A mélyen Törökország keleti részén fekvő Van-ban kurdok százezrei ünnepelték szerdán a Newroz-t a szokásos rendőri támadások nélkül. Ez nem magától értetődő, hiszen a város polgármesterét alig egy hónappal ezelőtt terrorizmus vádja közepette menesztették hivatalából, és az ellentüntetéseket leverték. Néhány órával azelőtt, hogy Van-ban meggyújtották az első Newroz-tüzet, a nyugat-törökországi Isztambul metropoliszban a rendőrség terrorizmus és korrupció vádjával letartóztatta Ekrem İmamoğlu polgármestert és mintegy 100 másik ellenzéki politikust.

A választói akarat semmibe vételének módszereit, amelyeket az elmúlt tíz évben több tucatszor alkalmaztak kurd polgármesterekkel szemben, most a kemalista ellenzéki CHP párttal szemben is alkalmazzák. Egyrészt Erdoğan ezzel reméli, hogy újra hozzáférhet Isztambul 15 milliós lakosú metropolisa jövedelmező pozícióihoz. Mindenekelőtt azonban azt reméli, hogy az elnökválasztáson kiiktathatja legesélyesebb kihívóját, İmamoğlu-t.

A kormány által a szinkronizált igazságszolgáltatás segítségével végrehajtott államcsíny időzítése jól megválasztott. Brüsszel, Berlin és Washington fogatlanabbnál fogatlanabb figyelmeztetéseitől nem kell tartani, tekintettel Törökországnak a szíriai zavargások után újonnan megnövekedett geopolitikai súlyára. Mindenekelőtt azonban úgy tűnik, hogy a kurd mozgalomnak, mint a törökországi ellenzék központi mozgatórugójának, meg van kötve a keze. A Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) bebörtönzött alapítójának, Abdullah Öcalan-nak a gerillákat a fegyverletételre felszólító felhívását követően a mozgalom a kormánnyal való békefolyamatra támaszkodik. A helyzet 2013-ra emlékeztet, amikor a kurd mozgalom csak félszívvel támogatta az országos Gezi-tüntetéseket, és ezzel megmentette az AKP-kormány nyakát, mert az Öcalan-nal folytatott titkos tárgyalások után békefolyamatra volt remény.

Ma Erdoğan továbbra is az „oszd meg és uralkodj” módszerére épít az ellenzékkel szemben. A fő vád İmamoğlu ellen az, hogy a PKK eszközévé tette magát azzal, hogy a kurdbarát Dem Párttal együttműködött a helyi választásokon. Ez a vád a kemalista ellenzéki párton belüli nacionalista szárny megerősítését célozza a szociáldemokrata szárnnyal szemben, amely nem idegenkedik a kurdokkal való taktikai együttműködéstől.

Az, hogy Erdoğan célba ér-e, és İmamoğlu helyét hamarosan egy állami kényszerkezelő tölti-e be, nagymértékben attól függ, hogy a DEM Párt milyen mértékben nemcsak szóban ítéli el az isztambuli puccskísérletet, hanem más ellenzéki erőkkel együtt az utcán is ellenállást szervez. Ez egyben feltétele annak is, hogy a remélt békefolyamat ne a kormány által szorgalmazott lecsillapítási folyamattá váljon, hanem – ahogy Öcalan követeli – demokratizálódási folyamattá.

Lásd még

• Nick Brauns: Puccs a Boszporuszon
• Kurd ernyőszervezet: Newroz 2025 az ellenállás és a szabadság ünnepeként

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

Forrás: https://www.jungewelt.de/artikel/496376.teile-und-herrsche.html 2025.03.20.

Szerző: Nick Brauns