Először is, a támadás teljesen elkerülte az Irán és Izrael között éjszakánként szokásos tűzharcok radarját, amíg Trump be nem jelentette. Volt néhány jelentés légvédelmi tevékenységről és elszigetelt robbanásokról, de semmi nem utalt nagy támadásra, és felbukkant egy videó, amelyen úgy tűnik, hogy néhány cirkálórakéta talál célba a sivatagban, másodlagos robbanások vagy tüzek nélkül. A korábban keringő videók, amelyek nagy tüzeket és robbanásokat mutattak ezeken a helyszíneken, úgy tűnik, hogy dezinformációk vagy kattintáscsalogatók voltak.

A támadás, ahogyan azt a védelmi minisztérium belső forrása állította (és ahogyan azt a védelmi minisztérium valószínűleg holnap hivatalosan is be fogja jelenteni), furcsa módon ötvözte a legalacsonyabb és a legmagasabb kockázatú támadási módszereket: tengeralattjáróról indított cirkálórakéták és több B-2-es repülőgép behatolt Irán középső részébe, hogy gravitációs bombákat dobjon egy erősen védett helyszínre, majd több száz kilométernyi riasztott légtérben kellett visszavonulnia. Lehet, hogy a légierőnek valóban volt mersze és képessége erre, bár mivel korábban nem voltak hajlandók kockáztatni a B-2-eseket Jemenben, és az IAF eddig szinte kizárólag távolsági fegyverekkel és drónokkal hajtotta végre hadműveleteit (mert az iráni légvédelmi hálózat egyáltalán nem működik), ezt kétlem.

Most hadd hívjam fel a figyelmeteket egy...numerológiai véletlenre, mondjuk. 30 TLAM és 6 MOP, összesen 36 lövedék. Megjegyzem, hogy az amerikai támadó tengeralattjárók 12 TLAM-et hordoznak függőleges indítóállásban, és a Pentagon belső forrása kritikus hibát vétett – többes számban említette a támadásban részt vevő tengeralattjárókat. Ergo három támadó tengeralattjáró lőhetett ki összesen 36 lövedéket, és ergo nem az egyik Ohio SSGN átalakítás volt. Három támadó tengeralattjárót a helyszínre juttatni ilyen körülmények között triviális feladat lett volna.

Elméletem az eseményről? Szerintem ez egy alacsony kockázatú, alacsony hatással járó támadás volt, amelyet teljes egészében tengeralattjárókról indított cirkálórakétákkal hajtottak végre, és a Védelmi Minisztérium egyszerűen propaganda célból hazudik a nehéz bombázók részvételéről. A TLAM-ek elég pontosak ahhoz, hogy megrongálják a bunkerbejáratokat és ugyanolyan zavaró károkat okozzanak, mint amilyeneket egy MOP-támadás reálisan elérhet egy olyan hihetetlenül megerősített helyszínen, mint Fordow. Más helyszíneken, a bunkerbejáratokon túl, a föld alatti létesítmények megrongálódása nem valószínű – a TLAM-ek nem „bunkerromboló” lőszerek. Lehet, hogy számos föld feletti épület megsérült vagy megsemmisült, bár a tűz hiányát figyelembe véve ez jelenleg szintén kissé valószínűtlennek tűnik.

Mit tervez Trump? Szerintem megpróbálja megmenteni Netanjahu-t a saját ostoba döntésének következményeitől, hogy háborút indított Irán ellen, amelyet nyilvánvalóan nem volt képes befejezni, és ezt úgy teszi, hogy az irániak nem lesznek feltétlenül kénytelenek válaszolni. Amerikai adófizetőként és a Védelmi Minisztérium volt alkalmazottjaként nagyon remélem, hogy ez nem volt a leghatásosabb támadás, amit az amerikai hadsereg egy hét alatt össze tudott hozni, és hogy ez inkább szándékos visszafogottságot tükröz, mint képességhiányt vagy kockázatvállalási hajlandóság hiányát. Az iráni reakció eddig inkább szemforgatás volt, mint tűz és harag, és tagadták, hogy jelentős károk vagy akár áldozatok is lennének.

Reméljük, hogy ez így is marad, mert a helyzet nagyon gyorsan ténylegesen rosszra fordulhat.

Észrevettem, hogy ha közelebbről megnézzük a csatolt képet a kikötőben álló USS Santa Fe-ről, a nyitott VLS (függőleges indító) silók között látható egy "14"-es számmal jelölt cső – miközben láthatóan csak 12 siló van.Nem tudom pontosan, hogyan határozták meg a csövek számozását adminisztratív célokból, de úgy gondoltam, érdemes megjegyezni ezt a furcsa részletet az általam választott illusztrációban.

Forrás: https://x.com/ArmchairW/status/1936629818914755029?t=eWEOjIu22JwGoTdbQHQmOA&s=03 2025.06.22.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó