Fotó: Egy nő főz egy palesztin menekülttáborban, amelyet a Hamász egy volt katonai táborban rendezett be, Gázaváros, 2025. április 19. Fotó: Yousef Zaanoun / ActiveStills

Az Izrael által a Gázai övezetben több mint másfél éve folytatott háborúban az infrastruktúra nagy része megsemmisült, és több tízezer ember meghalt vagy megsebesült. A háború kezdete óta csak korlátozott mennyiségű élelmiszer és segély jutott el a Gázai övezetbe, március 2. és május 18. között Izrael teljesen lezárta a határokat. Ebben az időszakban egyáltalán nem jutott segély a Gázai övezetbe. Nemzetközi nyomásra Izrael május 19-én kezdte meg a határátkelőhelyek korlátozott megnyitását a segélyszállítmányok számára. A segélyszervezetek azonban „fadéchen” (hihetetlenül gyenge) lépésnek tartják ezt a nagyon korlátozott újraindítást.

Izrael 1967-ben megszállta a Gázai övezetet, és 2005-ös kivonulása után is nemzetközi jog szerint megszálló hatalomnak minősül, mivel továbbra is ellenőrzi az összes szárazföldi, vízi és légi hozzáférést. 2007 óta a part menti sáv de facto el van zárva a külvilágtól, a Gázába való be- és kilépés szigorúan szabályozott. A partvidéken továbbra is feszült a helyzet, és az ENSZ már 2015-ben figyelmeztetett arra, hogy Gáza a jövőben lakhatatlanná válhat. Annak ellenére, hogy a helyi lakosság az elmúlt évtizedekben sok szenvedést élt át, a jelenlegi helyzet alapvetően különbözik a korábbiaktól.

A gázai humanitárius katasztrófáról és a nemzetközi közösség kudarcáról Riad Othman, a medico international segélyszervezet közel-keleti referense beszél Katja Hermann-nal, a Rosa Luxemburg Alapítvány nyugat-ázsiai referensével Berlinben.

Katja Hermann: Az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog, amelyek minden ember számára garantálják az élelemhez és az élelmezésbiztonsághoz való jogot, konfliktusok és háborúk idején is érvényesek. Hogyan lehetséges, hogy Izrael több mint két és fél hónapig nem engedett segélyszállítmányokat a Gázai övezetbe, és ezzel humanitárius katasztrófát okozott?

Riad Othman: 2023. október 7. óta az izraeli kormány egyetlen pillanatban sem engedett be Gázába annyi segélyt, amennyi szükséges lett volna. Az ENSZ szerint napi minimum 500-600 teherautónyi segélyre van szükség. 2024 végéig az izraeli hadsereg legjobb esetben is csak ennek a minimális szükségletnek körülbelül a negyedét engedte be Gázába – saját adatai szerint. Az egyetlen kivételt a 2025. január 19. és március 2. közötti néhány hetes fegyverszünet jelentette. Akkor átmenetileg jelentősen javult a helyzet.

A jogsértésért elsősorban az izraeli kormány és a hadsereg vezetése felelős. Izrael legközelebbi szövetségesei, többek között az Egyesült Államok és Németország kormánya azonban jelentős felelősséget viselnek. Miközben a nyilvánvaló háborús bűnök ellenére továbbra is engedélyezték a fegyverszállításokat, nem voltak képesek egyidejűleg megfelelő nyomást gyakorolni Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökre, hogy kényszerítse kormányát a szárazföldi átkelőhelyek megnyitására. Ehelyett olyan „reklámfogásokra” szánták el magukat, mint az Egyesült Államok úszó mólója a gázai partok előtt vagy a segélyszállítmányok levegőből történő ledobása. A média most arról számol be, hogy utóbbiból Jordánia nem járt rosszul.

Izrael a Gázai övezet teljes blokádját azzal is indokolja, hogy így növeli a nyomást a Hamászra, gyengíti azt, és megakadályozza, hogy a Hamász saját érdekei érdekében eltérítse a segélyszállítmányokat. Hogyan értékeled ezt az indoklást?

Itt tanúi vagyunk annak, hogy a humanitárius segítséget a nemzetközi joggal ellentétesen alkupénzként és nyomásgyakorló eszközként használják. A segítséghez való jog azonban nem alku tárgya. Ez önmagában áll, függetlenül attól, hogy a Hamász és az izraeli kormány megállapodásra jut-e. A mai napig az izraeli kormány nem nyújtott be bizonyítékot arra, hogy a Hamász vagy más csoportok eltulajdonították vagy visszaéltek a segélyekkel. Bizonyított viszont, hogy fegyveres bandák az izraeli hadsereg szeme láttára kifosztották a segélykonvojokat, és megtámadták a gázai rendőri erőket, amelyek megpróbálták megakadályozni a fosztogatásokat és a védelmi pénzek zsarolását. A jelenlegi ismereteim alapján ezért úgy vélem, hogy ezek az izraeli kormány védelmi állításai, amelyekkel nemzetközi jogot sértő fellépését igyekszik igazolni. Az éhség háborús fegyverként való felhasználása emberiség elleni bűncselekmény. Még ha lenne is bizonyíték arra, hogy a Hamász segélyeket lopott el, az sem igazolná az izraeli politika fellépését.

A Gázai övezetben általad leírt éhínség a világ szeme láttára zajlik. Miért nem teljesíti a nemzetközi közösség védelmi kötelezettségeit?

Ezt a kérdést azoknak a kormányoknak kellene feltenni, amelyek nem teljesítik a genfi egyezmények, a Római Statútum, és nem utolsósorban a népirtás megelőzéséről és büntetéséről szóló egyezményben vállalt kötelezettségeiket. Egy részét azonban kijavítanám: azok az államok, amelyeknek legalább egy éve megvolt a hatalmuk, hogy megállítsák vagy legalábbis jelentősen lassítsák a Gázában és a Ciszjordániában elkövetett bűncselekményeket, nem csak védelmi felelősségüket nem teljesítették. Sokan közülük aktívan támogatták az izraeli kormányt anyagi és katonai, politikai és diplomáciai eszközökkel az ENSZ-ben, jogi eszközökkel pedig a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt. Ezzel elsősorban az Egyesült Államokra és Németországra gondolok, mint az izraeli kormány legfontosabb fegyverszállítóira, de természetesen más nyugati államokra is, mint Kanada, Franciaország, Nagy-Britannia stb.

Az úgynevezett szabad Nyugat levetette álarcát

Motivációjukról csak spekulálni lehet, de ennek a kudarcnak a jelentőségét és következményeit értékelni tudom: az úgynevezett szabad Nyugat levetette álarcát. Azok az államok, amelyek saját cselekedeteiket a szabályokon alapuló nemzetközi renddel igazolják, és az emberi jogokat és a demokráciát hangoztatják, az egész világnak megmutatják, hogy ez csak a kevesek jogáról szól, nem pedig az egyenlő jogokról mindenki számára. Ez kettős mérce, amely bizonyos államokat és azok lakosságát részesíti előnyben, míg mások, ebben az esetben a gázai emberek számára az emberi jogok csak papíron léteznek.

A Külügyminisztérium nyilatkozata szerint Németország 2023 október óta 300 millió eurót különített el humanitárius segítségnyújtásra Palesztinában. A források nagy részét orvosi és élelmiszersegélyre fordítják. Milyen politikai következményekkel kellene számolnia egy kormánynak, amely komolyan veszi humanitárius felelősségét?

Izrael jogsértéseit ugyanolyan mércével kellene megítélnie, mint más államokét. Ennek megfelelően pedig ugyanolyan súlyú következményeket kellene levonnia. Minden más csak a nemzetközi jog további aláásásához járulna hozzá.

Összességében a szövetségi kormány hangos politikai hallgatása a gázai helyzetről ijesztő. Nem kevés elemző vádolja ezért a szövetségi kormányt az izraeli kormány bűnrészességével. Mit követel konkrétan a medico international – a puszta segítségnyújtáson túl – a szövetségi kormánytól, hogy szembeszálljon ezzel a felelőtlenséggel?

A szövetségi kormánynak és egyébként az ellenzéki pártoknak is végre teljes mértékben ki kell állniuk a hatályos nemzetközi jog mellett, és – hatáskörüknek megfelelően – annak betartatására kell törekedniük. Azonnali és átfogó fegyverszünet elengedhetetlen a gázai vérontás befejezéséhez. Ez azonban csak az első lépés lehet a palesztinok önrendelkezési jogának, és ezzel emberi jogaik tiszteletben tartásának érvényesítése felé.

Az izraeli állam évtizedek óta megtagadja a palesztin nép legelemibb alapjogait, és maga is szisztematikusan követ el nemzetközi jogi bűncselekményeket. Az a teljes büntetlenség, amelyben ez idáig részesül, összefügg a már említett kettős mércével. Véleményem szerint kétségtelen, hogy ez a büntetlenség nem értelmezhető másként, mint ilyen magatartás ösztönzésének vagy akár jutalmazásának, ha az elmúlt években az Izraellel való együttműködés fokozódására gondolunk. Ezen változtatni kell. A Német Szövetségi Köztársaság nem szállíthat fegyvereket olyan szereplőnek egy olyan régióban, ahol nyilvánvalóan súlyos háborús bűncselekmények történnek, különösen akkor, ha egy nemzetközi bíróság éppen azt vizsgálja, hogy a terület népirtás színhelye-e.

Ismételten számos követelést fogalmaztunk meg, többek között más német szervezetekkel közösen, amelyek mindegyike megtalálható az interneten.

Úgy tűnik, hogy az izraeli kormány új rendszer kiépítését tervezi a humanitárius segélyek elosztására a Gázai övezetben. A segélyek elosztását magán biztonsági cégek szerveznék. Tudsz erről a tervről többet, és hogyan értékeled?

A jelenleg tervezett „segítség” a lakosság nagy részét arra kényszerítené, hogy a nemrég létrehozott Morag-folyosótól délre fekvő, néhány négyzetkilométernyi területre koncentrálódjon. Ez a tengely tovább darabolja a Gázai övezetet, és elvágja a kormányzót és Rafah városát az egyiptomi határtól a Gáza többi részétől. Mindenki, aki ott segítséget kap, át kell, hogy menjen egy izraeli ellenőrzésen. Egy ilyen vagy több zóna kényszerű igazgatásáról tárgyal egy amerikai biztonsági cég, amelynek paramilitáris jellege nyilvánvaló.

Izrael hadserege évek óta számos ellenőrzőpont biztonságát is magáncégekre bízta. A modell tehát nem új. Senki ne áltassa magát azzal, hogy ennek bármi köze van a humanitárius segítségnyújtáshoz. Arra számítok, hogy sok palesztin félni fog az átvilágítástól, attól, hogy ok nélkül elhurcolják Gázából, és izraeli katonai bázisokon vagy börtönökben tűnik el. Ráadásul sokan attól tartanak, hogy ha egyszer ilyen helyzetbe kerülnek és ebbe a rendszerbe kerülnek, akkor széles körű kínzásoknak lesznek kitéve. Az izraeli védelmi minisztérium egyértelműen kijelentette, hogy továbbra is a palesztin lakosság távozására fogja ösztönözni. Sokan tehát ezeket az intézkedéseket a végleges elűzésük előzményének fogják tekinteni. Az egyik gázai partnerünk szervezetünkben ezt a népirtás utolsó szakaszának kezdetének tekinti.

A német külügyminiszter, Johann Wadephuhl azonban 2025 májusában Izraelben tett látogatása során Izrael azon tervéről, hogy az ENSZ-en keresztül humanitárius segítséget kíván nyújtani, a következőket mondta: „Az izraeli kormány mostani lépésével teljesen egyértelművé vált, hogy nem lehet őt nemzetközi jogsértéssel vádolni.” Hogyan jutott erre a következtetésre, egyáltalán nem érthető. A terv ismert tartalma nagyon erősen arra utal, hogy Izrael továbbra sem fogja teljesíteni kötelezettségeit, és ezzel továbbra is megsérti a nemzetközi jogot. Ettől eltekintve a humanitárius segítség megtagadása csak egy a sok bűncselekmény közül. A terv egyébként ellentétes a „humanitárius segítségnyújtás alapelveivel” is, amelyeket a külügyminisztérium maga tett közzé, és amelyek jó okokból a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás standardjainak számítanak.

Az izraeli kormány már régebben munkavégzési és kapcsolattartási tilalmat rendelt el az ENSZ Palesztin Menekültek Segélyszervezete (UNRWA) számára, amely évtizedekig a palesztin segélyszektor fő szereplője volt. Milyen hatással van ez az UNRWA munkájára a Gázai övezetben, és hogyan fogja érinteni a segélyek privatizációjának terve az UNRWA-t és más nemzeti és nemzetközi segélyszervezeteket?

A Gázai övezetben és az egész régióban nincs az UNRWA-hoz hasonló struktúra. Ez az ENSZ-segélyszervezet már régóta szálka volt az izraeli kormány szemében. Tel-Aviv szemszögéből az UNRWA felelős a palesztin menekültek számának növekedéséért, mert ez a státusz öröklődik. Az izraeli kormány az elmúlt években többször is hamis információkat terjesztett arról, hogy a menekültstátusz öröklődése a palesztinok esetében egyedülálló a világon. Évek óta ezt ismételgetik egyes német politikusok is, pedig elég lett volna megnézni az ENSZ menekültügyi ügynöksége, az UNHCR úgynevezett menekültstátusz-megállapítási kritériumait, hogy megállapítsák: az UNRWA pontosan ugyanazt az eljárást követi, mint az UNHCR.

Az izraeli kormány, és egyébként Donald Trump is első hivatali ideje alatt úgy gondolta, hogy az UNRWA felszámolásával megszabadulhat a menekültproblémától. Ez természetesen nonszensz, mert a palesztinok visszatérési joga nem függ az UNRWA létezésétől. Október 7. után az UNRWA-t kizárták például azokból a segélyprogramokból is, amelyeket 2024 május közepe és július közepe között az USA úszó mólóján keresztül bonyolítottak le. Nem szabad elfelejtenünk továbbá, hogy az UNRWA elleni kényszerintézkedések korántsem csak a gázai embereket érintik. A megszállt Kelet-Jeruzsálemben az UNRWA kénytelen volt több iskolát bezárni. Ez több száz palesztin gyermeket és fiatalt érint.

Az izraeli kormány azonban új szabályokkal már most is célba vette azokat a nemzetközi nem kormányzati szervezeteket, amelyek tevékenysége nem felel meg a Netanjahu-kormánynak, például a palesztin társadalom kritikus szereplőinek támogatását vagy az izraeli emberi jogi és nemzetközi jogi jogsértésekről szóló nyilatkozatokat.

A nemzetközi rend azonban csak annyira lehet erős, amennyire az azt fenntartó és védő államok azt akarják. Izrael esetében pedig úgy tűnik, hogy Németországnak nincs érdeke abban, hogy a jog érvényesüljön.

Mit jelent egy ENSZ-szervezet politikai és pénzügyi aláásása a nemzetközi rend számára, amelynek célja a humanitárius elvek védelme?

Ilyen helyzetben rendkívül kontraproduktív jelzés, ha a német szövetségi elnök vagy a német külügyminiszter találkozik Benjamin Netanjahuval, vagy akár olyan kijelentéseket tesz, mint a fent említett Johann Wadephul. Továbbá a nemzetközi büntetőjogi bűncselekmények üldözésére szolgáló mechanizmusokkal való német bánásmód is hozzájárul azok gyengítéséhez, ha Izrael esetében más mércét alkalmaznak, mint más kormányok esetében.

A kérdésre azt válaszolnám: a jog itt egyértelmű, és az a rend is egyértelmű, amelyet mindig kívánatosnak ábrázolnak: az embereket és a segítséghez való jogukat kell védenie. Ez a rend azonban csak annyira lehet erős, amennyire azok az államok, amelyeknek támogatniuk és védeniük kellene, azt akarják. Izrael esetében azonban úgy tűnik, hogy Németországnak nincs érdeke abban, hogy a jog érvényesüljön. Politikai vezetésünk akkor ne csodálkozzon, ha Izrael mellett más államok is bátorságot merítenek abból, hogy a szabályokon alapuló rendet szintén feladják, és a jogi normák kívülre helyezik magukat.

Ön évek óta dolgozik a medico international segélyszervezetnél, helyi partner szervezetekkel Izraelben és Palesztinában. Hogyan és milyen területeken tudnak jelenleg dolgozni a partner szervezetek, és mit igényelnek és követelnek konkrétan a német politikától és a civil társadalomtól az adományokon és a szolidaritási nyilatkozatokon túl?

Itt csak a gázai munkára korlátozom magam. Az ottani körülmények között partnereink elsősorban olyan segítséget tudnak nyújtani, amely kevésbé függ külső árubehozataltól: latrinákat és mosdókat építettek, napenergiával működtetett talajvízszivattyúkat üzemeltetnek, hogy legalább valamennyi vizet biztosítani tudjanak, amelyet azonban tovább kell tisztítani. Pót-órákat tartanak azoknak a gyermekeknek és fiataloknak, akiknek az iskolája megsemmisült. 2023 októbere óta minden iskola bezárt. Sok közülük megsemmisült. Partnereink továbbra is alapvető egészségügyi ellátást nyújtanak, de gyógyszer- és orvosi fogyóeszköz-készletek pótlása nélkül ez nehéz feladat. Vannak még egyéb segélyezési intézkedések az élelmiszersegély és a pszichoszociális támogatás területén.

Valószínűleg a fő követeléseik a következők lennének: ne hagyjuk abba a Gázáról való beszélgetést, vagy végre kezdjük el. Az emberiség elleni bűncselekményeket és az összes támadást (a Ciszjordániában is) azonnal le kell állítani. Ez nem fog megtörténni, ha nem gyakorolunk nyomást elsősorban az izraeli kormányra. Végül pedig a szükséges mértékű humanitárius segélynek be kell jutnia Gázába, az embereknek vissza kell térniük, és a Gázai övezetet újra fel kell építeni. Mindez lehet és kell is a véget vetni az illegális megszállásnak. Ez a politikai cél nem érhető el pusztán szép szavakkal. Ezt végre meg kellett volna tanulnunk az elmúlt évtizedekből.

Forrás: https://www.rosalux.de/news/id/53417/gaza-das-recht-auf-hilfe-ist-nicht-verhandelbar 2025.05.21.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó