A legutóbbi NATO-csúcson a legtöbb tagország elkötelezte magát amellett, hogy a katonai kiadásokra a GDP-jük 5 százalékát fordítják.

Ez több, mint amit Nagy-Britannia az Öböl-háború alatt költött, és jóval több, mint amikor ez az ország háborút folytatott Irakban és Afganisztánban. Azóta nem láttunk ilyen gyors katonai kiadás-növekedést ebben az országban, mint a második világháború kezdete óta.

Ennek az ország biztonságára igen súlyos következményei lesznek, és a kormányzati kiadások legtöbb más területére is jelentős, negatív hatással lesz. A kormány háborús gazdaságra kíván átállítani minket, mindazzal a súlyos következménnyel, amit ez magával hordoz.

Az amerikai elnök a NATO-csúcson elért eredményt „nagy győzelemnek” nevezte. Most egyszer igazat mondott. Ez számára és az amerikai hadigépezet számára egy személyes győzelem volt.

Trump a teljes amerikai elnöki kampány alatt ismételten azzal fenyegetőzött, hogy kényszeríti az európai NATO-tagokat, hogy többet, sokkal többet fizessenek a szervezetnek. Az európai vezetők – a sok üres gesztus ellenére, amivel Trump ellenállását próbálták demonstrálni – pontosan azt tették, amit követelt. A NATO főtitkára, Mark Rutte még azt is mondta Trumpra, hogy „Daddy” (Apuci), ami az alját jelentette a megalázkodásnak.

Trump megszerezte az európaiaktól, beleértve a brit kormányt is, hogy jelentős mértékben hozzájáruljanak az amerikai hadviselési képességhez. Ennek árát az európai népek fogják fizetni, köztük mi is ebben az országban.

Trump terve – ahogy maga is mondta – az, hogy „szétválassza” Oroszországot és Kínát, hogy így szembeszállhasson az utóbbival. Minden újabb manővere, amivel vámokat vetett ki a világ számára, ennek a stratégiai célkitűzésnek volt alárendelt, beleértve azt is, hogy más országoknak megtiltja a kereskedelmet Kínával, még több vám fenyegetésével.

Európa szerepe ebben az, hogy a NATO zászlaja alatt átvegye az USA erőforrásainak helyét Európában, amelyeket Oroszország elleni háborúra használnak. Így az amerikai erőforrások szabadon állnak, és Délkelet-Ázsiába csoportosíthatók, a Kína elleni elkövetkező háborúhoz.

Európa, vagy majdnem minden európai ország, beállt ebbe a szürrealisztikusan felelőtlen politika mögé. Nekünk, európaiaknak, ez csupán azt jelenti, hogy örök háborút folytatunk Oroszországgal, miközben a kormány a hasznos társadalmi kiadások és a jólét területén még további mélyvágásokat hajt végre. Több háború és több megszorítás lesz a következménye annak, hogy nem álltak ki Trump ellen – sőt, majdnem teljes alárendeltségét mutatták „Apucinak”.

Természetesen van egy kivétel: Pedro Sánchez szocialista kormányzata Spanyolországban. Sánchez nem egy baloldali radikális, és szóban ugyanúgy hadiherceget játszik, mint a többiek, a fenyegetésekről és a hadsereg felújításának szükségességéről prédikálva. Az alapvető különbség az, hogy ő nem hajlandó Trump hadigépezetét finanszírozni, és úgy véli, hogy a jelenlegi, GDP 2,1 százalékának megfelelő katonai költségvetés teljesen elegendő. A tettek fontosabbak, mint a szavak.

Trump cserébe újabb vámokkal fenyegette Spanyolországot, mert van egy kormányuk, amelynek van gerince. Az Európai Unió tagjaként ez nehezebb lehet számára, de jól mutatja, mit gondol Trump valójában az amerikai szövetségeseiről: csak akkor szövetségesek, ha pontosan azt teszik, amit Trump követel.

Alig egy évtizede volt a NATO-ban egy informális szabály, miszerint az országok a GDP 2 százalékát költik katonai kiadásokra. Az általános 5 százalékos célkitűzés egy lényegi váltás a háborúra való felkészülésben.

A hadihercegek közül sokan azt állítják, hogy Oroszország 2014-es krími annektálása, majd 2022-es ukrajnai inváziója változtatta meg az összes számítást és feltevést.

De ez nem igaz. Trump terve (ami még mindig alakulóban van) az, hogy az USA csökkenti európai katonai jelenlétét, és Kína körbezárására koncentrál. Tehát a háborús hajtóerő Európában nem az orosz fenyegetésre adott válaszként növekszik, hanem az USA egyoldalú kivonulásának kilátásaira reagálva. Ahogy egy kommentátor írta a The Timesban a NATO-csúccsal kapcsolatban: „A szövetség vezetői, akik Hollandiában (Hága) gyűltek össze, azt mutatták, hogy jobban félnek Donald Trumptól, mint Vlagyimir Putyintól.”

Bár ez a kijelentés egyfajta szónoki túlzással született, objektíven nincs okunk elfogadni a hadihercegek próbálkozását, hogy a népesség rettegésében beleegyezésre bírják őket a háborús törekvéseikbe. Az USA több billió dolláros katonai költségvetése mellett a GDP 5 százalékos célja a többi tagállamot is hasonló szintre emeli. Összesen 2 billió dollárra vagy többre.

A stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) szerint Oroszország katonai költségvetése ennek csekély töredéke: 2024-ben 150 milliárd dollár, és nincs lehetősége jelentős növelésére. Még Kína és Oroszország együttes katonai kiadásai is kevesebbek lennének, mint a NATO összköltségvetésének negyede.

Annak ellenére, hogy másokat vádolnak, a NATO-országok végeznek agresszív katonai felkészülést – Trump utasítására.

Az ellenkezőjét hangoztató széleskörű állítások ellenére nem igaz, hogy a NATO-tagoknak békés szándékukat igazoló múltjuk lenne. A NATO részt vett a Szerbia, Afganisztán és Líbia elleni agresszióban. Jelenleg tagjai segítik az izraeli népirtást, bombázzák Jement, terroristákat telepítenek Szíriába, és az atomfegyverekkel rendelkező Oroszországgal harcolnak. A legújabb illegális cselekedet Irán bombázása. Ahogy a III. világháború kezdetének forgatókönyveiről sokat vitatkoznak, ez majdnem a teljes lista.

Mindez súlyosan aláássa az ország lakosságának biztonságát, valamint az általuk használt intézményekét: a közlekedési hálózatot, az egészségügyet, a bankrendszereket és még sok mást. A CND legújabb Alternatív Védelmi Felülvizsgálata erős érveket sorakoztat fel egy teljesen más megközelítés mellett, hogy valóban védelmet nyújthassunk biztonságunknak, és ezt széles körben el kellene olvasni.

Már most látjuk a háborús törekvések néhány negatív társadalmi következményét. A megszorítások visszatértek, és keményebben, mint valaha. Nem véletlen, hogy a jóléti kiadások csökkentése és a minisztériumi költségkeretek megfeszítése egy időben történik.

A kormány szempontjából a nagymértékű jóléti és egyéb csökkentések szükségesek ahhoz, hogy teljesítsék a katonai költségvetés növelésére tett ígéretet. A háborús törekvések és a megszorítások kéz a kézben járnak. De a tervezett védelmi költségvetés-növekedés mértéke azt jelenti, hogy a megszorítások – különféle formákban – sokkal szélesebb körben és mélyebben hatnak majd, mint eddig. Fel kell készülnünk arra, hogy mindkettő ellen harcoljunk.

Ítrta: Diane Abbott, a Munkáspárt parlamenti képviselője Hackney North és Stoke Newington választókerületében
forrás: Morning Star