GRDAGGER”: nemrég nyilvánosságra hozott dokumentumok bepillantást engednek az osztrák „StayBehind” struktúrákba.
(A stay-behind szervezet (angol kifejezésből: staybehind, magyarul „maradj hátra”) egy titkos, paramilitár ellenállási szervezet, amelyet arra terveztek, hogy egy állam – vagy annak egyes területei – ellenséges megszállása esetén képes legyen hírszerző tevékenységet folytatni a front mögött, és szabotázsakciókat végre hajtani a megszálló hatalom ellen).
Egy volt jobboldali terrorista hagyatékából származó könyvek.
John F. Kennedy, az Egyesült Államok 35. elnökének 1963. november 22-én Dallasban történt meggyilkolása évtizedek óta táptalaja az összeesküvés-elméleteknek. Bár a hivatalos vizsgálóbizottság arra a következtetésre jutott, hogy Lee Harvey Oswald egyedül követte el a gyilkosságot, ő soha nem tudott vallomást tenni: két nappal a merénylet után Jack Ruby, egy éjszakai klub tulajdonosa lelőtte.
Az egyedülálló elkövető elméletet nem cáfolták meg
A mai napig nincs bizonyíték, amely egyértelműen cáfolná az egyedülálló elkövető elméletet. Ennek ellenére a gyanakvás továbbra is mélyen gyökerezik, amit Oliver Stone 1991-ben bemutatott filmje, a JFK – Tatort Dallas (JFK – A gyilkosság helyszíne: Dallas) is táplál.
Donald Trump amerikai elnök utasítására az amerikai nemzeti levéltár ismét nyilvánosságra hozott dokumentumokat John F. Kennedy meggyilkolásáról. Több mint 80 000 oldal – eddig cenzúrázva vagy teljesen titokban tartva – néhány hete nyilvánosan hozzáférhető.
A JFK – Tatort Dallas című film nemcsak az merényletet játssza el, hanem 1991 óta táplálja az összeesküvés-elméleteket.
Azonban azok, akik a most közzétett dokumentumokban látványos felfedezésekre számítottak, csalódniuk kellett. Az újonnan nyilvánosságra hozott dokumentumok nem tartalmaznak úttörő információkat. Legalábbis ami JFK merényletét illeti.
Bécsi történész talált valamit
A bécsi történész Thomas Riegler azonban más ügyben talált valamit. A dokumentumokból kiderül, hogy Franz Olah, az ÖGB (Osztrák Szakszervezetek Szövetsége) volt elnöke (1959–1963) és későbbi SPÖ belügyminiszter CIA-tiszt volt. A volt koncentrációs táborbeli fogoly Olah a hidegháború kezdetén, az 1940-es és 1950-es években központi szerepet játszott Ausztriában. „Olah a CIA bizalmasa volt. Faipari-szakszervezete megbízható antikommunistának számított” – magyarázza Riegler.
Így Olah és emberei a faipari szakszervezetből 1950 októberében a sztrájkoló munkások ellen léptek fel, titkos pénzügyi támogatást nyújtottak a Kronen Zeitung-nak, és paramilitáris struktúrákat hoztak létre.
Fotó: APA3 Franz Olah SPÖ belügyminiszterként.
Olah emberei az Egyesült Államok és a Szovjetunió közöttiháború esetén az ellenséges vonalak mögött szabotázsokat kellett végrehajtaniuk, és információkkal ellátni az amerikaiakat – feladataik közé tartozott például a szovjet hadsereg vízellátó rendszerének megszakítása vagy megmérgezése. Az amerikaiak számos országban hoztak létre ilyen „StayBehind” struktúrákat.
Háború esetén – az akkori becslések szerint – „fél évbe telt volna, mire Olah partizáncsoportja 250 harcosra duzzadna” – a terv szerint a bevetés „a Greinerwald-ban és a Hochschwab-ban, a legnagyobb StayBehind fegyverraktár közelében” történt volna, mondja Riegler. A most nyilvánosságra hozott JFK-aktáknak köszönhetően „tudjuk, ki tartotta vele a kapcsolatot az amerikai titkosszolgálat részéről”.
CIA-ügynök a Bécsi Férfikarban
John Whitten volt az. Whitten 1920-ban Marylandben született, a második világháborúban az amerikai katonai titkosszolgálatnál szolgált. Ezt követően a CIA-nál előrelépett, és Mexikóban és Közép-Amerikában irányított műveleteket. Kennedy elnök 1963-as merénylete után átvette a CIA belső nyomozását.
Ekkor tűnt fel számára, hogy a CIA és az FBI fontos információkat tart vissza előle Lee Harvey Oswaldról. Whitten karrierje megtorpant, amikor kellemetlen kérdésekkel szembesítette feletteseit.
