickl digitális jelenléte az elmúlt években jelentősen megnőtt. Az FPÖ a Facebookon is erős bázist épített ki. Herbert Kickl oldalára 315 000 követő iratkozik fel. Az FPÖ itt többet költ reklámra, mint bármelyik másik párt – csak a 2024-es nemzetgyűlési választások előtti három nyári hónapban 73 000 eurót. Kickl ötödrésszel több követőt ér el a Facebookon, mint az Instagramon vagy a TikTokon. De a TikTokon is Herbert Kickl tartozik a legnagyobb hatókörű osztrák politikusok közé, posztjainak megtekintései akár 700 000-re is rúgnak. Herbert Kickl már több mint három éve rendelkezik saját csatornával a Telegramon, amelynek jelenleg körülbelül 35 800 előfizetője van. Akkor azzal indokolta ezt a lépést, hogy a koronavírus-válság idején a „kényelmetlen véleményeket” elhallgattatják. Ehhez jön még az FPÖ saját csatornája, a „Festung Österreich” (Osztrák erőd), amelynek 19 700 előfizetője van. Ehhez hasonlóan 2024 óta ez a csatorna a WhatsAppon is elérhető.
Jakob-Moritz Eberl kommunikációtudós, aki a Bécsi Egyetemen a demokráciáról és a médiáról kutat, így elemzi a helyzetet: „Az FPÖ választói körében a közösségi platformokat minden korosztály intenzíven használja. Párhuzamos médiájával az FPÖ mozgósítja a választókat és fenntartja a feszültséget.”
A koncepció úgy tűnik, bevált, mert az FPÖ-szavazók egyre inkább a közösségi média csatornáin keresztül szerzik be az aktuális eseményekről szóló információkat. Az FPÖ-szavazók csaknem fele állítja, hogy soha nem tájékozódik az ORF hivatalos csatornáin.
Attersee-Report
2014 óta az FPÖ előszervezete, a Freiheitlicher Arbeitskreis Attersee (Attersee-i Szabadság Munkacsoport) a negyedéves Attersee-Report magazin tulajdonosa. A kiadó az FPÖ hosszú ideje parlamenti igazgatója, Norbert Nemeth, a főszerkesztő pedig Jörg Mayer – a Teutonia Wien diákszövetség tagja.
A mintegy 60 oldalas lap elsősorban politikai-filozófiai alapkérdéseket tárgyal, de cikkek is találhatók benne a „nyugati civilizáció bukásáról” vagy nyíltan rasszista kijelentésekről. A lap példányszáma 3000. 2019 óta emellett évente megjelenik egy különkiadás is, hogy „szélesebb közönséget” érjenek el, ahogyan azt maguk is írják a honlapjukon.
Zur Zeit
Míg az FPÖ-hez tartozó média gyakran a törvényesség határán mozog, amikor szélsőséges nézeteket bagatellizál vagy népszerűsít, más médiumok nyíltan támogatják a szélsőjobboldali ideológiákat. A Zur Zeit magazin kiváló példa az FPÖ és az osztrák szélsőjobboldal közötti szoros kapcsolatra.
A hetilapot 1997-ben alapította Andreas Mölzer, a FPÖ prominens ideológusa és ismert szélsőjobboldali személyiség, és azóta a szélsőjobboldali médiaszféra szerves részévé vált. A Zur Zeit 22 000 példányban jelenik meg minden pénteken, és újságosoknál és postai úton is kapható. Ha megnézzük a tulajdonosi struktúrát, láthatjuk, hogy a Leopold Stocker Verlag kiadó tulajdonosa is részesedéssel rendelkezik a Zur Zeit-ben. A DÖW(Az Osztrák Ellenállás Dokumentációs Archívuma)ezt a kiadót szélsőjobboldalinak minősíti.
A lap tematikus irányultsága egyértelmű: erősen jobboldali konzervatív és német nacionalista, középpontjában a társadalompolitika, az integrációs kérdések és a külföldiekkel kapcsolatos témák állnak.
A szerzők között gyakran találhatók szélsőjobboldali körökből származó személyek, és nem ritkák a német NPD és más szélsőséges szervezetek iránti részvétnyilvánítások sem. A Zur Zeit a szélsőjobboldali nézetek és propaganda terjesztésének csatornája volt és ma is az, például a náci bűnök tagadása vagy a neonáci tevékenységek bagatellizálása terén. Mölzer, aki már a múltban is feltűntrasszista és uszító kijelentéseivel, továbbra is társszerkesztőként működik. Többször is bírálta például au „újranépesedést a német etnikai és kulturális közösségben Ausztriában és Németországban” különböző beszédekben és publikációkban. Vagy összehasonlította az Európai Uniót a Harmadik Birodalommal, és úgy vélte, hogy az EU-nak fel kell tennie magának a kérdést, hogy vajon „néger konglomerátum”- e. 2015-ben a magazin egy bécsi óvodás csoportot ábrázoló képet a következő felirattal látott el: „Óvoda Bécsben: a faji keveredés nyilvánvaló.”
A Falter kutatásai szerint a pénzügyi támogatások közvetlenül az FPÖ-től érkeztek. Belső e-mailekből kiderül, hogy a pénz nagy előfizetések és hirdetések formájában folyik be. Cserébe a magazin platformként szolgált politikai ellenfelek, például Alexander Van der Bellen ellen indított lejárató kampányokhoz.
2025 júliusában a Falter arról is számolt be, hogy egy EU-ellenőrzési jelentés szerint 600 000 euró folyt be a magazinhoz a brüsszeli szabadságpárti frakciótól. „A brüsszeli támogatások nélkül a jobboldali magazin egyáltalán nem létezne” – áll a jelentésben.
Der Kärntner
Szorosan összefonódik a Zur Zeit magazinnal a Der Kärntner újság, a Kärntner Heimatdienst (KHD) lapja. 2022 óta ugyanis a KHD elnöke a régóta az FPÖ-ben tevékenykedő politikus, Andreas Mölzer. Ezzel a lépéssel az újság layoutja és dizájnja is a Zur Zeit-éhez igazodott. A szerkesztőséget fia, Wendelin Mölzer és Bernhard Tomaschitz vette át. Utóbbi a Zur Zeit főszerkesztője is. Míg korábban a feltételezett „szlovénizáció” volt a tartalom középpontjában, a közelmúltban olyan témák kerültek előtérbe, mint a „gender”, a muszlim „tömeges migráció” vagy a születésszabályozás Afrikában, amint azt a szélsőjobboldali jelentés bemutatja.
A Der Kärntner nem tévesztendő össze a Kärntner Nachrichten-el – a Szabad Demokrata Párt karintiai tartományi képviselőcsoportjának újságjával. Ez utóbbi a karintiai FPÖ központi szócsöveként szolgál.
Der Eckart
1953-as alapítása óta Der Eckart „népi hagyományok és kultúra újságjaként” jelenik meg, és nem riad vissza a szélsőjobboldali múlttól. Közvetlenül a náci tilalmi törvény enyhítése után alapított Der Eckart a nemzetiszocialista kiadvány, Der getreue Eckart utódja, amely nemcsak tagadta a náci bűnöket, hanem Hitler születésnapját is ünnepelte. Az FPÖ egyáltalán nem szégyelli, hogy kapcsolódik ehhez a problematikus történelemhez: az FPÖ korábbi elnöke, Herbert Haupt dicsérte az újságot, mint „az osztrák médiakörnyezet alapját, a német nyelv és kultúra szolgálatában”. Emellett személyi kapcsolatok is vannak az FPÖ-vel: Konrad Markus Weiß, a Der Eckart „szerkesztője” Heinz-Christian Strache közeli munkatársa volt. A „főszerkesztő” kifejezés maga is problémás, mivel a náci múltból származik. 1933-ban Goebbels propagandaminiszter vezette be, mert „német hangzásúbb” volt, mint a „journalist” szó, amely a francia „journal” kifejezésből származik. A szerkesztői szakma gyakorlásának feltétele volt a szakmai listára való felvétel, amelyre kizárólag „árja származású” emberek kerülhettek fel. A Der Eckartban emellett rendszeresen megemlékeznek a náci nagykutyák születésnapjáról és haláláról. 2024 októberében és novemberében például Erwin Rommel-ről és Walter Nowotny-ról.
Az Osztrák Ellenállás Dokumentációs Archívuma (DÖW) a lapnak „revanchista és idegengyűlölő tartalmakat” tulajdonít. A lapot az Osztrák Landsmannschaft (ÖLM) adja ki. A DÖW szerint az Osztrák Landsmannschaft egy „szélsőjobboldali szervezet”, amely „fontos integrációs funkciót tölt be a német nacionalista és szélsőjobboldali táborban”.
Az Eckart első kiadása 2000 példányban jelent meg. 1971-ben a példányszám 11 000-re emelkedett, 1982-ben pedig elérte csúcspontját 12 000 példánnyal. Az ÖLM adatai szerint a példányszám jelenleg ismét 2000 példány.
2024. november 12-én az Eckart megkapta a „Média-díjat” az FPÖ-hez közeli Dinghofer Intézettől. A Dinghofer-díjat Franz Dinghoferről, az Első Köztársaság társalapítójáról nevezték el, aki egyben náci párttagként és antiszemitaként is ismert volt – ezeket a szempontokat azonban az FPÖ-hez közeli bemutatás nem említi. Az díjátadó ünnepségen részt vevő mintegy 500 vendég között volt Konrad Markus Weiß „szerkesztő”, Christian Hafenecker, az FPÖ főtitkára, Gerhard Kaniak, Martin Graf és Susanne Fürst (aki maga is írt egyszer vendégkommentárt az Info-Direkt számára) FPÖ-NR-képviselők. A nyugalmazott bécsi egyetemi professzor, Wilhelm Brauneder, az FPÖ történészbizottságának egykori elnöke tartotta a dicsérő beszédet, és dicsérte a magazint nem konvencionális témáiért.
Info-direkt
Info-direkt egy magazin és online platform, amelyet 2015-ben alapítottak. 2017-ig a magazin az Eckarttal együtt az Österreichische Landsmannschaft (Osztrák Szövetség) székhelyén, Linzben működött. 2017 óta az Info-DIREKT VerlagsGmbH adja ki. 2019-ig Michael Scharfmüller, Jan Ackermeier és Ulrich Püschel tulajdonában volt. Ackermeier és Püschel az FPÖ munkatársai Felső-Ausztriában.
Az Info-direkt „patrióták magazinjának” nevezi magát, és nyíltan támogatja a szélsőjobboldalinak minősített „identitáriusokat”. Az Info-direkt korábbi társtulajdonosa, Püschel maga is bevallottan az „identitárius mozgalom” híve, és részt vett a szélsőjobboldali csoport felvonulásain. Martin Sellner is meghívást kapott az Info-direkt interjújába. Ő is az „identitáriusok” vezetője, és aktív tagja volt a neonáci szcénának. 2017 februárjában a hatóságok fegyvertilalmat rendeltek el Sellner ellen.
A magazin tartalmilag az összeesküvés-elméletek és a riogató riportok területén mozog, egyértelműen a jobboldali populista és szélsőjobboldali nézetekre összpontosítva. „Már nem csak a németek átneveléséről van szó. Most egy európai-ázsiai-negroid kevert fajjal […] kell benépesíteni Európát a jövőben” – olvasható például az Info-direkt 2016-os „Europas Dämme bersten” (Európa gátjai átszakadnak) című kiadványában.
Az Osztrák Ellenállás Dokumentációs Archívuma az Info-direkt-et a prorosz szélsőjobboldali szélsőségességhez sorolja. A 2016-os szövetségi elnöki választások során a magazin a következő címet adta: „Az osztrákok megválaszthatják a saját Putyinjukat”, utalva Norbert Hofer elnöki jelöltségére májusban. „Olyat akarunk, mint Putyin” – így címmel jelent meg az Info-direkt első nyomtatott kiadása 2015-ben.
A nyilvános nyomás hatására Ackermeier és Püschel 2019-ben eladták részesedésüket a vitatott magazinban. Jelenleg az Info-DIREKT VerlagsGmbH teljes egészében Michael Scharfmüller tulajdonában van. Scharfmüller a 2000-es években Stefan Magnet-el, az AUF1alapítójával együtt aktív tagja volt a Bund Freier Jugendnek, egy szervezetnek, amelyet 2006-ban az alkotmányvédelmi hatóság neonáci szervezetnek minősített.
A SimilarWeb, egy webelemző eszköz becslései szerint az Info-direkt összesen körülbelül 10.100 látogatást regisztrált havonta (2024 szeptemberi állapot). A kilépési arány 55 %, és átlagosan legfeljebb két oldalt nyitnak meg. A látogatások időtartama körülbelül 26 másodperc, ami rendkívül rövid. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók csak felületesen és röviden foglalkoznak a tartalommal, és gyorsan elveszítik érdeklődésüket. 2025 tavaszán azonban a látogatások száma havi 6400-ra csökkent.
A Status
A Status egy új szereplő a szélsőjobboldali médiavilágban, amelyet a JJMB Media GmbH üzemeltet. A részvények többsége Bernadette Conrads tulajdonában van, aki ismert FPÖ-aktivista és a szélsőjobboldali „Identitäre Bewegung” aktivistája, valamint a 2023-ban megszűnt Wochenblick korábbi főszerkesztője. Conrads, aki az FPÖ parlamenti munkatársaként is dolgozott, 2023-ban két másik szerzővel együtt alapította Der Status-t.
A platform agresszív kampányokat folytat a koronavírus-oltások ellen, és provokatív geopolitikai kijelentéseket tesz. Bernadette Conrads például a Twitteren megkérdőjelezte Navalny özvegyének érzelmi állapotát: „Miért vannak a mainstream újságíróinknak erősebb érzelmeik #AlexeiNavalny iránt, mint a feleségének, Julijának? Vad, hogy egyáltalán nem gyászolja a férjét, hanem inkább a CIA-barátaival barátkozik ma.”
Der Status példája is jól mutatja, hogy a szélsőjobboldali hatások hogyan alakítják a médiakörnyezetet. Bernadette Conrads-t Matthias Hellner, a Wochenblick szerzője, és Julian Schernthaner, aki korábban az identitárius online médium Die Tagesstimme-nél dolgozott, támogatja. A Tagesstimme 2020 óta a FREILICH Medien GesmbH része volt, és 2023 júliusában megszűnt.
Provokatív és ideológiailag meghatározott tudósításával a Der Status zökkenőmentesen illeszkedik a szélsőjobboldali média spektrumába. A „Great Reset” összeesküvés-elmélet a „Corona” mellett egy különös hangsúlyt kap. Ez az antiszemita jellegű narratíva alapul szolgál az irracionális félelmek és ellenségképek terjesztéséhez.
Egy cikk különösen népszerű, és az első helyet szerezte meg a legolvasottabb cikkek között: „Hitler-szakáll szarból: FDP-politikus nyalja a WC-t, üdvözli Goebbels-t, pornót forgat a Koránon”.
Der Status az egyik olyan média, amelyet az FPÖ célzottan választott ki a 2024-es nemzetgyűlési választási kampányához. Ez nyomon követhető a nyomkövető linkek segítségével. Ezek a linkek megmutatják, hogy hány emberhez jutott el a kampány a Status segítségével, és hány kattintást generált a média. A Der Status-ban való megjelenés a „NRW24” kampánycím alatt történik.
Forrás: https://kontrast.at/fpoe-medien/#Zur_Zeit 2025. július
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
