Az angliai rezidens orvosok sztrájkról szóló szavazást kezdtek a Munkáspárt bérinzultusa után.

A Brit Orvosi Szövetség (BMA) tagjai kedden kezdték meg a szavazólapok kézhezvételét.

A szavazás július 7-ig tart. Ha az orvosok a sztrájk mellett döntenek, akkor júliustól januárig hat hónapos felhatalmazást kapnak a munkabeszüntetésre.

A Munkáspárt abban reménykedett, hogy lecsillapíthatja a rezidens orvosokat azzal, hogy kissé magasabb béremelést ad nekik, mint más NHS-dolgozóknak.

Ám a BMA orvosi szakszervezet nevetségesnek nevezte a 4 százalékos emelést, mondván, az messze nem elég ahhoz, hogy visszafordítsa a több mint egy évtizedes bérstagnálást.

Philip Banfield, a BMA tanácsának elnöke szerint a Munkáspárt bejelentése miatt „sokkal valószínűbbnek tűnik” a sztrájk.

A szavazásra azután kerül sor, hogy a Munkáspárt újabb „pofont” mért az egészségügyi és oktatási dolgozókra.

A miniszterek múlt héten jelentették be, hogy az NHS dolgozói 3,6 százalékos, a tanárok pedig 4 százalékos béremelést kapnak.

Csakhogy ezek az emelések nem „teljesen fedezettek” – vagyis a kórházaknak és iskoláknak máshol kell megszorításokat eszközölniük. Ráadásul az emelések alig haladják meg az infláció mértékét, ami áprilisban 3,5 százalék volt.

Antonia, aki nővér, és aktivista az RCN szakszervezetben és az NHS Workers Say No nevű csoportban, a Socialist Workernek azt mondta: a kormány silány bérajánlata azt mutatja, hogy „az NHS dolgozói a társadalmi ranglétra legalján vannak”.

Az NHS Workers Say No szerint „azzal, hogy csupán 3,6 százalékot adnak, egyértelmű, hogy a kormánynak esze ágában sincs az NHS jövőjét prioritásként kezelni”.

Rob, aki az RCN aktivistája egy nagy londoni kórházban, azt mondta a Socialist Workernek: „Minden évben ugyanaz a történet – jelképes béremelés, felháborodás, aztán semmi nem változik.

„A megélhetési költségek gyorsan emelkednek. Az energiaszámlák 2021 óta 41 százalékkal nőttek, az albérleti díjak rekordmagasságba szöktek, a heti bevásárlásom pedig egyre kisebb, miközben az árak csak emelkednek. Közben a fizetésünk továbbra is elmarad az inflációtól.”

De Rob szerint az alacsony bér csak egy része a problémának az NHS dolgozói számára. „Nap mint nap olyan osztályon dolgozom, ahol veszélyesen kevés a személyzet” – mondta.

„A műszakok végére érzelmileg és fizikailag kimerülök, miközben tudom, hogy az erőforráshiány miatt veszélybe kerülnek a betegek és a szakmai jogosultságaink is.

„Hazamegyek, de túl fáradt vagyok ahhoz, hogy jelen legyek azok számára, akiket szeretek. Aztán visszamegyek dolgozni, tudva, hogy minden újra és újra ugyanaz lesz.”

Hozzátette: „Az NHS mindig is kitartást követelt – most már önfeláldozást követel.”

Rob szerint világos: minden egészségügyi dolgozónak össze kell fognia, ha eredményeket akarnak. Így fogalmazott: „Nicola Ranger, a Royal College of Nursing vezetője utalt arra, hogy újra sztrájkot hirdethetnek – és remélem, meg is lépi.

„Amit 2022-ben megtanultunk, még mindig igaz: a legerősebb eszközünk a munkánk – és az ahhoz való jogunk, hogy megtagadjuk azt.

„A sztrájk nem csupán a bérekről szól. Arról is szól, hogy olyan egészségügyi rendszert követelünk, ahol a nővéreket támogatják, a betegek biztonságban vannak, és a méltóság nem választható opció.”

Rob kemény kritikával illette a Munkáspártot is: „A kormány prioritásai nyilvánvalóak.

„Gond nélkül találnak milliárdokat védelmi szerződésekre vagy közpénzeket olyan techóriásoknak, mint a Palantir – eddig 480 millió fontba került az NHS adatainak elemzése.

„De ha egy ellenállóképes, emberséges egészségügyi rendszerbe kellene befektetni, akkor hirtelen kiürül a kassza.”

Az RCN, az Unison és a GMB szakszervezetek konzultatív szavazást tartanak a bérek miatti sztrájkról.

Eközben a NEU (National Education Union) oktatási szakszervezet korábban azzal fenyegetőzött, hogy sztrájkolni fognak, ha a bérajánlat „elfogadhatatlan” és nem teljesen fedezett.

A Tanári Bérek Felülvizsgálati Testületének (STRB) 4 százalékos javaslata meghaladja a kormány eredeti, 2,8 százalékos ajánlatát.

A Munkáspárt kénytelen volt némi pluszforrást biztosítani. De az iskoláknak így is a béremelés körülbelül egynegyedét – nagyjából 350 millió fontot – saját forrásból kell fedezniük.

Jon Reddiford, az NEU országos végrehajtó bizottságának tagja a Socialist Workernek azt mondta: „Ez nem elég jó. Semmit nem tesz azért, hogy visszaállítsa a 2010-es bérszintet.”

Jon szerint az NEU-nak „továbbra is hivatalos országos sztrájkszavazást kellene indítania”, mivel az ajánlat „nincs teljesen fedezve”. „Így is olyan helyzetben leszünk, hogy emberek elveszítik az állásukat” – mondta.

A Munkáspárt szerint az iskoláknak így is ki kell gazdálkodniuk a béremelés mintegy egynegyedét – ez körülbelül 350 millió font.

Az egészségügyi dolgozóknak és a tanároknak nyomást kell gyakorolniuk a sztrájkokkal – ezek képesek arra, hogy a Munkáspártot valódi engedményekre kényszerítsék.

forrás: Socialist Worker