Forrás: Nőnap-tüntetés 1948-ban Bécsben, kép: AZ-Archiv Forrás: Kreisky-Archiv
Az 1970-es évek nőmozgalma mélyreható reformokat indított el Ausztriában, amelyek radikálisan megváltoztatták a férfiak és nők együttélését. Bemutatjuk az osztrák nőjogi mozgalom történetét és az elmúlt 50 év legfontosabb nőpolitikai eredményeit – mind nemzeti, mind európai szinten. Az abortusz dekriminalizációjától a nagy családjogi reformokon és a Nőügyi Minisztérium létrehozásán át az antidiszkriminációs törvényekig.
Tartalom
Abortusz és határidők: a nőmozgalom első nagy sikerei
Egyenlő bér egyenlő munkáért és védelem az erőszak ellen: törvények a munka- és családi életről
A kvótarendszer és több nő vezetői pozíciókban
Nagy hiányosságok az erőszak elleni védelem terén: Túl kevés hely a női menhelyeken
Túl kevés információcsere a rendőrség, az áldozatvédelmi szervezetek és a beavatkozó szervek között
Nemek közötti bérszakadék: a nők 18 százalékkal kevesebbet keresnek a férfiaknál ugyanolyan munkáért
Feminista népszavazások és kampányok
Abortusz és határidők: a nőmozgalom első nagy sikerei
A nők küzdelme az egyenlő jogokért, a politikai részvételért és a gazdasági függetlenségért évszázadok óta tart. Ausztriában Karoline von Perin-t tartják az „első nőmozgalom” egyik úttörőjének. 1848-ban megalapította a „Bécsi Demokratikus Nőszövetséget”, amely a nők egyenjogúságáért küzdött. Ezen első mozgalom csúcspontja és legnagyobb sikere a nők választójogának 1918-as bevezetése volt.
Az úgynevezett „második nőmozgalom” a 68-as mozgalom felemelkedésének szellemében jött létre. A nők meg akarták törni a hierarchikus nemi viszonyokat. Az egyik legfontosabb cél a saját testük feletti önrendelkezés volt. Ez befolyásolta a politikai vitákat is. Pártok, mint az SPÖ, illetve a szociáldemokrácián belüli nők felvetették ezeket a követeléseket, és ragaszkodtak hozzájuk, amikor az SPÖ 1970-ben kormányra került. Míg a nagykoalíciók a háború utáni években nem tudtak megegyezni az egyenlőségről, Bruno Kreisky kancellársága alatt ez végül mégis sikerült.
A hosszú évekig tartó a szexuális szabadságról szóló vitákeredményeként legalizálták az abortuszt: az úgynevezett határidő-szabályozás – az abortusz büntetlensége az első három hónapban – 1975-ben lépett hatályba. Ez egy kompromisszum volt. Az abortusz ma sem legális, bár ezt már a 20. század elején az első nőmozgalom aktivistái is követelték.
A Johanna Dohnal (SPÖ) életéről és munkásságáról szóló dokumentumfilm a 3sat médiatékában megtekinthető:
A házasságban való egyenlőség, a tartásdíj-előlegről szóló törvény és az első női minisztérium
A házasságon kívüli és házasságon belüli gyermekek jogi egyenlőségének 1970-ben történő elismerése után 1975-ben fogadták el a nagy családjogi reformot. A férfi többé nem volt a család hivatalos feje. Azóta a feleségeknek nem kell többé a férjük beleegyezését kérniük ahhoz, hogy dolgozhassanak és saját pénzt kereshessenek. Az 1973-as adójog-reformmal a háztartási adót felváltotta az egyéni adózás. Azóta Ausztriában, Németországtól eltérően, a háztartási és családi munkák egyenlőtlen megosztása már nem élvez adókedvezményt.
1976-ban bevezették az előlegfizetési törvényt: ha az apák nem fizetik időben a tartásdíjat, az állam előleggel lép be. A gyermekgondozási támogatást is emelték. A gyermekekkel szembeni „apai hatalom” helyébe a szülői hatalom lépett, így az anyák az apákkal egyenjogúak lettek.
1978 óta a válás közös megegyezéssel, valamint az egyik házastárs tiltakozása ellenére is lehetséges. Válás esetén a házasságban szerzett vagyon már nem automatikusan a férjé, hanem felosztható. A törvényből törölték a vagyonkezelést és a feleség bírósági képviseletét a férj által.
Egy nagy igazságtalanság azonban még sokáig fennmaradt: csak 1989-ben tették büntetendővé a házasságon belüli nemi erőszakot.
A Kreisky-korszak eredménye volt továbbá az „Általános Nőügyi Államtitkárság” 1979-es létrehozása. Ezzel az egyenlőségpolitika intézményes rangot kapott, és elválasztották a családügyi kérdésektől. 1990-ben ebből alakult meg az első önálló nőügyi minisztérium a szövetségi kancelláriában. Az ÖVP-FPÖ kormányváltással ez 2000-ben megszűnt. Helyette Herbert Haupt (FPÖ) szociális és nőügyi miniszter vezetésével létrehozták a „Férfiügyi Osztályt”. A nőpolitika más minisztériumokba, például a szociális, családügyi, oktatási és egészségügyi minisztériumokba való beépítése csaknem két évtizedig tartott. Csak 2018-ban hozták vissza a „Nők és Esélyegyenlőség” szekciót a szövetségi kancelláriába. Ma a minisztérium a nők, a család, az integráció és a média kérdéseivel foglalkozik.
Egyenlő bér egyenlő munkáért és erőszak elleni védelem: törvények a munka- és családi életről
Az 1970-es évek végén a nők munkahelyi helyzetére is figyelmet fordítottak. Az egyenlő bérért küzdő aktivisták támogatást kaptak Európából, ahol megfelelő irányelveket fogadtak el – annak ellenére, hogy Ausztria csak 1995-ben csatlakozott az EU-hoz.
Az egyenlő bérek az alapító szerződések óta „a férfiak és nők egyenlő vagy egyenértékű munkáért járó egyenlő díjazásának elve” formájában szerepelnek az európai alkotmányjogban, bár csak versenypolitikai okokból. Ugyanis Franciaország volt az egyetlen állam, amely az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalapításakor törvényben rögzítette az egyenlő díjazás elvét, és versenyhátrányt várt. Az egyenértékű munkáért egyenlő díjazás elvét az 1975-ös európai díjazási irányelv rögzítette.
Az EU megállapodott egy európai diszkrimináció tilalomról is a szakmákhoz, a szakképzéshez és a karrierlehetőségekhez való hozzáférés terén. Ausztria 1979-ben követte példáját a nők jövedelmi diszkriminációjának tilalmával. Ezt a diszkriminációtilalmat az azt követő években kiterjesztették. Ma már kiterjed az álláspályázatokra, a munkaviszony megszüntetésére, valamint a pályaorientációra, a képzésre és az átképzésre is.
Egy dologban azonban Ausztria európai úttörő volt: az 1997-ben elfogadott, Európa-szerte első erőszak elleni törvény értelmében a családon belüli erőszak már nem kizárólag a nő magánproblémája. E törvény óta az erőszakos elkövetőknek tilos a lakásba való belépés és erőszak elleni védelmi intézmények is létesültek. Ezt a törvényt is kiterjesztették, például az erőszak megelőzésére.
Nemzetközi kötelező erejű eszköz csak 2011-ben következett, az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és családon belüli erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló egyezményével (rövidítve „Isztambuli Egyezmény”). Ezt az egyezményt Ausztria is aláírta.
A nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése a kvótákig: az egyenlőséget előmozdító törvények és szerződések
A nők hátrányos helyzetének felszámolását célzó törvények mellett vannak olyanok is, amelyek az egyenlőséget kívánják előmozdítani. Ezekre azért van szükség, mert a látszólag nemek szempontjából semleges törvények is megerősíthetik a meglévő sztereotípiákat. Például: még ha a gyermekgondozási támogatásról szóló törvények „szülőkről” is beszélnek, elsősorban a nők veszik igénybe a szülési szabadságot és kapják meg ezt a támogatást. Vagy a munkaidőre vonatkozó törvények esetében: még ha semlegesen is beszélnek a munkavállalókról, elsősorban a nők dolgoznak részmunkaidőben. Ha változtatni szeretnénk ezen az egyenlőtlen helyzeten, olyan törvényekre van szükség, amelyek pozitív beavatkozást jelentenek, vagyis az úgynevezett „pozitív diszkriminációra” irányulnak. Az alábbiakban néhány különösen fontos kezdeményezést sorolunk fel ebből a kategóriából európai és nemzetközi szinten.
Nemzetközi stratégiák
A férfiak és nők tényleges egyenlősége kötelező és nemzetközileg garantált jog. Ebben az összefüggésben érdemes megemlíteni az ENSZ nőjogi egyezményét (Convention on the Elimination of All Forms of Discrimination Against Women, röviden CEDAW), amely az egyik legtöbb aláírt nemzetközi jogi szerződés. Számos nemzeti fenntartás azonban gyengíti joghatását. Ausztria 1982-ben ratifikálta, és az első négy cikke itt alkotmányos rangot is élvez. A CEDAW aktív egyenlő bánásmódra kötelezi az államokat. Előírja, hogy minden diszkriminatív jogszabályt hatályon kívül kell helyezni, és intézkedéseket kell hozni a nemek közötti egyenlőséget akadályozó, ténylegesen létező szabályok, szokások és gyakorlatok ellen.
Európai stratégiák
Az Európai Unió az 1999-es amszterdami szerződésmódosítás óta agender mainstreaming elnevezés alatt tűzte ki célul, hogy az esélyegyenlőséget minden politikai területen és minden szinten előmozdítsa. Jogi alapját a 8. cikk biztosítja az EU működéséről szóló szerződésben:
„Az Unió minden tevékenységében törekszik a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségek felszámolására és a nemek közötti egyenlőség előmozdítására.”
Ausztriai stratégiák
Ausztriában a gender mainstreaming megvalósítását folyamatosan bírálják, főleg azért, mert a 2000-es évek elején ezt használták érvként a Nőügyi Minisztérium megszüntetésére és a pénzügyi források csökkentésére. A fő kritika egy hiányzó országos átfogó stratégia, amely egyértelmű célokat tűzne ki a nemek közötti egyenlőség terén. A mainstreaming megközelítésnél fennáll annak a veszélye, hogy a kollektív felelősségvállalás miatt végül senki sem érzi magát felelősnek. Ezáltal kérdésessé válik a gender mainstreaming, valamint a 2009-ben alkotmányba foglalt gender budgeting, azaz a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő költségvetés-tervezés hatékonysága.
1998-ban Ausztria is felvette az alkotmányába a nemek közötti egyenlőségaktív előmozdítására vonatkozó állami célkitűzést. Ezzel egyértelművé tette, hogy „a nők és férfiak közötti tényleges egyenlőtlenségek felszámolására irányuló intézkedések” megengedettek. Ide tartoznak a nők előrehaladását célzó programok és a kvótarendszerek, de a gender budgeting is. Ezzel megvalósult az első női népi kezdeményezés egyik követelése.
A társadalmi egyenlőségre vonatkozó szabályok Ausztriában csak a 2000-es évek folyamán alakultak ki. 2004-ben Ausztria a határidő lejárta után pótolta a különböző uniós irányelvek végrehajtását. Ezenkívül az uniós előírásoknak megfelelően egyenlő bánásmódért felelős ombudsmani és egyenlő bánásmódért felelős bizottságot hoztak létre. A következő irányelvek kerültek be az új egyenlő bánásmódról szóló törvénybe:
- a nők és férfiak önálló és függő jogviszonyban végzett munkavégzés és foglalkoztatás terén történő egyenlő bánásmódja,
- a termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok biztosítása, ideértve a szociális védelmet, az oktatást és a lakhatást (csak) a nem és az etnikai származás alapján
- a munka világában a vallás, világnézet, életkor, fogyatékosság és szexuális irányultság alapján történő egyenlő bánásmódra vonatkozó előírások
A kvótarendszer és több nő a vezetői pozíciókban
A kvótarendszer az esélyegyenlőséget előmozdító intézkedések prototípusa. Célja az egyenlő részvétel jogának biztosítása és a strukturális hátrányok kiegyenlítése. A közigazgatásra vonatkozó törvényi kvótarendszer az 1980-as évek óta vált szabványossá Ausztriában. A szövetségi közszolgálatban például 50 százalékos női kvóta a cél, a szövetségi alkalmazottak között a nők aránya jelenleg valamivel több mint 44 százalék. A magánszférában eddig nincs általános szabályozás. Csak az osztrák társasági jogban írja elő 2018 óta az egyenlőségi törvény a nemek arányának szabályozását a tőzsdén jegyzett vállalatok és az 1000 főnél több alkalmazottat foglalkoztató vállalatok felügyelőbizottságában. A törvény a kisebbségben lévő nem számára legalább 30 százalékos arányt ír elő.
2012-ben az Európai Bizottság irányelvet javasolt a nők alulreprezentáltságának kiegyenlítésére a felügyelőbizottságokban. Az Európai Parlament 2013-ban támogatta ezt a javaslatot. A Tanács – azaz a tagállamok képviselői – közel tíz évig tartó blokkolása után 2022-től a „Nők a vezetésben” irányelv EU-szintű nemek közötti arányt ír elő.
A célok: 2026 közepéig a felügyelőbizottságok legalább 40 százaléka – illetve a felügyelőbizottság és az igazgatóság együttesen 33 százaléka – legyen nő.
A tagállamok felelősek annak biztosításáért, hogy a vállalatok ténylegesen elérjék ezeket a célokat. Ez a szabályozás különösen a nagyvállalatokat érinti, azaz azokat a vállalatokat, ahol a vezérigazgatói szinten különösen hangsúlyos a nemek közötti egyenlőtlenség.
Mivel: a tőzsdén jegyzett vállalatok vezérigazgatóinak 92 százaléka jelenleg férfi.
További intézkedésekre van szükség: jelenlegi hiányosságok az erőszak elleni védelem és a jövedelmi különbségek terén Ausztriában
Az osztrák egyenlőségi politika hiányosságait a legújabb civil társadalmi árnyékjelentés a CEDAW végrehajtásáról elemzi. Két területen teljesít a legrosszabbul az ország: az erőszak elleni védelem és a jövedelmi különbségek terén.
Nagy hiányosságok az erőszak elleni védelemben: túl kevés hely a női menhelyeken
Bár Ausztria európai összehasonlításban nagyon jó jogi kereteket hozott létre az erőszak elleni védelemre, az idei 21 femicid (nőgyilkosságok, 2024. szeptember 24-i állapot) önmagában is azt mutatja, hogy ezek nem elég hatékonyak. Míg az Isztambuli Egyezmény Ausztriának 898 női menhely-helyet ajánl, még mindig 60 hely hiányzik. 2023-ban például több mint 1000 nő és gyermek keresett menedéket az autonóm női menhelyeken. 2022-ben ez a szám meghaladta a 3500 főt. Az erőszak elleni védelemre fordított forrásokat az elmúlt években összesen körülbelül 10 millió euróról 25 millió euróra emelték.
Az Osztrák Nőszövetség, az autonóm női menhelyek és az „Allianz Gewaltfrei Leben” (Erőszakmentes Élet Szövetség) ennél többszörösét követelik. Konkrétan 228 millió eurót.
Túl kevés az információcsere a rendőrség, az áldozatvédelmi intézmények és a beavatkozó szervek között
A szükséges források mellett az erőszak elleni védelem szakértői szorosabb együttműködést tartanak szükségesnek a hatóságok és az áldozatvédelmi intézmények között. Az elmúlt években a femicidekre adott politikai válaszok azonban gyakran a szexuális és erőszakos bűncselekmények büntetéseinek szigorítását jelentették, amelyek hatékonysága az erőszak elleni küzdelemben megkérdőjelezhető. 2016-ban például az SPÖ-ÖVP kormány megduplázta a testi sértés büntetését. A Türkis-Kék (FPÖ-ÖVP) koalíció 2019-es erőszakellenes csomagja tartalmazta a nemi erőszak minimális büntetési tételének egy évről két évre emelését, miközben egyidejűleg eltörölték az úgynevezett „Marac-konferenciákat”. Ezen a konferenciákon a rendőrség, az áldozatvédelmi szervezetek és a beavatkozási szervek cseréltek információkat a magas kockázatú esetekről. Az Isztambul Egyezmény szakértői bizottsága ezeket a konferenciákat az erőszakmegelőzés jó gyakorlatának példájaként emelte ki. Ezeket a konferenciákat 2020-ban ugyan egy hasonló modell váltotta fel, de az új „esetkonferenciákat” már csak a hatóságok hívhatják össze, és a résztvevők köre is szűkebb.
Raab nőügyi miniszter 2024 júliusában bejelentette, hogy létrehozzák az erőszak elleni védelemmel foglalkozó szervezetek együttműködési fórumát, ezzel teljesítve az erőszak elleni védelem szakértőinek régóta hangoztatott követelését.
Legutóbb 10 évvel ezelőtt, 2014-ben volt nemzeti cselekvési terv az erőszak elleni védelemről, Gabriele Heinisch-Hosek (SPÖ) volt nőügyi miniszter kezdeményezésére.
Pozitív mérföldkőnek tekinthető viszont a Legfelsőbb Bíróság (OGH) 2024-es legújabb ítélete, amelykönnyíti a bizonyítási terhet a családon belüli erőszak áldozatainak.
Nemek közötti bérszakadék: a nők 18 százalékkal kevesebbet keresnek a férfiaknál ugyanolyan munkáért
A nemek közötti bérszakadék 18,4 százalékkal azEU második legmagasabbja. Ennek egyik oka az egyéni jogérvényesítés nagyrészt hatástalan volta. A jogi helyzet egyértelműsége ellenére. A 2011-ben az osztrák egyenlő bánásmódra vonatkozó jogszabályokba felvett jövedelmi jelentések ugyan olyan béradatokat szolgáltatnak, amelyek egyértelműen diszkriminációra utalnak, de a munkáltatóknak még akkor sem kell intézkedéseket hozniuk a bérkülönbségek megszüntetésére, ha azok a jelentésekben objektíven nem magyarázhatók.
A nők és a férfiak részben még mindig eltérő bért kapnak azonos vagy egyenértékű munkáért. Az osztrák nők és férfiak közötti jövedelmi különbség 18,4 százalékkal jóval nagyobb, mint az EU-átlag. (Grafikon: Eurostat. STATISTIK AUSTRIA)
Regine Winter, a német szövetségi munkaügyi bíróság volt bírája a béregyenlőséget „gyakorlatban nem érvényesülő elvnek” nevezi, amelynek orvoslását a 2023-ban elfogadott uniós bérátláthatósági irányelv hozhatja meg. Az irányelv bérátláthatósági követelményeket állapít meg, és kötelezi a munkáltatókat a bérrel kapcsolatos adatok független szervnek történő bejelentésére. A hatékonyság biztosítása azonban az irányelv konkrét végrehajtásától függ.
Feminista népi kezdeményezések és kampányok
A formális egyenlőség nagyrészt jogi előírás. Ezeknek a törvényeknek a hatékonysága azonban a társadalmi-politikai változásoktól is függ.
Az 1997-es első női népszavazás lázadás volt a fontos intézményi és politikai egyenlőségi intézkedések, például a gondozási és szülői szabadság csökkentésének lebontása ellen, valamint a nők elleni társadalmi és gazdasági diszkrimináció megszüntetésére való felhívás.
A Frauen*Volksbegehren 2.0 A Nők Népszavazása 2.0 követelései, amelyek a magánszektorban, az érdekcsoportokban és minden politikai szinten nemi kvótát, a munkaidő általános csökkentését, a bérek átláthatóságát és a bérdiszkrimináció strukturális csökkentését, a fogamzásgátlók és az abortusz „az egészségbiztosítás terhére történő” biztosítását, az erőszak hatékony megelőzését és az erőszak elleni fenntartható finanszírozású védelmet, valamint a nőkre és nemekre jellemző menekülési okok explicit jogi rögzítését írják elő, továbbra is relevánsak.
Ezeknek hozzájárulniuk kell ahhoz, hogy a nők és a kisebbségek jogait komolyan vegyék, és a különböző tapasztalatokat és élethelyzeteket egyenértékűnek ismerjék el – azzal a radikális céllal, hogy „szerepkörök és erőviszonyok nélküli, emberi jövő” jöhessen létre, ahogyan azt egykor Johanna Dohnal megfogalmazta.
A nők kevesebbet keresnek és évi 61 napot ingyen dolgoznak – Az Egyenlő Bér Napja és a nemek közötti bérszakadék magyarázata
2024. november 1. az Egyenlő Bér Napja Ausztriában. Ettől a naptól kezdve a nők statisztikailag ingyen dolgoznak, míg a férfiak az év végéig fizetést kapnak. Jó alkalom arra, hogy közelebbről megvizsgáljuk, mi áll a hatalmas bérkülönbségek mögött. Az Egyenlő Bér Napja és a nemek közötti bérszakadék megmagyarázza. Bővebben: https://kontrast.at/frauen-verdienen-weniger-equal-pay-day-gender-pay-gap-erklaertiger-als-maenner/
Forrás: https://kontrast.at/geschichte-frauenrechte-oesterreich/?fbclid=IwY2xjawL-me5leHRuA2FlbQIxMABicmlkETBPUFQ4bnRZb1hRVFlHZFhSAR7Q6apsV6peGpignhTlkvFfzZ-LGeI79ronELLLQiy22HD9EcvAYyWqqNnQmQ_aem_EXteV0CJGmYQRAlLd_B86A 2024. szeptember
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
