https://archive.ph/Zbxmu/a4068b6cf8d5d857fee500fbab93e4f0e84ee267.webp

Palesztinok visznek egy holttestet, amelyet hétfő hajnalban Gáza városában egy izraeli csapásokban lerombolt családi ház romjai alól húztak ki. Kép: Omar al-Qattaa/AFP

A bűnök listájához most - minden eddiginél nagyobb mértékben - hozzá kell adni az izraeli média bűneinek listáját. Izrael tudatosan és rosszindulatúan megsért egy aláírt nemzetközi megállapodást, és féktelen, kegyetlen támadást indít a Gázai övezet ellen. Izrael a nyitóakciójában több mint 400 palesztint ölt meg, köztük 174 gyermeket.

Izrael elismeri, hogy ezúttal nem terroristák, hanem civilek a célpontok - ez egyértelmű háborús bűncselekmény. Gyilkol az ölés kedvéért, azzal a céllal, hogy újra fellángoljon a háború és megőrizze Benjamin Netanjahu miniszterelnök koalícióját, még jóval azután is, hogy a bosszú és a büntetés kvótája a 2023. október 7-i támadásért teljesült.

• Az izraeli média nem tudatlan Gázával kapcsolatban. Csak nem érdekli.
• Miért nincs mentség arra, hogy az izraeliek nem tudják, mi történik Gázában
• 2024 volt a leghalálosabb év az újságírók számára, a legtöbb haláleset a gázai háborúhoz kötődik.

Az izraeli média minderről nem fog beszámolni: megcsonkított holttestek, amelyeket szamárvontatású szekerekre, kisteherautókra és személygépkocsikra pakolnak, vagy puszta kézzel cipelnek; tizenévesek, akik kalapáccsal és puszta kézzel, nehéz felszerelés nélkül ásnak a romok között, kétségbeesetten próbálják kimenteni a túlélőket és a halottak maradványait; sebesültek, akik vérzőn fekszenek az egykori kórházak mocskos padlóján; gyerekek, akik rongyos ruhákban keresik szüleiket; szülők, akik rongyos ruhákban cipelik gyermekeik holttestét.

Palesztinok tízezrei indulnak újra életük útjára - emberi áradat, amely a hátán vonszolja világuk maradványait, menekülve a semmibe. Zakatoló autók és összeomló szekerek nyögnek a kitelepítettek és kevés holmijuk súlya alatt; menekültek tízezrei, akik másodszor, harmadszor menekülnek, és már nincs hová menekülniük.

Palesztinok hagyják el a Gázai övezet északi részén fekvő Beit Hanun-t a holmijukkal együtt, Gáza város felé tartva az izraeli evakuálási parancsot követően kedden. Kép: Bashar Taleb/AFP

Rögtönzött kerekesszékben lévő amputáltak vonszolják magukat a homokban, míg idős emberek autóháztetőkön fekszenek. A harcok első fordulójában szeretteiket elvesztett családok maradványai most elveszítik azt, aki megmaradt. A bombázások réme és a halálfélelem mindenkit elborít.

Mindez nem jelent meg az elmúlt két nap izraeli médiatudósításaiban. Csak a túszokról és a Gázában rájuk leselkedő veszélyekről. Az értük való aggódás érthető és jogos, de több mint kétmillió másik ember él Gázában. Mi lesz velük? Feláldozható az életük pusztán azért, mert nem izraeliek? Ők mind terroristák, még az életükért menekülő terhes nők meg nem született gyermekei is? Nem kellene az ő szenvedésükről is beszámolni? Nem kellene megismerni a sorsukat?

Ezt a kötelességmulasztást, a média bűnös árulását nem lehet többé megbocsátani. Október 7-e után, amikor az érzelmek még nyersek voltak, talán ez várható volt - bár a valódi újságírásnak már akkor is kötelessége volt a teljes igazságról beszámolni.

Palesztinok szállítják a sérülteket egy izraeli csapást követően a Gázai övezet északi részén szerdán. Kép: Abd Elhkeem Khaled/Reuters

De mi a helyzet most, amikor a média nagy része a kormány elleni harcban és a túszok támogatására mozgósított, és még a bevett és konzervatív kommentátorok is elismerik, hogy a háború felújítása katasztrofális lenne - miért nem említik a háborús bűnöket az izraeli médiában? Gázát még mindig ki kellene törölni a látókörünkből? El kell-e titkolni, tagadni és elfojtani azt, ami ott történik? Mindezt csak azért, hogy kielégítsék és szórakoztassák a közönséget, és ne adj' isten, ne háborítsák fel a közönséget?

Ha az izraeli média az elmúlt két napban teljesítette volna alapvető szerepét, és megmutatta volna a gázai valóságot, akkor nem valószínű, hogy leszakadt volna az ég, vagy megváltozott volna a vélemény. Még nem született meg az a palesztin gyermek - az árva, az amputált -, aki megérintené az izraeli mainstream szívét, amely minden igazságtalanságra talál igazolást és legitimációt.

Izraeliek nézik Gázát az izraeli-gázai határ közelében lévő kilátóból, miközben az IDF újraindítja a gázai csapásokat. Kép: Amir Cohen/ Reuters

Sok izraeli úgy véli, hogy Gáza megérdemli mindezt, hogy ott senki sem igazán ártatlan, hogy a gázaiak maguk tehetnek a sorsukról. De a szabadosság, hogy elforduljunk – és különösen, hogy megtagadjuk a megmutatást – már nem tűrhető el. Öltetek, pusztítottatok, űztetek, romboltatok – legalább mutassátok meg. Honnan jön ez a vakmerőség, hogy elrejtsétek? Ez a szemtelen visszautasítás, hogy még csak rá se néztek?

Gyerünk, ünnepeljetek minden traumatizált gázai árva arcába, örüljetek minden lerombolt otthon felett, nevessetek minden apán, aki megcsókolja halott fia testét, örüljetek minden kerekesszékes amputáltnak, énekeljétek a győzelmi dalaitokat. De legalább mutassátok meg - és lássátok -, hogy mit tettünk. Mutassátok meg, mit teszünk velük továbbra is.

HAARETZ

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

https://archive.ph/Zbxmu#selection-501.9-1201.307 2025. 03. 20.