Bal és jobb tüntetett tegnap (ápr. 6-án) Párizsban. Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése (RN) tiltakozott az ellene hozott ítélet miatt, amely kizárja őt a 2027-es francia elnökválasztásból, miután múlt héten sikkasztásért elítélték.

Az ügy egy meglehetősen rutinszerű pénzügyi mutyira vezethető vissza, ami szinte norma az Európai Parlamentben, ahol a befolyásért való alkudozás, a vállalati összejátszás a törvényhozókkal és a nyílt politikai lefizetés mindennapos dolog ebben a leginkább burzsoá parlamentben.

Le Pen-t azzal vádolták, hogy pártjának európai parlamenti és választókerületi működését olyan emberekkel látta el, akiknek a párt európai parlamenti képviselőit támogató névleges szerepe csak takarás volt valódi, pártfunkcionáriusi feladataik mögött.

A tüntetésen azt mondta a tömegnek, hogy az ellene indított ügy politikai motivációjú boszorkányüldözés, és Martin Luther King Jr. szenvedését hozta példának, aki számos alkalommal került összeütközésbe az amerikai igazságszolgáltatással.

Ez az összehasonlítás nem teljesen alaptalan, hiszen milliók úgy látják, hogy az ítélet a francia elit műve, amely mély krízisben vergődik saját hibájából, és a neoliberális modell körüli politikai konszenzus lehetősége mára szinte teljesen eltűnt.

De térjünk rá az ügy tényeire. Aki azt hiszi, hogy ez a gyakorlat csak az eurószkeptikus pártokra jellemző – ahogy Le Pen is mondhatta volna –, az túl naiv ahhoz, hogy részt vegyen a brüsszeli politikai diskurzusban.

A (többé-kevésbé) egységes baloldal is tüntetett, hogy kifejezze álláspontját az ügyben, amelyben sokan, akár jobb-, akár baloldalon, vagy a centrumban, úgy látják, hogy a döntés az elnökválasztás megzavarását szolgálja, hiszen kizárja a versenyből annak a pártnak a vezetőjét, amely – ellentmondásai és hiányosságai ellenére – nem a francia munkások többségét, de egy jelentős kisebbségét mozgatja.

A Nemzeti Tömörülés torz módon, de tükrözi a franciák millióinak valós kritikáját az ország politikai rendszere és eddig az Európai Unió iránt.

Paradox módon, Le Pen pártja egyre inkább hátat fordít korábbi, nagyrészt csak szóbeli unió-kritikájának, miközben próbálja megnyerni a francia uralkodó osztály legalább egy jelentősebb részének támogatását.

Az RN elnöke, Jordan Bardella is beszélt a tüntetésen. Ő az, aki leginkább profitálhat Le Pen kizárásából, és bár az ő ítéletét „sötét napnak” nevezte Franciaország számára, kétségtelenül lehetőséget lát ebben a saját karrierje szempontjából.

Bardella jelezte már korábban, hogy a pártvezetés elfogadja az EU megszorítási politikáját és a pénzügyi fegyelmet, amely az EU szerződési kötelezettségeibe van építve, és amelyet a tagállamoknak követniük kell.

Ezzel a lassú, az EU elleni ellenzékiségből az európai uralkodó osztályok gyakran megosztott, de alapvetően közös stratégiájába való átmenettel Bardella azt üzente a francia burzsoáziának és az EU elitjének, hogy pártja kormányzásra alkalmas.

Hasonló stratégiai fordulat figyelhető meg szerte Európában. Olaszország posztfasiszta miniszterelnöke, Giorgia Meloni is gyorsan behódolt az EU ortodoxiájának, amelyet egyik elődje, Mario Draghi (koalíciós kormányok miniszterelnöke és az Európai Központi Bank elnöke) oly hatékonyan képviselt.

Az európai szélsőjobb, akárcsak a brit Reform UK, kettős arcot mutat a különböző választóknak, de amikor a nagyvállalatok, a bankok vagy az EU intézményeiben meghúzódó nagyvállalati hatalom megkérdőjelezéséről van szó, egyre kevesebbet mernek mondani, és tenni soha.

forrás: Morning Star