Figyelmeztetés a botrányra
1971-ben visszavonult a titkosszolgálattól és Bécsben telepedett le. Ott visszahúzódó életet élt, csatlakozott a Bécsi Férfikarhoz és a Johann Strauss Társasághoz. Múltjáról egy szót sem ejtett.
De a történelem utolérte. Az 1990-es években, amikor az első JFK-aktákat akarták nyilvánosságra hozni, Whitten hevesen tiltakozott neve megemlítése ellen. Két eddig titkos, 1995-ből és 1996-ból származó beadvány az amerikai kormányhoz, amelyek most a Trump-akták révén nyilvánosságra kerültek, tanúsítják aggodalmát egy politikai botrány miatt Ausztriában. Figyelmeztetett: CIA-tevékenységének leleplezése – különösen érzékeny műveletekben játszott szerepe – „nagy hullámokat kavarhat”. Whitten valóban mélyen benne volt a CIA osztrákországi akcióiban, többek között a „StayBehind” struktúrák felépítésében.
Az akták bizonyítják, hogy John Whitten Franz Olah vezető tisztje volt.
Whitten egyik washingtoni levelében részleteket is megosztott: Ausztriában több mint 70 raktárban rejtettek el fegyvereket, lőszert, egyenruhákat és élelmiszert. A helyszíneket Olah csoportja vészhelyzetben használhatta volna. A CIA titokban képezte az egységeket – Whitten felügyelete alatt.
A volt CIA-tiszt Whitten nem érte meg a szerepének nyilvánosságra kerülését. 2000-ben halt meg.
John Whitten többek között a Kronen Zeitung támogatását is megmagyarázza.
A fegyverraktárak létezését 1996-ban hozták nyilvánosságra az amerikaiak, amikor Fritz Molden kiadó vallotta magát a háttérben működő szálak mozgatójának és összekötőnek.
Fotó: Bundesarchiv Karl Kowarik SS-egyenruhában. Később a CIA-nak, a német BND-nek és az FPÖ-nek dolgozott.
Olah és Molden mellett egykori SS-tagok is dolgoztak az amerikai titkosszolgálatnak. Köztük volt a későbbi FPÖ-főtitkár Karl Kowarik és Wilhelm Höttl, a Nürnbergben kivégzett náci bűnöző Ernst Kaltenbrunner adjutánsa.
„Dagger” és „Gladio”
„Az Olah-csapat fedőneve GRDAGGER volt” – mondja Riegler történész, aki évek óta foglalkozik az osztrák stay-behind-struktúrákkal. A „GR” Ausztria rövidítése volt, kombinálva a „tőr” (Dolch) szóval, vagyis „nem cserkészklub”. Olaszországban a stay-behind-struktúrákat „Gladio”-nak nevezték, a római rövid kard után.
1955-ben alapvetően „egy nagyon kis, mindössze 20 fős struktúráról” volt szó, amelyet háború esetén hólabda-elven kellett tovább bővíteni. A „különleges projektet”, ahogy belső nevén hívták, több millió dollárral finanszírozták az Egyesült Államokból. Álcának egy kereskedelmi vállalat, valamint egy 1947-ben hivatalosan bejegyzett osztrák túra-, sport- és társasági egyesület szolgált.
A dokumentumok megsemmisítése
A társasági túrázók maguknak is beszereztek fegyvereket és robbanószereket, amelyeket raktárakban rejtegettek. Ezenkívül erős rádióberendezésekkel és teherautókkal is rendelkeztek. Olah memoárjaiban (Die Erinnerungen) így ír: „Nekem is volt egy kis fegyvertáram a irodám acélszekrényében, amelyben még géppisztoly is volt.”
„Olah 1967-ig irányította a csoportot, majd megsemmisítette a dokumentumokat” – mondja Riegler.
Sok minden rejtély marad
Az Egyesült Államokból érkezett új iratok ellenére sok minden rejtély marad, például az is, hogy a volt koncentrációs táborban fogva tartott Olah miért éppen egy militáns neonáci csoportot gyűjtött maga köré.
Ezek akkor jelentek meg, miután 1964-ben kizárták az SPÖ-ből, amely 1963-ban még belügyminiszterré nevezte ki. A pártból való kizárásának egyik oka egy egymillió schillinges pénzügyi támogatás volt az FPÖ-nek, amelyet a szakszervezeti pénztárból finanszíroztak. Feltételezik, hogy Olah ezzel akarta előkészíteni az SPÖ és az FPÖ közötti koalíciót. Ehhez hozzátartozott, hogy a rendkívül hatalomvágyó Olah-t nem csak politikai barátai gyűlölték. Az SPÖ-ben sokan „rendkívül mérgezőnek” tartották, ahogy ma mondanánk.
Az SPÖ-ből való kizárása után Olah 1965-ben megalapította a Demokratikus Haladó Pártot (DFP). A 1966-os nemzetgyűlési választásokon a párt listája alig három százalékot ért el, ami nem volt elég a parlamentbe való bejutáshoz.
A tálib túszok egyike volt az egyik férfi
Olah választási segédjeként és teremőrként ismert szélsőjobboldaliak léptek fel. Köztük volt a bécsi publicista és egykori dél-tiroli aktivista Herbert Fritz, akit 2023-ban a tálibok raboltak el Afganisztánban, és 2024 tavaszán szabadult. Olah ugyan „koncentrációs táborban raboskodott”, de „nagyszerű ember” volt, meséli Fritz. A STANDARD-Watchblog-nak tavaly egy identitárius tüntetés szélén elmondta, hogy „barátja”, Hannes F. vitte Olahhoz.
Fotó: MarkusSulzbacher A publicista Herbert Fritz az identitárius tüntetés szélén Bécsben.
F. barátja azokban az években országos hírnevet szerzett, mert EmanuelKubart-tal együtt bombamerényletet hajtott végre az Alitalia olasz légitársaság bécsi irodájában, a Kärntner Ringnél. 1966 augusztusában egy tíz kilós bomba robbant ott – az üzleti portál összedőlt, a lökéshullám a közeli operapasszázst is megrongálta. Csupán véletlennek köszönhető, hogy senki sem sérült meg.
Letartóztatás terrorcselekmény után
Kubart egy ideig Olah sofőrje volt, és tagja volt a „praetoriánusoknak” nevezett csoportnak, amelyet „verőlegénycsapatnak” is neveztek. F.-t és Kubart-ot akkor börtönbüntetésre ítélték.
Fotó: Markus Sulzbacher Az „AZ” újság írt a két merénylő ítéletéről.
Kubart már korábban is feltűnt két bombamerénylettel a KPÖ párt székhelye ellen. 2024-ben bekövetkezett haláláig robbanószer-szakértőnek számított. Hagyatékában szélsőjobboldali propagandaanyagok mellett bombakészítési útmutatókat, vegyszereket és töltényeket is találtak.
A légitársaság irodájára elkövetett merénylet a „dél-tiroli harc” része volt, amelynek azokban az években német nacionalista és szélsőjobboldali csoportok szentelték magukat. És ez nem volt az első merénylet: már 1961-ben neonácik, köztük a később híressé vált GerdHonsik, megkísérelték az iroda elleni merényletet.
Fotó: Markus Sulzbacher Kubart hagyatékából.
Az 1960-as évek elején Dél-Tirolban eszkalálódott a konfliktus a Dél-Tirol Felszabadítási Bizottság (BAS) és az olasz állam között. A BAS terrorista eszközökkel folytatta az önrendelkezésért folytatott harcot. Eleinte a támadások egyes építkezéseket és emlékműveket vettek célba. De hamarosan komolyra fordult a helyzet: az úgynevezett Feuernacht - Tűzéjszakán, 1961. június 11-ről 12-re aktivisták 37 villanyoszlopot robbantottak fel – szimbolikus csapást mérve az olasz államra.
A dél-tiroli tevékenységek számos finanszírozójaként megjelent az a férfi, aki az amerikai fegyverraktárakról is tudott: Fritz Molden. Ő azonban visszavonult, miután a neonácik egyre fontosabb szerepet játszottak a konfliktusban, fokozva azt és halálos áldozatokat is hajlandóak voltak elfogadni.
Róma és a neofasiszták reagáltak
Róma keményen reagált: 24 000 katonát és 10 000 karabinierit küldtek a helyszínre, tömeges letartóztatások következtek, a kihallgatások részben kínzással végződtek. Az erőszak spirálja tovább forgott – halottak és sérültek voltak. Az olasz neofasiszták Ausztriában támadásokkal válaszoltak: 1961-ben felrobbantották az Andreas Hofer-emlékművet Innsbruckban. Két évvel később az Ebensee-i sóbánya és a Traunsee-tó partján álló Löwendenkmal emlékművet támadták meg.
Mindkét oldalon ügynökök és besúgók nyüzsögtek – akik közül sokan kiváló kapcsolatokkal rendelkeztek az amerikaiakkal. Sok minden a mai napig tisztázatlan.
Forrás: https://www.derstandard.at/story/3000000272104/kalter-krieg-usa-und-oegb-bauten-schattenarmee-in-oesterreich-auf 2025. június 12., 15:00
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
