Kép: DERSTANDARD/ROTARIU

A Habsburg család több tagja is elkötelezte magát a magyar miniszterelnök mellett, részben hivatalos tisztségekben. Ez ideológiailag is összhangban áll egymással.

Katolikus, revizionista, illiberális – és hirtelen politikai jelentőségre tett szert: Viktor Orbán Magyarországán a Habsburgok ideológiai visszatérését ünneplik. Két családtag hivatalos nagykövet, egyikük könyveket ír a „habsburg életmódról”, a másik pedig előadásokat tart szélsőjobboldali szervezeteknél. A magyar miniszterelnök pedig lelkes: „Ugyanúgy gondolkodunk.”

A magyar miniszterelnök, Viktor Orbán a Habsburgokra támaszkodik diplomáciai és kulturális harcában.

„Újra ugyanazon az oldalon állunk” és „ugyanazon a csatában harcolunk”, mint nyolcszáz évvel ezelőtt – áradozott Orbán. Ez olvasható a 2023-ban megjelent Sprechen Sie Habsburgisch? (Beszél Habsburgul?) című könyv előszavában.

Az Orbán szerint „remek” könyvet Eduard Habsburg írta, aki Magyarország vatikáni nagykövete és egyfajta nemesi kultúra harcos.

Egy könyv Orbán világképéhez

Könyve úgy olvasható, mint egy konzervatív manifesztum hét szabályban: például a családról, a hitről vagy a „beosztottak iránti felelősségről”. A katolikus hit életstratégiává válik, a monarchiát dicsérik. Habsburg „abszurdnak” nevezi a nyugati modern fejleményeket, mint például az azonos neműek házasságát. Katolikus partnerkeresőket ajánl, és azt tanácsolja: „Várj az intimitással, amíg meg nem házasodsz!”

A volt uralkodó család „örök értékeket képvisel, mint a család és a hit” – írja Eduard, I. Ferenc József császár és Sisi császárné ükunokája. Habsburg azonban nem várja a monarchia visszatérését. Majd rögtön utána zárójelben hozzáteszi: „Vagy mégis?”

A múlt nagykövete

Nem csak Eduard Habsburg áll Orbán diplomáciai szolgálatában. Georg Habsburg, az utolsó császár, I. Károly unokája is részt vesz a magyar külpolitikában – párizsi nagykövetként. Ott nemcsak a kormányt képviseli, hanem annak irányvonalát is: 2019-ben egy előadásában a szélsőjobboldali Osztrák Honfitársak előtt kijelentette, hogy a visegrádi államoknak „politikai ellensúlyt kell képezniük Brüsszellel szemben”.

A politikai elfogultság nem véletlen, szinte családi örökség. Otto Habsburg, a család feje 2007-ig, 2009-ben aláírta az úgynevezett Marburg-i nyilatkozatot, amely az LGBTIQ-mozgalom „totalitarizmusáról” beszélt – válaszul a mozgalom konverziós terápiákkal kapcsolatos kritikájára. Otto „végtelen tiszteletet” tanúsított az osztrák fasiszta Engelbert Dollfuß iránt. Életében az amerikai politikát bírálta, mondván, hogy „az angolszászok, vagyis a fehér amerikaiak” már nem játszanak szerepet.

Fia, Karl Habsburg, kissé más hangvételű. Ma külpolitikában az Ukrajna mellett elkötelezett, jó barátja az oknyomozó újságírónak, Christo Grozev-nek – akivel több vállalkozást is alapított –, és támogatta az orosz disszidens Alekszej Navalnij-t. Társadalompolitikai téren azonban az maradt meg az emlékezetben, hogy 2002-ben a Mifegyne abortuszgyógyszert a halálbüntetéssel hasonlította össze.

Imádságok a boldog császárért

Karl Habsburg hivatalosan kizárja a monarchia visszaállítását. Ugyanakkor előszót írt az amerikai történész Charles Coulombe könyvéhez, amely a „boldog császár Károlyról”, vagyis nagyapjáról szól. Coulombe nyíltan támogatja a Habsburg-dinasztia visszaállítását, siratja a nyugati társadalmak 1968 óta tartó liberalizációját, és azt a kérdést teszi fel, hogy Európa visszanyerheti-e „lelkét”.

Az amerikai szerző aktív tagja a világszerte működő Kaiser-Karl-Gebetsliga (Károly császár imaszövetség) szervezetnek, amely az utolsó császár szentté avatásáért küzd, aki 1922-ben, 34 évesen halt meg Madeirán. Már a következő évben a konzervatív politikus és későbbi szövetségi elnök, Wilhelm Miklas vetette fel a szentté avatás gondolatát. A mai napig folyik a küzdelem, néhány leszármazottjának aktív támogatásával. Köztük van például Eduard Habsburg író és fia, Paul, aki a Linkedin szerint gyakornokként dolgozott az FPÖ-nél, és ma befektetési bankár.

Mindketten rendszeresen részt vesznek Károly császár tiszteletére rendezett szimpóziumokon és rendezvényeken, akárcsak Anna Galitzine, a császár unokája. Ő is aktív tagja az ultrakatolikus mozgalomnak és a rendkívül vitatott World Congress of Families-nek, amely az LGBTIQ-jogok ellen lobbizik. A „hercegnő” 2017-ben nagy feltűnést keltett, amikor Károly császárról mint a katolikus családpolitika nagy példaképéről beszélt. A rendezvény helyszíne: Budapest. A STANDARD megkeresésére a felsorolt Habsburgok közül senki sem reagált.

Tedd újra naggyá Magyarországot

A színpad, amelyen Orbán ma a császári és királyi monarchia leszármazottaival pózol, nem magánterület, hanem egy történelmi színpadi előadás része. Orbánnak a régi „Nagy-Magyarország” iránti vonzódása újra és újra felbukkan: a 2011-es magyar EU-elnökség idején a bejáratnál egy szőnyeg feküdt, amelyen a Habsburg Birodalom 1848-as területe volt látható. 2020-ban Orbán a Facebookon sok sikert kívánt az érettségizőknek – egy olyan fotóval, amelyen Magyarország 1920 előtti határai voltak láthatók. 2022-ben egy futballszalaggal pózolt, amelyen szintén „Nagy-Magyarország” volt látható.

Ahhoz, hogy megértsük, honnan jön ez, egy pillantást kell vetnünk Magyarország történelmére. Hiszen történelmileg paradoxnak tűnnek utalásai a korábbi, jelentősen nagyobb Magyarországra. Magyarország hosszú ideig konfliktusos kapcsolatban állt a Habsburgokkal. II. Lajos király halála után, a 16. században Magyarország északnyugati része a Habsburgokhoz került. A legtöbb magyar nem volt elégedett ezzel, elnyomottnak érezte magát. Az 1867-es egyezség, a kettős monarchia kikiáltása után sem lett Magyarország független, a Habsburgoktól független állam.

Orbán beszédet tart a romániai magyar kisebbség előtt. Tusványoson. via REUTERS/INQUAM PHOTOS/TUDOR

A fordulópont az első világháború végével jött el: olyan területek szakadtak el, mint Csehszlovákia vagy Horvátország, és egyes területek Szlovéniához kerültek. Az 1920-ban megkötött trianoni békeszerződés értelmében Magyarország ténylegesen területének kétharmadát vesztette el. Több millió etnikai magyar kisebbség került a szomszédos országokba. Orbán számára Trianon ma politikai eszköz. „A veszteségről szóló narratíva mélyen gyökerezik a nemzeti tudatban” – mondja Enyedi Zsolt, a Közép-európai Egyetem professzora. „Orbán nagyságot vetít saját nemzetére, hogy megmutassa: fontosabbak vagyunk, mint a világ hiszi.”

Ezt a szimbolikát használja arra is, hogy mozgósítsa a „Brüsszel” elleni ellenállást. A korábbi „Magyarország Bécs ellen” narratíva „Magyarország az EU ellen” narratívává alakult. Az üzenet: Magyarországot külső erők szorítják, és erős vezetőre van szüksége – magyarázza Enyedi.

Ugyanakkor Orbán politikailag bevonja a külföldön élő magyar kisebbségeket is. Rómában és Szerbiában több mint egymillió ember kapott magyar állampolgárságot. „A külföldön élő magyarok több mint 90 százaléka szavaz rá” – mondja Enyedi. Orbán számára ők a kiterjesztett nemzetének részei és hűséges szavazói.

„Közép-Európa” őrzői

Itt jönnek a képbe a Habsburgok. Georg von Habsburg nagykövet kinevezésével Orbán történelmi folytonosságot kölcsönöz politikájának. Magyarországot már nem a Habsburgok áldozataként ábrázolja, hanem egy korábbi nagyhatalom egyenrangú partnerének. A konzervatív szavazók számára ez egy erős kép, mert Orbán a „történelmi Közép-Európa” őrzőjeként állítja be magát, és ügyesen beépíti a monarchia szimbolikáját a narratívájába.

Ezt a stratégiát egy egyértelmű üzenettel ötvözi: Magyarországnak újra „nagyszerűvé” kell válnia – nem új határok kijelölésével, hanem önbiztos nemzeti tudattal és keresztény értékekkel. Egységesen kell fellépnie „a Nyugat” ellen.

Nemrég, július 26-án ismét hangsúlyozta Orbán a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen tartott beszédében: itt mutatta be Magyarország "nagystratégiáját" – amely az "1920-as traumából" indul ki. Célja, hogy Magyarország ismét "nagy" legyen – nem földrajzi értelemben, hanem "nagyszerű".Hat alapvető kérdésről beszélt az ország jövőjét illetően: honnan jönnek az emberek, a források, a tőke, a tudás, a belső védelem és a belépés Európába. Családpolitikával, a „dekadens Nyugattól” való egyértelmű elhatárolódással – kulcsszó: LGBTIQ-diszkrimináció – és szigorú bevándorlásellenes politikával kívánja megvalósítani ezt a víziót.

És a Habsburgok? Ők biztosítják ehhez a politikához a megfelelő alapot: a történelmi nagyság és a folytonosság látszatát.

Forrás: https://www.derstandard.at/story/3000000282327/wie-die-habsburger-und-viktor-orban-eine-politische-symbiose-bilden 2025. augusztus 10., 06:00

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó