Miért ez a könyörtelenség? Miért ez a tragikomédia, amelyben önelégült szereplők a nyugdíjrendszerek közelgő csődjét hirdetik?

A Les Echos című kapitalista napilap fellibbenti a fátyol egy sarkát, amikor egy egyoldalas dossziét közöl, melynek címe: "A nyugdíjalapok piaca virágzik".

Ebből kiderül, hogy Európában a nyugdíjalapok (amelyeket a tőkefedezeti nyugdíjak táplálnak) az alapkezelő cégekre bízott tőke fő forrása, megelőzve a vállalkozásokat, a biztosítótársaságokat és a bankokat. Példaként az Egyesült Királyságot és Hollandiát említik: "Az 1990-es évektől kezdve a vállalatok keresték a módját annak, hogy csökkentsék a nyugdíjellátási modelljükkel kapcsolatos költségeket és kockázatokat. Akkoriban ez egy olyan rendszer volt, amelyet "meghatározott juttatási (DB) rendszerként ismertek, [amely] egy jól meghatározott nyugdíjösszeg kifizetését ígérte, és a kockázatot a munkáltató viselte". Az akkori kormányok által megkérdőjelezett rendszer "fokozatosan átadta helyét a meghatározott hozzájárulási (DC) rendszernek (...). A vállalat rendszeresen fizet hozzájárulást egy egyéni számlára a munkavállalói számára, akik viselik e befektetések kockázatát, és részben felelősek azok kezeléséért."

Könnyű belátni, hogy a főnökök miért érdekeltek ebben: mivel a dolgozók nem kapnak semmilyen garanciát a jövőbeli nyugdíjuk valós összegére, a munkavállalók - és csakis ők - viselik azoknak a befektetéseknek a következményeit, amelyeket a spekulánsok az ő pénzükkel eszközölnek! Ahhoz, hogy ma Franciaországban ilyen rendszereket hozzunk létre (amelyek léteznek, de korlátozott módon, a nyugdíj-előtakarékossági tervekkel), és kötelezővé tegyük őket, egy nagy akadályt kellene leküzdenünk: a munkavállalók szolidaritásának elvét. Ez az elv, amely nyugdíjrendszereink alapját képezi, tiltja a spekulációt, mivel a dolgozók által fizetett járulékok közvetlenül a nyugdíjasok nyugdíját finanszírozzák. Ezért van az, hogy a miniszterek és a kapitalisták soha nem hagynak ki egy alkalmat sem, hogy bejelentse a nyugdíjrendszerek közelgő csődjét. Mindannyian ismerjük a mondást: "Ha vízbe akarod fojtani a kutyádat, vádold meg veszettséggel".

A munkavállalók két következtetést vonhatnak le a Les Echos információiból.

Az első az, hogy az úgynevezett szakszervezetek (élükön a CFDT-vel), amelyek az általuk "bizonyos fokú tőkésítés bevezetéséért" kampányolnak, a nyugdíjalapok ügynökeiként működnek. Ennek oka, hogy a nyugdíjalapok világszerte mohón szemezgetnek a francia nyugdíjak "piacára", amely eddig nagyrészt zárva maradt előttük.

A második következtetés az, hogy a tőkésítést ellenző szakszervezeteknek, amelyek a felosztó-kirovó rendszerek védelmét hangoztatják, logikusan fel kellene hagyniuk a kitéréssel, és egységes fellépésre kellene szólítaniuk. Ez az egyetlen módja annak, hogy megakadályozzuk azokat, akik át akarják adni a spekulációnak az osztályharcban elért eredményeket, és így a nyugdíjas munkavállalókat szegénységbe és nincstelenségbe taszítják.

Tribune des travailleurs, 486.sz.

(Könnyű belàtni, hogy nàlunk sincs másképp: a (magàn nyugdijtakarékossàggal) a dolgozók nem kapnak semmilyen garanciát a jövőbeli nyugdíjuk valós összegére, a munkavállalók - és csakis ők - viselik azoknak a befektetéseknek a következményeit, amelyeket a spekulánsok az ő pénzükkel eszközölnek - Balmix szerk)