A Fehér Házba való visszatérésének első napján Donald Trump aláírt egy átfogó végrehajtási rendeletet, amelynek célja a transzneműek jogainak felszámolása. A The Intercept független hírplatformon Natasha Lennard kritikusan vizsgálja a politika mögötti áltudományos indoklást, a jogi ellentmondásokat és a pusztító következményeket az Egyesült Államokban élő transz és nemi szempontból nem konform emberekre nézve.
Donald Trump elnök a beiktatási parádé után beszédet mond a közönségnek a 60. elnöki
beiktatáson a washingtoni Capital One Arénában 2025. január 20-án.
Kép: Danny Gonzalez / The U.S. National Archives via Wikimedia Commons, Public Domain.
A Trump-kormányzat brutális erővel igyekszik kiszorítani a transz embereket a közéletből.
Donald Trump elnöknek a Fehér Házba való visszatérésének első napján aláírt végrehajtási rendeleteinek sokasága tele van törvénytelen és alkotmányellenes követelésekkel. Ez alól a transz és nemi szempontból nem konform emberek kiirtását célzó rendelet sem kivétel és az a plusz megtiszteltetés is jár neki, hogy tudománytalan ostobaságokat szajkóz.
Ez egy bizarr, széleskörű dokumentum, amely a bináris nemi besorolás áltudományos definícióján alapul, amelyet lehetetlen lenne a mindennapi életben betű szerint végrehajtani. A rendelet nem állná ki sem a tudományos vizsgálatot, sem a megalapozott jogi vitát, de nem is erre tervezték. Ez is, mint Trump legtöbb törvénytelen végrehajtási rendelete, egy politikai beszédaktus, amelynek célja, hogy félelmet keltsen, engedélyt adjon a diszkriminációra, és anyagilag megnehezítse a marginalizált közösségek életét.
A szöveg azonban annyiban érdemel figyelmet, amennyiben feltárja a Trump-kormányzat brutális erőszakkal történő megközelítését a transzneműek közéletből való kiszorítására, amelyet egyértelműen születéspárti retorikába és abba a nevetséges állításba burkolnak, hogy „a nőket védi”.
A transzellenes kampányolók jelenlegi kedvenc lexikonjában, akik már régóta kétségbeesetten próbálnak valami megváltoztathatatlan tudományos dologra mutatni, hogy megalapozzák a transz-lét téveszmés elutasítását, a végrehajtási rendelet kimondja: „Az Egyesült Államok politikája két nemet, a férfit és a nőt ismeri el. Ezek a nemek nem változtathatók, és az alapvető és megdönthetetlen valóságon alapulnak.” És hogy „a »nem« a nem szinonimája és nem foglalja magában a »nemi identitás« fogalmát”.
A rendelet ezután a következőképpen határozza meg a „nő” és a „férfi” fogalmát:
„'Nő' olyan személyt jelent, aki a fogantatáskor ahhoz a nemhez tartozik, amelyik a nagy szaporítósejtet termeli. ... A „férfi” olyan személyt jelent, aki a fogantatáskor ahhoz a nemhez tartozik, amely a kis szaporítósejtet termeli.”
Megfigyelők gyorsan megjegyezték, hogy a „fogantatáskor” hozzáadásával a rendelet a magzati személyiség fogalmát foglalja magába - ez egy bólintás arra a tényre, hogy a nemi megkülönbözettés elleni támadások a pro-natalista program szerves részét képezik, amely minden reproduktív szabadság elleni támadás része. Nem véletlen, hogy a „nő” és a „férfi” definíciói kizárólag a reproduktív funkciót helyezik a középpontba. A meghatározás értelmetlen is; a fogantatáskor az embriók nemileg nem differenciálódnak. És a fogantatáskor a magzatok sem termelnek szaporodási sejteket vagy ivarsejteket, sem nagyokat, sem kicsiket.
De a definíciónak nem kell tudományos vagy gyakorlati értelmet adni ahhoz, hogy a nemi konformitás fanatikusait megnyugtassa. Mivel ez a megfogalmazás most bekerült Trump végrehajtási rendeletébe, érdemes hangsúlyozni egy ilyen definíció mély intellektuális gyengeségét.
A transzellenes ideológusok azért ragaszkodtak az ivarsejtek nyelvezetéhez, mert a kromoszómákra - XX és XY - való korábbi támaszkodásuk nem végezte el a kívánt transzellenes retorikai munkát. Túl sok, a kromoszómális binaritáson kívüli példával, például az interszexuális variációkkal kellett megküzdeniük. Úgy tűnt, hogy az ivarsejtek megteszik a magukét azoknak a transzfóboknak, akik azt követelik, hogy a nemet megváltoztathatatlannak - a test olyasvalamije, ami nem változtatható meg - és szigorúan binárisnak tekintsék. Az olyan másodlagos nemi jellemzők, mint a mellek, a testszőrzet, a hormonszint és a nemi szervek alakja nem oszlanak meg ilyen egyértelműen azok között, akiket születésükkor nőnek vagy férfinak jelölnek ki. Ami döntő fontosságú, ezek is olyan nemi jellemzők, amelyeket a transz emberek valóban megszerezhetnek.
A transzfóbok tehát az ivarsejteket, vagyis a reproduktív sejteket valamiféle definíciós csapdaként kezelik. Ez nem így van.
Először is, nem mindenki termel reproduktív sejteket. Sok olyan cisz nő van, aki nem termel nagyméretű reproduktív sejteket, azaz petesejteket. Amikor erre rámutatnak, a tipikus transzfób válasz az, hogy ezek a nők atipikusak, és hogy ezek a nők petesejteket termelnének, ha nem lenne valamilyen működési zavaruk.
Ez világossá teszi, hogy a biológiai valóságra vonatkozó transzellenes állításnak egy fiktív biológiai világra kell hivatkoznia, amelyben minden test pontosan előre meghatározott módon fejlődik - és ezek a módok a reprodukcióra irányulnak. Ez egy eredendően konzervatív, sőt vallásos felfogás a testi működésről és a predesztinációról. A valóságban azonban ez az ivarsejt-definíció számos olyan embert kizárna, akiket maguk a transzfóbok is „nőknek” vagy „nősténynek” minősítenének. A transzellenes bigottaknak mindig is világos elképzelésük volt arról, hogy kiket szeretnének kizárni a nőiesség kategóriájából, de ez a megkülönböztetés soha nem azon alapult, hogy megfigyeljük, mely testek termelnek vagy nem termelnek nagyméretű reproduktív sejteket.
Beszédes, hogy a transzellenes kampányolóknak továbbra is új nyelvezetet kell találniuk, amelybe kapaszkodhatnak, hogy egy kirekesztő bináris rendszert erőltessenek, amikor a tudomány nem képes olyan tiszta vonalat húzni a férfiak és nők közé, mint amilyet ők szeretnének.
A transzfóbok számára filozófiailag még rosszabb a helyzet. Amikor a „nő” szó jelentését olyan „nő” szóra redukálják - amelyet az ivarsejtek határoznak meg -, be kell ismerniük, hogy a való világban nem lehetnek biztosak abban, hogy helyesen használják. Az ő fogalmaik szerint bármikor, amikor a „nő” szót használják, tévesen alkalmazhatják azt valakire, aki nem termel petesejteket - valakire, aki szerintük, ha követjük a definíciójukat, ki kellene zárni a nőiességből.
A „nő” ezen meghatározása is csak azután állhatott rendelkezésre, hogy Karl Ernst von Baer 1827-ben felfedezte az emlősök petesejtjét. Ezt megelőzően a transzellenes logika szerint csak találgatással lehetett volna helyesen használni a „nő” szót. Mivel nem tudjuk megmondani, hogy valakinek a szervezete termel-e nagy ivarsejteket, kivéve orvosi körülmények között, valakit „nagy ivarsejttermelőnek” felismerni nem lehet a „nő” definíciója. Egyszerűen nem így működik a tudomány és a nyelv. És azok számára, akik nem megszállottjai annak a hülye játéknak, hogy megtaláljuk a „nő” ideálisan transz-kizáró, cisz-kizáró definícióját, mindez egyáltalán nem jelent problémát. Továbbra is használhatjuk kollektíven a szavainkat, ahogyan annak értelme van - például a transz nőkre nőként hivatkozhatunk.
Ami a kormányzatot illeti, biztosak lehetünk benne, hogy a szövetségi ügynökségek nem fognak Trump rendeletének kézhezvételekor alapos ivarsejt-ellenőrzési rendszert indítani. Ha végrehajtják, a rendelet úgy fog működni, mint minden diszkriminatív politika: Embereket fognak célba venni, ha úgy érzékelik, hogy kívül esnek egy szabványon, amelyet a fehér, cisz heteronormativitás határoz meg. A végrehajtási rendeletben szereplő meghatározás azonban további engedélyt adhat a republikánusok azon törekvésének, hogy megfigyeljék, zaklassák, és bizonyos esetekben invazív nemi tesztekkel vizsgálják azokat, akikről úgy vélik, hogy kívül esnek a nemi kettősség normáin - ez a felfogás erősen a nőiesség rasszista felfogásán alapul, amint azt a hivatásos sportolók terén láthattuk, valamint a túl férfiasnak tartott (szinte mindig fekete) cisz nők kizárására irányuló aljas erőfeszítéseken.
Az elmúlt években a republikánusok által javasolt törvények Ohio, Kansas, New Jersey, többek között más amerikai államokban a transz lányok sportolásból való kitiltására, megnyitották az utat a nemi szervek vizsgálatának követelményei előtt azokkal a lányokkal szemben, akiknek a születéskor kijelölt nemét megkérdőjelezték. Bár az ilyen tesztelési politikát egyelőre visszatartották, a javaslatuk önmagában is arról árulkodik, hogy ezek a nemi szervek által megszállott genderfasiszták milyen messzire - a kötelező szexuális visszaélésekre - hajlandóak elmenni.
Trump végrehajtási rendelete nem tartalmaz konkrét felhívást nemi tesztelésre. Ehelyett az értelmetlen, gaméta-alapú definíciót úgy kezeli, mintha az a józan ész által megfigyelhető valóság lenne – ami, ismétlem, nem az.
Amit a rendelet sokkal kifejezettebben követel, az az, hogy a szövetségi ügynökségek kötelezzék el magukat a transz kirekesztés munkája mellett, ahol csak lehetséges. A rendelet utasítja a külügyminisztert és a belbiztonsági minisztert, hogy akadályozzák meg, hogy a transz emberek a hivatalos kormányzati dokumentumokban, például a vízumokban és az útlevelekben megjelölhessék a nemüket - a külügyminisztérium weboldalán már le is vették azt az oldalt, ahol az emberek kérvényezhették ezeket a változtatásokat. 2021 óta az egyének az útleveleikben az „X” -et is kiválaszthatják nembináris neműként; nem világos, hogy Trump rendelete mit fog jelenteni ezekre az útlevéllel rendelkezőkre nézve. A szándék azonban egyértelmű: a transz emberek félnek attól, hogy szabadon mozogjanak a világban.
A rendelet azt is feladatul adja a hivatalba lépő igazságügyi miniszternek és belbiztonsági miniszternek, hogy a transz embereket tiltsa ki a kormány által finanszírozott, a nemükhöz igazodó egynemű létesítményekből - így például a transz nőket férfibörtönökbe és menedékhelyekre költöztetnék. Ez a transz embereket közvetlen és súlyos fizikai veszélynek tenné ki. Trump arra is utasította a szövetségi börtönügyi hivatalt, hogy szüntesse meg a szövetségi börtönökben a transz emberek nemi identitást megerősítő ellátásának finanszírozását, ami azt eredményezheti, hogy a transz emberek orvosi úton kényszerülhetnek a detranszplantációra. A rendelet azt is kimondja, hogy a szövetségi pénzeket megvonják azoktól az intézményektől, amelyekről kiderül, hogy „a nemi ideológiát támogatják” - ez közvetlen fenyegetést jelent a szövetségi pénzekre támaszkodó iskolákra és egyetemekre.
A rendelet alkotmányellenességének gesztusaként Trump arra is utasította a hivatalba lépő főügyészt, hogy „adjon ki iránymutatást az ügynökségek számára, hogy korrigálja a Legfelsőbb Bíróság Bostock kontra Clayton megye ügyben (2020) hozott döntésének téves alkalmazását az ügynökségi tevékenységekben alkalmazott nemi alapú megkülönböztetésekre”. A Bostock-ügyben a Legfelsőbb Bíróság helyesen döntött úgy, hogy a nemi alapú megkülönböztetést tiltó szövetségi törvények az LMBTQ+ megkülönböztetés tilalmára is vonatkoznak. A Bostock egyértelművé tette, hogy a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés nemi alapú megkülönböztetésnek számít. Úgy tűnik, hogy a végrehajtási rendelet elismeri, hogy követelései ellentétesek a Bostockkal, ami kétségtelenül felmerül majd a bírósági kihívások során. Sajnos a szélsőjobboldali Legfelsőbb Bíróság már megmutatta, hogy potenciálisan hajlandó megkerülni vagy akár ellentmondani saját Bostock-ítéletének, például amikor a transzneműek egészségügyi ellátása elleni republikánus támadások mellé állt.
A nemi konformitás kikényszerítéséhez rengeteg munkára, erőszakra és kényszerre van szükség.
Rámutathatunk a végrehajtási rendelet lényegében rejlő hazugságra és képtelenségre - és ezt meg is kell tennünk, tekintve, hogy a transz-ellenes hangok milyen nagy befolyást gyakorolnak a liberális diskurzusra. Az American Civil Liberties Union, a Lambda Legal és más LMBTQ+ érdekvédelmi csoportok megígérték, hogy bírósági úton megtámadják a végrehajtási rendeletet. De az LMBTQ+ és a reproduktív szabadságjogok - amelyek, ahogy a jobboldal érti, elválaszthatatlanul összefüggnek - nem úgy védhetők meg, hogy a transzfóbok tévedését bizonyítják. A jobboldal transz-lét elleni kiterjedt támadásainak lényege, hogy a transz emberek közélethez való hozzáférését a lehető legkellemetlenebbé és legnehezebbé tegye. A mi feladatunk tehát az, hogy megingathatatlan szolidaritást vállaljunk és anyagi támogatást nyújtsunk a transz és nemi szempontból nem konform felnőtteknek és gyerekeknek. Amint azt a transz emberek elleni törvényhozásra és a rendőrségre irányuló hatalmas republikánus erőfeszítés világossá teszi, hatalmas mennyiségű munkára, erőszakra és kényszerre van szükség a nemi konformitás kikényszerítéséhez - a mi feladatunk az, hogy ezt az erőfeszítést minden lépésben megnehezítsük.
„Nincs egyértelmű módja annak, hogy felkészüljünk egy olyan világra, ahol a hatalmon lévők a halálunkat kívánják” - írta Chase Strangio, az ACLU munkatársa, az első transznemű ügyvéd, aki a Legfelsőbb Bíróság előtt érvelt. „De nincs más választásunk, mint készen állni a harcra, és készen is fogunk állni - a bíróságon, a törvényhozásban, a helyi közösségeinkben.”
Ez a cikk eredetileg a The Intercept független hírplatformon jelent meg 2025. január 22-én. Itt a szerző, Natasha Lennard és a The Intercept főszerkesztőjének engedélyével közöljük újra.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
Forrás: https://transform-network.net/blog/analysis/trumps-anti-trans-executive-order-is-unscientific-nonsense/ 2025. március 17.
