Kép: PeopleImages.com, Yuri A/ Shutterstock.com

Az oktatás mint társadalmi probléma

Vannak jó és reformorientált iskolák mind nemzeti, mind nemzetközi szinten. De a fejlődés túlságosan lassan halad. Az iskolákban uralkodó iskolapedagógia és szakdidaktika még mindig egy elavult oktatási felfogást tükröz. Ez vonatkozik az iskolai teljesítményvizsgálatokra is, amelyek olyan hatékonyságot mérnek, amely az emberi nevelésnek csak egy eltúlzott aspektusára vonatkozik.

Sok iskolában hiányoznak a szakmailag képzett tanárok is. A tanórák ezért gyakran elmaradnak helyettesítők hiányában. Az inkluzív oktatás továbbra is illúzió marad, és túlzott követelményeket támaszt a tanárokkal és a tanulókkal szemben, ha a tanulócsoportokban nem tudnak multiprofesszionális csapatok dolgozni. A tanárok is nagyon világosan kifejezik az oktatási rendszerrel kapcsolatos kritikájukat: https://deutsches-schulportal.de/bildungswesen/deutsches-schulbarometer.

A jó iskolákhoz, a tanulást elősegítő órákhoz, az inkluzív oktatáshoz és a megfelelően képzett tanárokhoz azonban oktatási offenzívára van szükség, ami sok pénzbe kerülne.

Olvassa el még

Andrew Tate: Hogyan radikalizálja a fiatal férfiakat egy „férfifuencer”?

Telepolis

Idegtudomány: Az intelligencia a gyerekektől származik?

Telepolis

Oktatási válság 2025: Miért alussza át Németország a jövőjét

Telepolis

Szíria: Felháborodást okoz az iszlamista oktatási reform

Telepolis

Tabletek helyett paradicsom: Miért fontosak az iskolakertek a digitalizáció idején

Telepolis

A tanulóknak mindenekelőtt alkalmassá kell válniuk a jövőre, és képesnek kell lenniük arra, hogy szociálisan és egyénileg értelmes munkával keressék meg saját megélhetésüket. Az iskoláknak azonban olyan tanulási körülményeket is biztosítaniuk kell, amelyekben a diákok jól érzik magukat. A tanulás nagyon élvezetes lehet, ha azt a tanárok ügyesen kezdeményezik. Miért ne élhetnék meg a tanulók is a boldogságot az iskolában?

Sok tanuló azonban még mindig szenved az iskolában töltött fiatal életének éveitől, mert a tanulási pszichológia és a neveléstudomány régóta rendelkezésre álló eredményeit nem használják fel a motivált tanulás érdekében. Semmi sem motivál jobban, mint a saját kompetenciák minél önállóbb fejlesztésével kapcsolatos sikerélmény. Semmi sem demotiválóbb a túlzott teljesítménykényszernél, a személyes leértékelésnél és a tanár által dominált tanulás elterjedtségénél.

Az oktatás társadalmi jelentősége

Időközben híre ment, hogy az oktatás sokkal több, mint felhalmozott és bemagolt tudás. A tudás halott tudás, ha nem vezet készségekhez, azaz gondolkodási és cselekvési kompetenciákhoz.

Az oktatás értelmezése és az oktatás intézményei a társadalmak rendszerszintű változásának függvényei. A katonaságot megelőző keménységi tréning és az ellenséges sztereotípiák iskolai kialakítása például más társadalmi rendszerekben keresett, mint a szociális empátia és a demokratikus készségek előmozdítása.

Amikor valaki, mint Elon Musk, nemrégiben nyilvánosan kijelentette – aligha ellentmondva –, hogy az empátia a nyugati társadalmak kulturális hanyatlásának kifejeződése, ez egy olyan amerikai társadalom megnyilvánulása, amely jelenleg a már amúgy is elégtelen demokratikus struktúráinak teljes lebontásában és lerombolásában van.

Az iskola megváltoztatja a társadalmat, a társadalom megváltoztatja az iskolát

Ahogy a társadalmak megteremtik a maguk tipikus iskoláit, úgy a társadalom megváltoztatásában érdekelt társadalmi erők is meg akarják változtatni az iskolákat. Ez lehet a demokrácia, a tolerancia és a kozmopolitizmus irányába. De irányulhat a csoportalapú embergyűlölet, a tekintélyelvűség és a nemzeti sovinizmus irányába is.

Az együttműködésen alapuló békés globális közösség víziójához azonban olyan emberekre van szükség, akiket bátorítanak és képessé tesznek arra, hogy békében és szabadságban éljünk, akik megtanulták legyőzni ellenségeskedésüket és előítéleteiket, és akik képesek a társadalmi struktúrákra és konfliktusokra több nézőpontból és önkritikusan reflektálni.

Olvassa el még

Válság és átalakulás között: küzdelem a jövőbeli fejlődési útvonalért

Telepolis

Fordulópont: A társadalom hármas felfordulásban

Telepolis

Régi és új szcientizmus: A tudomány politizálása a „polikrízisben”

Telepolis

A globális struktúrák változásának és a nemzetközi konfliktushelyzetek megoldásának gyakran van megfelelője a kis, mikrotársadalmi térben. Ha ott nem sikerül a változás, akkor aligha fog sikerülni a makrotársadalmi térben is.

Ha a szolidaritás, a pacifikáció és az ökológiai elkötelezettség irányába mutató identitásképzés oktatási folyamatokon keresztül valósul meg, akkor az egyén szubjektív lehetőségei és a cselekvő kollektívák, mint például a pártok, szakszervezetek és más civil társadalmi szervezetek társadalmi mozgástere között a megfelelő cselekvés fontos előfeltétele adott.

Fenntartható fejlődés az oktatáson keresztül

Vagy másképp fogalmazva, a fenntartható fejlődés példáján: a fenntartható fejlődésre nevelés elősegítheti az életmódot, a békés és ökológiai társadalmi együttélést, amely régiók feletti szinten is társadalmi befolyást gyakorolhat, szemlélet- és magatartásváltozást eredményezhet, ami a társadalmi-politikai vitákban bizony komoly politikai és gazdasági erőt eredményezhet. Ennek lehetőségére példa az iskolások által szervezett Fridays for Future mozgalom, amely nemzetközi hatást tudott gyakorolni a klímapolitikai döntésekre.

Az ilyen értelemben vett nevelés nem írható elő, és nem rendelhető el tekintélyelvűen. Csak önmeghatározó oktatási folyamatokról, a szabadság és a felelősség egyensúlyában zajló önfelelős tanulásról lehet szó.

Adorno szerint a nevelési folyamatokat a tekintélyelvű magatartásról való lemondásnak kell jellemeznie; az oktatásban meg kell akadályozni „egy szigorú, merev és ugyanakkor elidegenedett szuperegó kialakulását”. A nevelési folyamatoknak ezért az érettség posztulátumához kell igazodniuk, és meg kell teremteniük az önrendelkezés és a kritikakészség lehetőségét.

Megtanulni, hogy önmagunkat az egész részeként ismerjük fel.

A szociális én, azaz az én-azonosságra való képesség, amely egyszerre eléggé elvhű és nyitott, és tartózkodik a pszichológiai leegyszerűsítésektől, a globális társadalom pszichoszociális előfeltétele, amely olyan univerzalisztikus értékekkel rendelkezik, mint a békesség, az igazságosság és a tolerancia, valamint olyan struktúrákkal, amelyek igazodnak ezekhez az értékekhez.

A nemzeti sovinizmusba, tekintélyelvűségbe és rasszizmusba való visszalépés erkölcsi alapú gátlási küszöbét a legkülönfélébb nevelési folyamatok révén lehet a személyiségekben kialakítani, hogy az egyre inkább összekapcsolódó globális társadalomban a rendkívül összetett társadalmi követelményekkel szemben ne engedjenek az egyszerűsítések csábításának.

Holisztikus értelemben fontos, hogy a fiatalok megtanulják magukat egy egész részének tekinteni, és mindennapi viselkedésükben - amennyire ez lehetséges - felelősséget vállalni az egészért.

Az az emberi személyiség, amely ellenáll a mizantróp gondolkodás, a természetpusztító, értelmetlen fogyasztói igények és az agresszív katonai stratégiák csábításainak és manipulációinak, és amely egy univerzalista erkölcsiséggel felvértezve demokratikusan orientált és elkötelezett világpolgárnak érzi magát, aki az egocentrizmus helyett az altruizmus és a társadalmi empátia felé hajlik, csakis egy mindenre kiterjedően művelt ember lehet.

Az etikailag irányított nevelés a maga különböző aspektusaiban az emberiség további fejlődésének kulcsa. Ez bizonyosan nem a tudásra fókuszáló magoló iskolát jelenti, hanem egy olyan nevelési felfogást, amely az iskolai oktatást az egészért való felelősségre való önneveléshez való ügyes beavatásnak tekinti. Az iskoláknak és az oktatásnak olyan problémaorientált készségeket kell előmozdítania, amelyek felkészítik a tanulókat a felelős globalizáció jelenére és jövőjére, és ezáltal a fenntarthatóság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a békés együttélés felé orientált életre.

A birodalmi életmód folytatása, a kegyetlenségre való nevelés és az önző globalizációs haszonlesők támogatása ezzel szemben nem lehet az iskolai oktatás célja.

A politikai és történelmi nevelés központi szerepe

A jövő iskoláiban központi szerepet kaphat a társadalmi-politikai nevelés, amelynek, mint kiemelt iskolai tantárgynak több időt kellene kapnia. A politikai és történelmi nevelés arra tesz kísérletet, hogy a tanulók a témák és anyagok ellentmondásosan megvitatott és több szempontú szemléletén keresztül önálló politikai ítéletalkotásra és saját történelmi narratívájuk kialakítására legyenek képesek.

A tanár által strukturált és a projektorientált tanítási szakaszok közötti kölcsönhatás keretében az erőszakos konfliktusok és az ökológiai konfliktusok minél önállóbb elemzése, az állami és nemzetek feletti politikai struktúrák, az aktuális háborúk és a különböző politikai cselekvési lehetőségek értékelése regionális, de globalizált kontextusban is, valamint ezek történelmi genezisének megismerése a cél.

A példamutatás elve itt különösen fontos. A politika- és történelemórákon vagy interdiszciplináris projektek keretében a tanulók a társadalmi konfliktusok egyes eseteit egyre pontosabban és önállóbban vizsgálják, ahogy idősebbé válnak, és készségeik fokozatosan fejlődnek.

Kiválasztanak például egy katonai konfliktust, és a kutatásalapú tanulás jegyében nagyrészt önállóan elemzik, hogyan alakult ki például Maliban az éghajlatváltozás, az erőforráskonfliktusok, a korrupció, az államcsőd, a posztkolonializmus, a terroristák toborzása és az erőszakos konfliktusok.

Itt olyan általános megállapítások és értékelések is lehetségesek egy-egy konfliktus esete alapján, amelyek túlmutatnak az egyedi eseten, és megmutatják, hogy a regionális események hogyan illeszkednek a globális rendszerszintű struktúrákba és folyamatokba.

Ezen összetett háttér előtt aztán közösen kell elgondolkodni azon, hogyan tud egy társadalom kiszabadulni a kilátástalan helyzetből, és milyen szerepet játszhatnak ebben például a civil társadalmi szervezetek (NGO-k) és az olyan transznacionális intézmények, mint az ENSZ vagy az Európai Unió.

Folytatás következik.

Forrás: https://www.telepolis.de/features/Schule-kaputtgespart-Milliarden-fuer-Waffen-statt-fuer-Bildung-10325471.html 2025. március 23.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó