A háború befejezése és az áldozatok kártérítésének hatalmas költségei, továbbá a hivatal elvesztése vagy a háború folytatása és további emberek halála között Zelenszkij továbbra is az utóbbit választja.

Az alábbiakban olvasható a legutóbbi cikkem a Responsible Statecraft című lapból.

A katasztrófaáldozatok azonosításával – a holttestek törvényszéki azonosításával és hazaszállításával – kapcsolatos diplomáciai tapasztalataim alapján egyértelmű számomra, hogy a háborúban mindkét fél által nemrégiben végrehajtott holttest-csere ellenére az elesett katonák azonosítása valószínűleg évekig fog tartani. Számomra biztosnak tűnik, hogy ez a következő időszakban tovább fogja szítani az ukrán családok haragját.

És talán cinikusan, de kétlem, hogy az ukrán kormány sietni fog, tekintve a hivatalos azonosítás után a családoknak fizetendő hatalmas kártérítési összegeket. Az Ukrajna által tavaly elfogadott, fejenként 544 000 dolláros haláleseti kártérítés egyértelműen a gyengülő toborzási erőfeszítések megerősítésére irányuló kísérlet volt. Amikor a halottak családjai szembesülnek azzal a szörnyű lehetőséggel, hogy soha nem kapják meg a pénzt, a politikai következmények Zelenszkij elnök és kormánya számára nyilvánvalóak.

A vesztes háború folytatásával csak tovább halasztják a döntést. Igazi tragédia.

A 6000 ukrán holttest visszaszolgáltatásáról szóló vita rávilágít az Ukrajna előtt álló kegyetlen gazdasági és politikai kihívásokra, amelyekkel a háborúban elesettek hazaszállításával kell szembenéznie, valamint a politikai viharra, amely Zelenszkij elnököt várja, amikor a háború véget ér.

A június 2-i második fordulóban az isztambuli béketárgyalások eredményeként Oroszország és Ukrajna megállapodott 6000 holttest cseréjéről. Június 8-án, vasárnap, egy orosz hűtőkocsiból álló konvoj érkezett a megállapodás szerinti találkozási pontra Fehéroroszországban, több mint 1000 holttesttel, de az ukrán fél nem jelent meg. Nem egyértelmű, hogy június 8. volt-e a holttestek cseréjének kezdetére megállapodott időpont, Ukrajna állítása szerint a csere három nappal később, június 11-én kellett volna megtörténnie. A csere most megtörtént, 1212 ukrán katona holttestét cserélték 27 orosz holttestére.

Szócsata robbant ki arról, hogy ki a felelős. Oroszország azt próbálja beállítani, hogy az ukrán fél megpróbálja megtéveszteni a közvéleményt a harctéri veszteségek valódi mértékéről, míg Ukrajna politikai játszmával vádolja ellenfelét.

Mindkét oldalon a családok szeretnék visszakapni elhunyt szeretteiket, hogy végső nyughelyre helyezhessék őket. Személyesen emlékszem a brit média hatalmas felháborodására a 2004-es karácsonyi szökőárban Thaiföldön elhunyt 131 brit állampolgár hazaszállításának késedelme miatt, mivel személyesen is részt vettem a mentési munkálatokban.

Ukrajna kihívása sokszorosan nagyobb: hónapok helyett évekbe telik, mire minden elesett ukrán katonát azonosítanak. A 2004-ben Thaiföldön meghalt 3000 nyugati turista azonosítása több mint egy évig tartott. Ehhez hatalmas nemzetközi rendőri és törvényszéki szakértői csapatra volt szükség, akik mintákat vettek a holttestekről. Hasonló hálózat működött a szakmailag képzett rendőri családkapcsolati tisztviselőkből, akik a haláleset előttről származó adatokat (ujjnyomatok, hajszálak, fogászati adatok stb.) gyűjtötték össze a feltételezett elhunytak otthonában, és folyamatosan tájékoztatták az aggódó rokonokat a fejleményekről.

Az orosz tárgyaló nyilatkozatából egyértelműen kiderül, hogy a 6000 cserére váró holttest közül nem mindegyik rendelkezik azonosító okmányokkal, például hadi- vagy azonosító nyaklánccal (dogtags), ami valószínűleg a sérüléseik szörnyűségével függ össze: a 2002-es balii robbantás után a 202 halott közül soknak hiányoztak testrészei, ami jelentősen megnehezítette az azonosítási folyamatot.

Még akkor is, ha a holttestek sértetlenek és megfelelően tárolták őket, megbízható vizuális azonosítás lehetetlen. Gyakran előfordul, hogy a holttesteket kereső hozzátartozók érzelmi kétségbeesésükben azonosítják a holttestet és családtagjuknak vallják. A brit nagykövetségen Bangkokban volt egy kollégám, akit három gyermekével együtt megölt a 2004-es szökőár. Felesége túlélte, aki tragikus módon tévesen azonosította az egyik gyermeket egy szabadtéri hullaházban.

Nincs tudomásom arról, hogy Ukrajna rendelkezne az intézményi kapacitással vagy erőforrásokkal ahhoz, hogy ilyen nagyságrendű holttest-azonosítási műveletet hajtson végre a már birtokában lévő holttestek esetében. A háború dúlása alatt pedig lehetetlen lesz a nyugati rendőrség és törvényszéki szakértők segítségét igénybe venni.

2024 októberében az Economist közölte, hogy az ukrán eltűnt személyekért felelős biztos több mint 48 000 eltűnt személy nevét tartalmazó listával rendelkezik, és 2552 holttest még mindig azonosításra vár. Nyolc hónappal később, ma ezek a számok még magasabbak lesznek.

Egyes kommentátorok a halálesetek miatt a családoknak fizetendő hatalmas kártérítési összegekre hívják fel a figyelmet. Széles körben terjedtek a közösségi médiában azok a bejegyzések, hogy Ukrajnának körülbelül 2,1 milliárd dollárt kell kártérítésként fizetnie a 6000 halott családjának, de ez az összeg valójában túl alacsony. Ukrajna minisztertanácsa 2024 szeptemberében úgy döntött, hogy egyszeri kifizetése a halottak családjainak körülbelül 544 000 dollárra emeli. Így a 6000 katona kártérítési összege 3,6 milliárd dollárra rúg majd, ami a nyugati országok által támogatott, már így is túlterhelt ukrán állami költségvetést terheli. És ez csak a jéghegy csúcsa.

Nyugati hírszerző tisztviselők 2024 végén azt becsülték, hogy körülbelül 80 000 ukrán katona halt meg. Az alternatív médiában szereplő becslések ennél magasabbak. De ha a mainstream médiában keringő számokat vesszük alapul, és hat hónappal előre tekintünk a mai napra, akkor feltételezhetjük, hogy eddig 100 000 ukrán katona halt meg. Ha ehhez hozzávesszük az 50 000 eltűntnek vagy azonosítatlannak tekintett ukrán állampolgárt és a 43 000 katonát, akikről Zelenszkij decemberben azt mondta, hogy meghaltak, akkor ez a szám közel áll a valósághoz. Százezer halott a családoknak egy egyszeri kártérítési kifizetéssel 54,4 milliárd dollárba kerül.

És a probléma ennél is mélyebb. Ugyanazon forrásból származó hírszerzési tisztviselők szerint akár 480 000 katona is megsebesült. Tegyük fel, hogy ez a szám ma 550 000. Ukrajna emellett 180 000 és 290 000 dollár közötti összeget fizet sérülések és rokkantság esetén. Ha a bejelentett sérüléseknek csak 20%-a kapná a legalacsonyabb egyszeri rokkantsági ellátást, az további 19,8 milliárd dollárral növelné a kártérítési számlát. Ha ez az arány 50% lenne, akkor 40,5 milliárd dollár, 80% esetén pedig 79,2 milliárd dollár.

Tehát még ha a háború ma véget érne is, Ukrajna konzervatív becslések szerint is több mint 130 milliárd dolláros kártérítési számlával nézhet szembe. Hogy ez mennyire jelentős összeg, azt jól mutatja, hogy Ukrajna 2025-ben várhatóan 48,2 milliárd dollár adóbevételt fog generálni. Aki azt hiszi, hogy Ukrajna nem fogja kérni a nyugati donorországok támogatását ennek a számlának a kifizetéséhez, az csak magát áltatja.

Az áldozatok és az elesettek családjainak kártérítésére fordított, jelentősen felfújt költségek tükrözhetik azt a szélesebb körű törekvést, hogy minél több embert ösztönözzenek a katonai szolgálatra. Mindez a toborzási hiány és a toborzók által alkalmazott kétségbeesett taktikák, köztük az utcáról való elhurcolás hátterében történik.

A férfiakat a harcra ösztönözve a legfiatalabb katonák a tűzvonalban az ukrán átlagbér több mint tízszeresét kapják. Ez magában foglalja a fronton szolgáló katonák havi alapbérét, amely közel 4593 dollár, és minden katona körülbelül 1700 dollárt kap minden harci nap után. Ez utóbbi összeg ijesztő módon a fronton szolgáló katonák rövid élettartamára utal. 2023 elején egy volt amerikai tengerészgyalogos azt állította, hogy a frontvonalon szolgáló újoncok átlagos élettartama négy óra. Természetesen a háború alatt rendkívül magas fizetések komoly politikai kihívást jelentenek, amikor a harcok véget érnek, és a frontvonalon szolgáló katonák közel 89%-os csökkentést kapnak, és havi 494 dolláros nem harci fizetésre szorulnak.

Egyes kommentátorok szerint Ukrajnának érdeke lehet lassítani a holttestek azonosítását, hogy késleltesse a hozzátartozóknak járó kifizetéseket. Ez azonban túlságosan leegyszerűsített állítás, amely nem veszi figyelembe az Ukrajna előtt álló feladat valódi nagyságrendjét.

A szeretteiket eltemetni vágyó, szívfájdalommal küzdő hozzátartozók számára az élő rémálom minden bizonnyal még évekig folytatódni fog. Ez pedig Zelenszkij elnöknek olyan pusztító politikai árat jelenthet, amely messze meghaladja a vesztes háború hatalmas és megfizethetetlen gazdasági költségeit.

Forrás: https://thepeacemonger.substack.com/p/the-terrible-cost-of-bringing-ukraines?utm_source=share&utm_medium=android&r=2cxqch&triedRedirect=true 2025. június 13.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó