Fotó: A lövöldözés után a Capital Jewish Museum előtt | Getty

A 900 szavas dokumentum Gázát nevezi meg indítéknak

Megszereztem az állítólagos manifesztumot, amelyet Elias Rodriguez írt, aki gyanúsítottja a két izraeli nagykövetségi alkalmazott szerdai meggyilkolásának Washingtonban.

Több okból is hitelesnek tartom a dokumentumot, többek között azért, mert Rodriguez aláírta, és az időbélyegző jóval azelőtt keletkezett, hogy a rendőrség vagy bármely média megnevezte volna. Nem azért teszem közzé, hogy dicsőítsem az erőszakot – amelyet elítélek és megvetek –, hanem azért, hogy a nyilvánosság jobban megérthesse a történtek valós hátterét.

Ha nem szembesülünk ezeknek a szövegeknek a tartalmával, gyakran információs vákuum keletkezik, amelyet gyorsan kitöltenek hamis dokumentumok, összeesküvés-elméletek vagy a hatóságok által szelektíven kiszivárogtatott információk, amelyek eltorzíthatják a tényeket. Úgy gondolom, hogy a nyilvánosság a legjobb fertőtlenítőszer, különösen akkor, ha politika is szerepet játszik, mint ahogy ez a dokumentum esetében is egyértelműen látszik.

Pamela A. Smith, a londoni rendőrség vezetője Rodriguez-t egy 30 éves chicagói férfiként azonosította, aki a helyszínen „Szabad, szabad Palesztina!” kiáltásokat hallatott. A manifesztum ezt az üzenetet visszhangozza, a gázai háborút emelve ki fő sérelmeként, és a gyilkosságokat politikai tiltakozásként ábrázolva.

Az alábbiakban közöljük a dokumentum teljes szövegét.

Részletes kifejtés

2025. május 20.

A „halintar” szó valami olyasmit jelent, mint mennydörgés vagy villámlás. Egy tett után az emberek szöveget keresnek, hogy megértsék annak jelentését, ezért itt egy kísérlet erre. Az izraeliek által Palesztina ellen elkövetett atrocitások leírhatatlanok és számszerűsíthetetlenek. A leírások olvasása helyett többnyire videókon nézzük, ahogyan az események kibontakoznak, néha élőben. Néhány hónap alatt gyorsan emelkedő halálesetek száma után Izrael megsemmisítette a halottak számlálásának képességét, ami jól szolgálta a népirtását. A cikk írásakor a gázai egészségügyi minisztérium 53 000 traumás erőszak áldozatát regisztrálta, legalább tízezer ember fekszik a romok alatt, és ki tudja, hány ezer halott van még a megelőzhető betegségek és az éhség miatt, miközben több tízezer embert fenyeget az éhínség az izraeli blokád miatt, mindezt a nyugati és arab kormányok bűnrészességével. A gázai információs iroda a romok alatt fekvő tízezer embert is beleszámítja a halottak közé. A híradásokban már hónapok óta szerepelnek a romok alatt lévő „tízezer” áldozat, annak ellenére, hogy folyamatosan újabb romokat halmoznak fel, és újra és újra bombázzák a romokat, valamint a romok között álló sátrakat. Akárcsak Jemenben, ahol a halálesetek száma évekig néhány ezerben maradt a szaúdi-brit-amerikai bombázások alatt, mielőtt késve kiderült, hogy 500 ezerre rúg a halottak száma, ezek a számok is szinte biztosan bűnös alulbecslések. Nem kételkedem elhinni azokat a becsléseket, amelyek 100 000 vagy annál is több halottról beszélnek. Idén március óta több embert öltek meg, mint a „Protective Edge” - „Erős szikla” - hadművelet és a „Cast Lead” - „Öntött ólom”2008–2009-es Izrael–Hamász-konfliktus- hadműveletek során összesen. Mit lehet még mondani azokról a gyermekekről, akik megcsonkítva, megégve, felrobbanva haltak meg? Mi, akik ezt hagytuk megtörténni, soha nem érdemeljük meg a palesztinok megbocsátását. Ők ezt egyértelműen tudatják velünk.

A fegyveres akció nem feltétlenül katonai akció. Általában nem az. Általában színház és látványosság, ami sok fegyvertelen akcióval közös tulajdonság. A népirtás első heteiben a békés tiltakozás egyfajta fordulópontot jelezett. Soha korábban nem csatlakozott ennyi ember a palesztinokhoz a nyugati utcákon. Soha korábban nem kényszerült ennyi amerikai politikus arra, hogy legalább retorikailag elismerje, hogy a palesztinok is emberek. De eddig a retorika nem vezetett sehova. Az izraeliek maguk dicsekednek azzal, hogy milyen sokkolóan hatott rájuk, hogy az amerikaiak szabad kezet adtak nekik a palesztinok kiirtására. A közvélemény a népirtó apartheid állam ellen fordult, az amerikai kormány pedig csak vállat vont: akkor majd a közvélemény nélkül boldogulnak, ahol tudják, ott kriminalizálják, ahol nem tudják, ott pedig unalmas biztosítékokkal fojtják el, hogy mindent megtesznek, hogy megfékezzék Izraelt, ahol nem tudja nyíltan kriminalizálni a tiltakozást. Aaron Bushnell és mások azzal a reménnyel áldozták fel magukat, hogy megállítsák a mészárlást, de az állam arra törekszik, hogy hiábavalónak éreztesse az áldozatukat – hogy nincs remény Gázáért, és értelmetlen a háborút a saját otthonunkba hozni. Nem hagyhatjuk, hogy ezt elérjék. Az ő áldozatuk nem hiábavaló.

A kormányunk képviselőinek büntetlenségét, amellyel ezt a mészárlást támogatják, illúzióként kell leleplezni. A büntetlenség, amit látunk, a legrosszabb azoknak, akik közvetlen közelében vannak a népirtóknak. Egy sebész, aki a guatemalai állam által elkövetett maja népirtás áldozatait kezelte, elmesélte, hogy egyszer egy mészárlás során súlyosan megsebesült beteget operált, amikor hirtelen fegyveresek berontottak a szobába, és a műtőasztalon lelőtték a beteget, nevetve, miközben megölték. Az orvos szerint a legrosszabb az volt, hogy az elkövetők, akiket jól ismert, azután évekig nyíltan sétáltak a helyi utcákon.

Máshol egy lelkiismeretes férfi egyszer megpróbálta Robert McNamara-t a Martha'sVineyard felé tartó kompról a tengerbe dobni, mert felháborította az a büntetlenség és arrogancia, amelyet a vietnami mészárosban látott, amikor az a komp fedélzetén ülve barátaival nevetgélt. A férfi McNamara „magatartásával” nem értett egyet, ami azt sugallta: „Az én múltam rendben van, és itt ülhetek így a jó barátommal, Ralph-fal, és nektek ezt el kell fogadnotok.” A férfinek nem sikerült McNamara-t a fedélzetről a vízbe löknie, a volt külügyminiszternek sikerült a korlátba kapaszkodnia és talpra állnia, de a támadó így magyarázta kísérletének értékét: „Nos, kint már csak ketten voltunk, és hirtelen a története már nem volt olyan szép, ugye?”

Egy szó a fegyveres demonstráció erkölcsi oldaláról. Mi, akik ellenezzük a népirtást, örömmel érvelünk azzal, hogy az elkövetők és a bűntársak elvesztették emberségüket. Megértem ezt a nézőpontot, és értem, hogy megnyugtatja azokat, akik nem tudják elviselni a szörnyűségeket, amelyeknek szemtanúi lesznek, még ha csak a képernyőn keresztül is. De az embertelenség már régóta megdöbbentően gyakori, hétköznapi, prózai jelenségnek bizonyult. Az elkövető lehet szerető szülő, engedelmes gyermek, nagylelkű és jótékony barát, barátságos idegen, aki erkölcsi erőre képes, amikor az neki megfelel, és néha akkor is, amikor nem, és mégis szörnyeteg marad. Az emberség nem menti fel senkit a felelősség alól. Az akció erkölcsileg indokolt lett volna 11 évvel ezelőtt, a Protective Edge hadművelet idején, amikor személyesen is élesen tudatosult bennem a palesztinai brutális magatartásunk. De szerintem a legtöbb amerikai számára egy ilyen cselekedet érthetetlen, őrültségnek tűnne. Örülök, hogy ma legalább sok amerikai számára ez a cselekedet teljesen érthető, és valamilyen furcsa módon az egyetlen ésszerű dolog, amit tenni lehet.

Szeretlek, anya, apa, kishúgom, a családom többi tagja, beleértve téged is, O*****

Szabad Palesztina

-Elias Rodriguez

(Elias Rodriguez Manifesto)

Fotó: Reuters Vigiliát tartottak Aaron Bushnell emlékére az izraeli nagykövetség előtt Washingtonban.

Egy amerikai légierős katona életét vesztette, miután vasárnap felgyújtotta magát az izraeli nagykövetség előtt Washingtonban, miközben „Szabad Palesztina!” kiáltással tüntetett.

Aaron Bushnell, 25 éves katonát kórházba szállítottak, miután a titkosszolgálat tisztjei eloltották a lángokat. Az incidens után később belehalt sérüléseibe.

Forrás: https://www.bbc.com/news/world-us-canada-68405119

Forrás: https://www.kenklippenstein.com/p/the-israel-embassy-shooter-manifesto 2025. május 22.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó