Kalasnyikovokkal felfegyverkezett álarcosok megrohamoznak egy migránsok által látogatott kávézót Moszkva egyik külvárosában. Akinek orosz az állampolgársága, emelje fel a kezét - kiabálja egyikük, ahogy az egy YouTube-videón is hallható. „Csak ketten vannak” - mondja egy másik maszkos férfi.

A férfiak nem rendőrök, hanem az Orosz Közösség - Oroszország legnagyobb szélsőjobboldali szervezetének - tagjai. Több ezer aktív tagja regionális csoportokba szerveződik Oroszország-szerte. Videóikban és posztjaikban azt hirdetik, hogy „meg akarják tisztítani az orosz városokat a migránsoktól”. Ennek érdekében úgynevezett razziákat szerveznek kávézókban, migrációs központokban és mecsetekben, esténként pedig az utcákon járőröznek, hogy letartóztassák a tartózkodási engedéllyel nem rendelkező embereket, és átadják őket a rendőrségnek. A szervezet tagjai időről időre megrohamozzák a queer klubokat is, és megverik a látogatóikat.

Mintegy 650 ezren követik őket a Telegramon, a YouTube-on pedig több mint egymillió feliratkozójuk van. A jobboldali erőszakra szakosodott orosz Sowa elemzőközpont tavaly legalább 136 ilyen, önbíráskodásnak minősülő, migránsok és LMBT-emberek elleni, szervezett szélsőjobboldali csoportok által elkövetett támadást regisztrált.

A szélsőjobboldaliaknak nem kell tartaniuk a hatóságokkal való problémáktól. A Szövetségi Nyomozó Bizottság vezetője, Alekszandr Basztrjkin, Vlagyimir Putyin gyermekkori barátja állítólag többször is megakadályozta, hogy a szélsőjobboldali csoportot a migránsok elleni támadások után felelősségre vonják - jelentette nemrég a Kommerszant című moszkvai lap.

Az Orosz Közösség csak egy a sok szélsőjobboldali csoport közül, amelyek az elmúlt években növelni tudták befolyásukat. Vlagyimir Putyin és az orosz állami média ismételten azt állítja, hogy Ukrajnában egy náci rezsim ellen harcolnak. A valóságban azonban maga az orosz állam is felhasználja a jobboldali szélsőségeseket, mint például az Orosz Közösséget, saját céljaira.

Az orosz ortodox egyház égisze alatt a Sorok Sorokov nevű jobboldali csoport Oroszország iszlamizálódásának állítólagos veszélye ellen küzd: több száz tagja tüntet a mecsetek építése ellen olyan orosz városokban, mint Moszkva, Krasznodar és Rosztov-na-Donu, és megtámadja azokat az aktivistákat, akik új templomok építése ellen emelnek szót. Más csoportok, mint például a szélsőjobboldali Espanola vagy a Ruszics, a hadseregnek vannak alárendelve, és közvetlenül a frontvonalon harcolnak Ukrajna ellen. Az Espanola az erőszakos huligánok közül toborozza tagjait. A működéshez szükséges pénz legalábbis részben az RZD állami vasúttól és Arkagyij és Borisz Rotenberg Kreml-barát oligarcháktól származik, amint azt az iStories orosz oknyomozó portál nemrég feltárta.

Nacionalista trendforduló

Az államilag támogatott jobbra tolódás az orosz társadalom legmélyére hatol. A Levada független közvélemény-kutató intézet szerint például 2022 óta több mint kétszeresére, 16-ról 33 százalékra nőtt azoknak az oroszoknak a száma, akik aggasztó problémának tartják a bevándorlók beáramlását. Azoknak az oroszoknak a száma, akik csak ideiglenesen vagy egyáltalán nem akarják beengedni az országba a közép-ázsiaiakat, 42-ről 56 százalékra emelkedett.

Mindezt annak ellenére, hogy az új bevándorlók száma tavaly 560 ezerre csökkent, ami 2013 óta a legalacsonyabb szint. Legtöbbjük közép-ázsiai országokból, például Üzbegisztánból és Tádzsikisztánból érkezik, és Oroszországban akar dolgozni. Az Orosz Tudományos Akadémia Szociális Intézetének tanulmánya szerint a megkérdezettek alig több mint fele úgy véli, hogy Oroszország elsősorban az orosz etnikumúak állama. Az oroszokat 42 százalékuk „okosabbnak és tehetségesebbnek” tartja, mint az ország más etnikai csoportjait. A rasszizmus következtében a migránsok elleni erőszak is egyre nagyobb méreteket ölt. A Sowa elemzőközpont 2024 egészére vonatkozóan 260 súlyos erőszakos támadást regisztrált a szélsőjobboldali spektrumból, köztük egy gyilkosságot és egy gyilkossági kísérletet. Az előző évben a Sowa 124 támadást és három gyilkosságot számolt össze Oroszország-szerte.

Szakértők szerint Oroszország három éve tartó, Ukrajna elleni agresszív háborúja nagyban hozzájárul ehhez a fejleményhez. „A mindennapos háborús propaganda az erőszakra való hajlandóságot ösztönzi a társadalomban” - mondja Temur Umarov politológus, a berlini Carnegie Oroszország Eurázsia Központjának munkatársa. „Normalizálta bizonyos embercsoportok - nem csak az Ukrajnában élők - dehumanizálását, és az orosz etnikumúak állítólagos felsőbbrendűségéről való beszédet.”

Az áldozatok között nemcsak a migránsok, hanem az Oroszországban élő több mint 150 őshonos néphez tartozó orosz állampolgárok is szerepelnek. A támadók viszont többnyire az erőszakos neonácik fiatal generációjához tartoznak, akiknek viselkedése a náci „skinheadek” tízes évekbeli mintájára hasonlít.

A rasszista erőszak Oroszországban a 2000-es években tetőzött. Akkoriban mintegy 65 ezer náci „skinhead” volt aktív. 2006-ban Richard Arnold, az ohiói Muskingum Egyetem (USA) nacionalizmus-kutatója úgy jellemezte Oroszországot, mint „a világ legveszélyesebb országát a rasszista erőszak szempontjából”. Az Amnesty International 2000 és 2017 között legalább 458 szélsőjobboldali gyilkosságot és több ezer sebesültet számolt össze. Összehasonlításképpen Németországban 1990 óta mintegy 220 halálos áldozatot számláltak a jobboldali erőszak miatt.

Nem ellenzéki többé, hanem a rezsim támogatója

A maiaktól eltérően azonban a 2000-es években ez a szcéna radikális ellenzékiként állt szemben az államhatalommal. Csak Eduard Csuvasov moszkvai bíró 2010-es meggyilkolása után - aki több orosz neonácit ítélt hosszú börtönbüntetésre gyilkosság és súlyos testi sértés miatt - kezdtek a hatóságok erőteljesebben fellépni a neonácikkal szemben. Ennek eredményeként az állam gyorsan betiltott számos szélsőjobboldali szervezetet, és több ezer tagjukat bebörtönözte, míg néhányan száműzetésbe vonultak vagy bujkáltak. Néhány neonáci később rendőrtiszt vagy a Nemzeti Gárda tagja lett. A neonácik által elkövetett súlyos támadások száma a 2010-es évekre fokozatosan évi 100 alá csökkent.

Ma azonban ez a militáns jobboldali szélsőségesség reneszánszát éli Oroszországban. Ezúttal azonban már nem ellenzékként, hanem Vlagyimir Putyin rendszerének támogatásaként. E folyamat fontos katalizátora volt az orosz agressziós háború mellett a Moszkva melletti Crocus City Hall koncertteremben 2024 márciusában elkövetett iszlamista terrortámadás. A közép-ázsiai Tádzsikisztánból származó négy terrorista 144 koncertlátogatót gyilkolt meg. Ez volt két évtizede a legnagyobb és legvéresebb támadás Oroszországban.

Az orosz neonácik ezután számos Telegram-csoportban felszólítottak a Közép-Ázsiából érkezők megtámadására és a migráns vállalkozások bojkottálására. Az orosz állam a támadásra sokkal elnyomóbb migrációs politikával válaszolt. Januártól 2024 októberéig 149 200 külföldi állampolgárt utasítottak ki Oroszországból, toloncoltak ki vagy küldtek vissza származási országukba, csaknem kétszer annyit, mint az előző évben.

Az orosz Állami Duma a terrortámadást követően összesen 14 új migrációs politikai törvényt fogadott el. Például a bűncselekményt elkövető külföldi állampolgárokat mostantól nyilvántartásba veszik. Ennek célja a kitoloncolások egyszerűsítése. Emellett a lejárt tartózkodási engedéllyel rendelkező személyeket mostantól bírósági végzés nélkül is ki lehet toloncolni.

„A jogi megkülönböztetés folyamata”

A bevándorlók beáramlásának korlátozása érdekében több régió párhuzamosan tilalmat rendelt el a bizonyos területeken dolgozó bevándorlókkal szemben. Legalább 19 régióban az orosz útlevéllel nem rendelkező személyek már nem dolgozhatnak pl. taxisofőrként. A kormánypárt Egységes Oroszország 2024 decemberében beiskolázási tilalmat rendelt el azon gyermekek számára, akik nem tesznek sikeres orosz nyelvvizsgát. A vendégmunkások családegyesítését is megtiltották.

„A terrorizmus elleni küzdelem és az „őshonos” oroszok jogainak védelme zászlaja alatt a Kreml nem kevesebbet indított el, mint a jogi diszkrimináció folyamatát” - mondja Temur Umarov politológus. Umarov szerint a populista, bevándorlásellenes retorikát mindig is arra használták, hogy politikai tőkét szerezzenek például a választások előtt. A Kreml azért is használja ezt a retorikát, mert ezzel erősítheti a rezsim és az Ukrajna elleni háború társadalmi támogatottságát.

Az orosz hatóságok az Ukrajna elleni háborút is egyfajta fenyegető háttérként használják a bevándorlókkal szemben. Egy augusztusi sajtótájékoztatón Alekszandr Basztrjkin, az orosz nyomozóhatóság vezetője azt állította, hogy tisztjei mostanra 30 ezer olyan új állampolgárt fogtak el razziák során, akik nem jelentkeztek be a sorozási hivatalnál. Legalább 10 ezret küldtek így a frontra. Ezeket az állításokat nem lehet ellenőrizni. Basztrijkin azonban az eljárást „trükknek” nevezte, hogy a „bevándorlók lassan hagyják el Oroszországot”.

Taktikája bevált. Való igaz, hogy Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Kirgizisztán posztkoloniális gazdasági függőségben van Oroszországtól, amelynek viszont sürgősen szüksége van akár 10 millió külföldi munkavállalóra. Mindazonáltal az Oroszországba irányuló munkaerő-migráció az új törvények és jogsértések miatt folyamatosan csökken. A Tádzsikisztánból érkező vendégmunkások száma például 16 százalékkal, mintegy 392 ezerre csökkent 2024 első felében. Az üzbég vendégmunkások száma Oroszországban az elmúlt években négyről egymillióra csökkent. A közép-ázsiai kormányok új kétoldalú migrációs megállapodásokat próbálnak kötni más országokkal, köztük Németországgal. Tádzsikisztán és Kirgizisztán kormánya még azt is tanácsolja állampolgárainak, hogy ne utazzanak Oroszországba.

Az orosz elnök azonban 2024-ben enyhített a migrációs politikáján. Aláírt egy törvényt, amely megkönnyíti, hogy bárki, aki nem ért egyet a Nyugat „neoliberális ideológiájával”, megkapja az orosz állampolgárságot: Szerinte mindenki orosz, aki lojális a Kremlhez.

https://archive.ph/HSsNV#selection-1409.0-1419.192

Forrás: https://www.facebook.com/search/top/?q=antifainfo%20budapest