Katonai felvonulás a Vörös téren Moszkvában: Az EU a tagállamok külpolitikájába való beavatkozással saját magát akadályozza, véli vendégírónk (Kép: ID1974/Shutterstock.com)
Az EU külügyi főképviselő, Kaja Kallas figyelmeztetett a moszkvai győzelmi parádén való részvétel következményeire. Hogyan gáncsolja ezzel Brüsszel saját magát?
Kallas legutóbbi nyilatkozata, miszerint következményekkel járhat, ha tag- vagy jelöltállamok vezetői részt vesznek a május 9-ei moszkvai győzelmi felvonuláson (amely a náci Németország feletti második világháborús győzelem emlékére szól), ékes példája annak, hogy az EU veszélyesen túllép a hatáskörén.
"2025 nem 1939"
Bár Kallas nem konkrét szankciókkal fenyegetett, figyelmeztetése egyértelmű volt: az EU "nem veszi könnyedén" a moszkvai parádén való részvételt. Egyes államfők diplomáciai zsarolásnak értelmezték szavait, ami – várhatóan – ellenhatást váltott ki.
A szlovák miniszterelnök, Robert Fico elutasította Kallas álláspontját, és megerősítette, hogy részt vesz a náciellenes győzelem ünnepségén Moszkvában. *"2025 van, nem 1939"* – hangsúlyozta Fico.
Fico álláspontja az Európai Unió egyik alapelvét tükrözi: a külpolitika – az EU-szerződés 24. cikke értelmében – a tagállamok, nem pedig a brüsszeli bürokrácia kizárólagos hatásköre.
Az EU külpolitikai keretrendszere nem jogosítja fel magasrangú képviselőjét arra, hogy egyoldalúan szankciókat alkalmazzon a tagállamok külpolitikai döntései miatt. Ebben a kontextusban Kallas kijelentése a Szlovákia szuverén külpolitikájába való beavatkozás kísérletének is értelmezhető.
Szerbia esete
Kallas figyelmeztetése különösen fenyegető lehet Szerbia számára, amelynek elnökét, Aleksandar Vučićot szintén meghívták Moszkvába. Szlovákiával ellentétben Szerbia nem EU-tag, hanem csatlakozó jelölt.
Ahogy az EU egyre inkább geopolitikai blokk-ként viselkedik, feltétlen külpolitikai összhangra számít a jelöltállamoktól. Szerbia régóta egyensúlyozott az EU és Oroszország között – gyakorlati álláspont, amely történelmi és földrajzi helyzetéből adódik.
Ám a Kallas-csoport arra kényszeríti a balkáni országot, hogy válasszon melyik oldalra áll: vagy az EU állásponrtját fogja el, vagy kockáztatja a tagságot. Brüsszel kihasználhatja Belgrád jelöltstátuszát, hogy térdre kényszerítse, vagy akár a csatlakozási folyamatot is felfüggesztheti.
Erre már van precedens: Grúzia csatlakozási folyamatának felfüggesztése, amit formálisan a demokrácia visszaeséssel indokoltak.
Egyes szakértők szerint azonban ez csak ürügy volt a valódi ok elfedésére – Tbiliszi megtorlása azért, mert nem csatlakozott teljes mértékben az EU Oroszországgal szembeni szankcióihoz. (Ez az érvelés még hitelesebbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy az EU miképpen bánik Azerbajdzsánnal, Grúzia mellett fekvő valódi diktatúrával.)
Kényszerítés, nem integráció
Ez nem integráció, hanem erőszakos kényszerítés. És ha Szerbiáról van szó, ez egyúttal veszélyes játék is. Azzal, hogy az EU a náci Németország feletti győzelem emléknapján való részvételt kriminalizálja, elidegenítheti magától azt a nemzetet, amely több mint egymillió emberéletet veszített a nácizmussal szembeni harcban.
Ha most egy szimbolikus gesztus miatt fenyegetik, az nemcsak érzéketlenség – Szerbiában úgy is felfoghatják, mintha saját történelmük elárulását követelnék az EU-csatlakozás árán.
Kallas hatáskörének túllépése mellett Brüsszel kollektív fellépése szintén hiányos a pragmatizmus és a realitásérzék tekintetében, különösen Oroszországgal és az ukrajnai háború befejezésével kapcsolatban.
Igen, az orosz elnök, Vlagyimir Putin minden bizonnyal felhasználja a moszkvai ünnepséget – különösen a külföldi vezetők jelenlétét – fotózási lehetőségként. Megpróbálja összekapcsolni a szovjet győzelmet a második világháborúban az ukrajnai háborúval, amelyet következetesen "a nácizmus elleni harcnak" állít be.
Az EU elgáncsolja saját magát
Ennek ellenére az EU tagjainak és jelöltjeinek a rendezvény bojkottjára való kényszerítése nem több egy etikai jelzésnél – mindezt az EU számára érzékelhető előnyök nélkül.
Ugyan Kallas és szövetségesei valóban el akarják kerülni, hogy Putyin diplomáciai győzelmet arasson, de saját harcias tehetetlenségük pont ezt eredményezi.
Nemcsak Moszkvában, hanem Európában is erősítik azt a narratívát, miszerint a nem megválasztott brüsszeli bürokraták diktálják a szuverén nemzetek külpolitikáját, és semmibe veszik történelmi és politikai érzékenységeiket.
Olvassa még
- Merz rémálma: Németország a hármas recesszió felé sodródik
- A nagy szabadkereskedelem hazugság – Miért veri át magát Németország?
- Putin-barát fenyeget Ukrajnát: Simion fegyverszállítmányokat akar blokkolni
- Kvantumszámítógépek: Hová tart Európa a globális versenyben?
Fico és Vučić moszkvai útja emlékeztet a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor korábbi diplomáciai kudarcaira Brüsszelben. Amikor Orbán 2024-ben Moszkvába utazott és találkozott Putyinnal, az EU inkább megpróbálta aláásni Magyarország EU-elnökségét, minthogy feltárta volna Moszkva fájdalomküszöbét Ukrajna kapcsán.
Hasonlóképpen, amikor az amerikai elnök, Donald Trump saját tárgyalásokat kezdeményezett Oroszországgal, az EU megrendült – annak ellenére, hogy Orbán diplomáciája hónapokkal megelőzte Trump erőfeszítéseit.
És mégis az EU ugyanazt a hibát ismétli: saját tagjait zaklatja, ahelyett, hogy kihasználná kapcsolataikat annak érdekében, hogy legalább feltárja az ukrajnai háború befejezésének lehetséges útjait – amit az uniós polgárok egyre inkább követelnek.
Ahogy a hidegháború neves történésze, a London School of Economics professzora, Vladislav Zubok mondta: az EU által vezetett Európa egyre kevésbé – ha egyáltalán – számít a nemzetközi színtéren, amiért elutasítja a diplomáciai utakat.
A szerző,:Eldar Mamedov vendégíró. Eldar Mamedov Brüsszelben élő külpolitikai szakértő és a Quincy Institute nem rezidens kutatója.
Ez a cikk eredetileg angol nyelven jelent meg a ResponsibleStatecraft partneroldalunkon.
Forrás: https://www.telepolis.de/features/EU-droht-mit-Konsequenzen-Wer-am-9-Mai-nach-Moskau-faehrt-riskiert-Aerger-10356248.html 2025. április 17.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
