A társadalmak vallási mátrixának eltűnését három szakaszban lehet leírni: aktív vallás (hit és gyakorlat), zombi vallás (hitetlenség, de az erkölcsi és társadalmi értékek megmaradnak), nulla vallás (semmi sem marad).

Ezt a sorrendet először a kereszténységre alkalmaztam, legyen az katolikus, protestáns vagy ortodox. Ezt követően kiterjesztettem a két szülő monoteista vallásra, a judaizmusra és az iszlámra, és még pontosabban az iszlám síita ágára. Skandináviában például leírhatjuk az „aktív protestantizmus, zombi protestantizmus, nulla protestantizmus” sorozatot. Irán esetében ugyanaz a sorozat lenne, de nem teljes, „aktív síita iszlám, zombi síita iszlám”, anélkül, hogy kizárnánk a „nulla síita iszlám” lehetőségét a jövőben. Izrael esetében már teljes sorozatot tudunk leírni: „aktív judaizmus, zombi judaizmus, nulla judaizmus”.

Izrael esete, hasonlóan az Egyesült Államokéhoz, szükségessé teszi, hogy történelmi elemzésünket tovább folytassuk, mert mindkét országban új vallások jelentek meg: az Egyesült Államokban az őrült evangélikusság, Izraelben az ultraortodox judaizmus. Ezek bizonyosan vallások, de innovációk is, az egyik esetben posztkeresztény, a másikban posztzsidó. A protestantizmus történetében még soha nem láttunk ilyen hűvös istent, aki erkölcsi normák hiányában anyagi jutalmakat osztogat; a zsidó történelemben még soha nem láttunk ilyen exponenciális növekedést egy olyan csoportban, amely állami támogatásból és feleségeik munkájából él, hogy körbe-körbe járjon a Tórában. Ez a két új vallás elutasította a protestantizmus és a judaizmus munkamorálját. Ezek a két újítás azonban nem a legfontosabbak, ha a kereszténység és a judaizmus utáni vallási jelenséget próbáljuk megérteni.

Ahogyan azt La Défaite de l'Occident (A Nyugat bukása) című művemben írtam, a kereszténységet követő üresség az üresség istenítéséhez vezet, egy olyan nihilizmushoz, amely a dolgok, az emberek és a valóság megsemmisítésére törekszik. A nihilizmus az új vallások mátrixa. A mai valódi új tömegvallás a háború kultusza. Paradox módon, vagy logikusan, ez visszavezet minket az egyistenhit előtti időkbe. Az emberi történelem valóban végtelen sorban állít fel háborús vallásokat, vagy legalábbis háborús isteneket és istennőket. A görögöknél Arész és Athéné, az indo-árjáknál Indra, Sumérban Ningirsu, Egyiptomban Sekhmet, nem is beszélve a franciák számára Asterix-nek köszönhetően legismertebbről, Toutatis-ról, a kelta háború istenéről. Gall őseink egyszerűen fejesek voltak.

Huitzilopochtli (Codex Telleriano-Remensis)

A Fréquence populaire csatornán Diane Lagrange-szal az amerikai-izraeli Irán elleni legújabb támadásról beszélgetve, kissé improvizálva említettem az azték háború istene, Huitzilopochtli nevét, mint lehetséges jelöltet az új amerikai-izraeli valláshoz.

De a Pentagon, ahogy illik, felfedte az igazi istent, amikor iráni nukleáris létesítmények elleni műveletét „Midnight Hammer” (Éjféli Kalapács) névre keresztelte. A „kalapács” Thor, a skandináv (és általánosabban germán) háború istene eszköze és szimbóluma. Egy rövid nyelű kalapács, amely ütés után visszatér gazdájához. A harmadik évezred kezdetén Thor a neonácik istene. Eredeti skandináv világában ma lenyűgöző háborúpárti reneszánsz él. Ezért javaslom, hogy „Thor-kultusz” néven nevezzük el azt az új háborús vallást, amely a protestáns és zsidó országokban felváltja a monoteizmust és annak erkölcsi rendszerét.

Képekre lesz szükségünk, hogy megerősítsük ezt a koncepciót. Miért ne cserélnénk ki az amerikai és izraeli zászlón lévő öt- vagy hatszögű csillagokat Thor kalapácsára? Ötvenegy fehér mini Thor-kalapács az Egyesült Királyság zászlójának bal sarkában; egyetlen Thor-kalapács, még mindig kék, az izraeli zászló közepén. Thor mostantól Amerika és Izrael igazi istene.

 A szerző.

Forrás: https://substack.com/inbox/post/167424381?utm_source=share&utm_medium=android&r=2cxqch&triedRedirect=true 2025. július 3.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó