Kép: Sharaf Maksumov / shutterstock.com
Németország militarizálódása előrehalad. A médiában az újrafegyverkezést egyre inkább úgy mutatják be, mintha nem lenne alternatívája.
Amennyiben az államok egyre inkább a militarizálásra támaszkodnak, az „államérdek” szempontjából előnyösnek tűnik, ha az uralkodó médiavalóság néhány lépéssel a valóság előtt jár. Előrehozott engedelmesség ígérete, ami viszont leginkább akkor fut „óramű pontossággal”, ha az a lehető legönkéntesebben történik.
A következő fordulópont
A médiakritika szempontjából jelenleg a következő „fordulópont” tanúi vagyunk. Három aktuális példa:
1.Az rbb-Inforádió nemrég azt mondta, hogy „a védelem és az infrastruktúra milliárdos új adósságának felvállalásáról van szó”.
Ez nem teljesen hamis, de mégis rendkívül torzító: sok százmilliárd euróról van szó, nem csak néhány „milliárdról”.
Ez talán újabb bizonyíték lehet annak a tézisnek az alátámasztására, hogy most nem a közvetlen hazugság tűnik a dezinformáció leggyakoribb formájának, hanem inkább a fontos szempontok kihagyása.
Az is érdekes, hogy amikor a helyi államról számolnak be, általában a „védekezésről” esik szó ( itt is).
Pillanatképek rbb és Tagesschau.de
Nem militarizálásról, fegyverkezésről vagy háborús felkészülésről írnak. Ráadásul a fent említett „infrastrukturális” kiadások is valószínűleg utakról és hidakról, kikötőkről és repülőterekről szólnak - éppen arra van szüksége egy államnak, ha valóban „háborúsan” (újra) „hadra foghatóvá” akar válni. Erről azonban sok vezető médiumban alig esik szó.
Más ország, más szóhasználat
2. Teljesen más a hangnem, amikor olyan országokról van szó, mint Kína. A Tagesschau-Online nemrég a következő főcímmel jelent meg: „Kína jelentősen növelni akarja katonai költségvetését”:
A szöveg elején négyszer szerepel a „hadsereg” kifejezés, de a „védelem” szó egyszer sem. Az országnak „a világ második legnagyobb katonai költségvetése van”. Nos, talán nem meglepő a világ (második) legnagyobb népességű országa esetében.
De rosszabb mindig lehetséges: a kínai elnök „még többet” akar befektetni a hadseregbe, sőt, egészen rettenetesen, „masszívan”. Ezt a kínai fegyverkezést nem kell szépíteni, hogy tényszerű kijelentést tegyünk: a kínai vezetés bejelentette, hogy továbbra sem fog a bruttó hazai termék 1,5 százalékánál többet költeni a hadseregre.
A nyugati országokhoz képest ez viszonylag mérsékeltnek számítana, tekintve a világ Trumpjainak és Baerbockjainak, Ruttéinak és von der Leyenjeinek a nyugati katonai kiadásokkal kapcsolatos követeléseit.
A Tagesschau azonban egy másik számot is közlésre érdemesnek tart: Kína katonai költségvetése „7,2 százalékkal” fog növekedni. Ez a szám viszont fenyegetőnek tűnik, és elfeledteti velünk, hogy a fegyverkezés felfuttatásában jelenleg egészen más dinamika figyelhető meg (ha a szerkesztőségek kellően szakszerűen néznék) ebben az országban.
Olvassa el még
Az EU felfegyverkezik: 150 milliárd euró az USA-tól való katonai függetlenségre
Telepolis
Kínai hiperszonikus rakéta: Kihívás a NATO stratégiája számára
Telepolis
Nukleáris tengeri hatalom Kína: a következő nagy ugrás
Telepolis
Az ukrajnai háború, Európa és az USA: Elveszett évek - és most a reálpolitika?
Telepolis
Túllicitáló verseny a NATO újrafegyverkezési céljáért
Telepolis
Szárnyas mesemondás a „győztessel”
3. Az ARD fővárosi stúdiójának tudósítója, Claudia Buckenmaier a Bundeswehr fejlődéséről szóló - kifejezetten nem kommentárnak szánt - hosszú riportját klasszikus történetmesélő motívummal kezdi és fejezi be: „Victoria”, 18 éves fiatal és láthatóan tisztnek készülő „győztes” Buckenmaier főhőse - és ezt az ígéretes keresztnevet aligha lehetett volna jobban kitalálni.
Mint oly gyakran a „történetmesélés”, a történetek személyessé tétele, az egyetlen személyre való összpontosítás itt is rendkívül problematikus. Úgy ábrázolják, mint a Bundeswehr és a militarizáció, bocsánat: a „honvédelem” nagy rajongóját.
Bizonyára sok 18 éves van ebben az országban, aki teljesen másképp gondolkodik. De ahhoz, hogy a „a honvédelemre szükség van - és sokkal több forrást kell adni rá” narratívát el lehessen mondani, pontosan ez a nő kell.
Aki ráadásul úgy tűnik, hogy a legjobb kaliberű „hősnő” - vagy azzá válhat. Még egy olyan valakivel, mint „Victoria”, az újságíró valószínűleg találhatott volna egy-két elgondolkodtató szempontot - de nem, ez itt a puszta hurrá-patriotizmus esete.
És hogy őszinte legyek, ez tökéletesen beleillik a cikk többi részébe: Buckenmaier tudósító a sisakját felnyitja diktálás elött: egy nyilvánvalóan tájékoztató jellegű szövegben azt írja, hogy a hatalmon lévőknek komolyan kellene venniük a lakosság többi részének esetleges szkepticizmusát, és meg kellene győzniük őket arról, hogy „valójában ismét több katonára van szükség”.
Ez tehát az ő véleményük, amely - véletlen vagy sem - pontosan megfelel az uralkodó véleménynek. De ennek nincs helye egy jelentésben.
A fenyegetettségi helyzet
Tovább a szövegben: Bár az újságíró csak röviden jegyzi meg, hogy a baloldal és az FDP (valamint a BSW, amely érdekes módon egyáltalán nem kerül említésre, ellentétben a Bundestagból szintén kivonult FDP-vel) ellenzi a jelenlegi újrafegyverzési terveket (ellentétben az AfD-vel, amelynek lelkes részvétele az ilyen jellegű militarizálásban láthatóan egyáltalán nem számít botránynak), bár éppen ezt csak futólag érintette, idézem:
Függetlenül attól, hogy az egyes pártok hogyan állnak a sorkatonasághoz - úgy tűnik, mindenki belátja, hogy a Bundeswehrnek a nemzetközi helyzetre való tekintettel több emberre van szüksége.
Nem, kedves kolléga, az Ön saját szövege szerint nem mindenki, még az összes nagy párt sincs „tisztában” ezzel. Mint mondtam, a baloldal, a BSW és az FDP (még) kissé elmarad a menetrendtől.
De ez nem befolyásolja a megfelelő értékiránytűvel rendelkező hozzájárulást: Tényként állítják, hogy „új fenyegetettségi helyzet” van. Ennek megfelelően, mint tény, „ismét több katonára van szükség” (katonai nyelven, nemek használata nélkül is lehet ezt tenni).
Kötelező katonai szolgálat
Az anticipatív engedelmességben a kötelező katonai szolgálatot ismét tényként aposztrofálják, hiszen „olyan struktúrákról van szó, amelyekre szükség van (sic!) a kötelező katonai szolgálathoz”. Ott rejtőzik a jelentéktelennek tűnő "ez" szó mögött, a hatalmas háborús társ, a tényezők kényszere.
A szövegben ez áll:
Katonai szakértők abból indulnak ki, hogy a NATO jövőbeni igényei jelentősen nagyobb Bundeswehrt fognak követelni.
Minden katonai szakértő? Bizonyára vannak olyan szaktekintélyek, akik másként látják a dolgokat. Talán meg kellene kérdezni például béke- vagy konfliktuskutató szakértőket? De a túl sok kutatás természetesen tönkreteszi a legjobb történetet. És esetleg a Bundeswehr létszámának növelését célzó kampányok „kívánt sikerét” is, amit az ARD újságírója itt egyszerűen feltételez, és kifejezetten az egész társadalomnak tulajdonít, mint lelkes kívánságot.
Buckenmaier riporternő „a problémát” megdönthetetlen tényként foglalja össze, nem pedig véleményként, ami egyúttal a militarizálásban érdekeltek véleménye is:
Az önkéntes jelentkezők száma közel sem elégséges ahhoz, hogy a Bundeswehr személyi gondjait kielégítse.
A jó hír minden „honvédelmi” fetisiszta, vagy háborús dobos számára: folyik a munka, hogy Németország Európa vezető hatalmaként gyorsan, megfelelően és önállóan „hadra foghatóvá” váljon. Kéz a kézben. Egyik kéz a billentyűzeten - a másik a ravaszon.
A klasszikus
Ahogy a klasszikus háborús kritikus, Kurt Tucholsky írta - Ignaz Wrobel álnéven - a „Weltbühnében” még 1921-ben, amikor az első világháború szörnyűséges méhe még termékenynek tűnt:
Semmi sem nehezebb és semmi sem igényel nagyobb jellemet, mint nyíltan szembeszállni korunkkal, és hangosan kimondani: nem.
Forrás: https://www.telepolis.de/features/Selektive-Wortwahl-und-Storytelling-Verschaerfte-Aufruestung-auch-in-den-Medien-10307451.html 2025.03.07.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
