Fotó: Bob Edme/AP/dpa Állandóan a megmentő többség keresésében: Franciaország jobboldali miniszterelnöke, Bayrou (Pau, 2017. június 11.)
Franciaország miniszterelnökének hozzá kell szoknia a bizalmatlansági indítványokhoz, és függ Le Pen ultrajobboldali Rassemblementje-től
François Bayrou francia miniszterelnök egyelőre hivatalában marad. Szerda délután túlélte a baloldali ellenzék hatodik kísérletét is, hogy megbuktassa őt és kabinetjét alig tíz hetes kormányzás után. Bayrou a múlt héten a parlamentben a Marine Le Pen vezette szélsőjobboldal rasszista politikai kurzusát követve arról szónokolt, hogy „úgy érzi, az országot elárasztják” a bevándorlók. Az ennek nyomán a Parti Socialiste (PS) által benyújtott bizalmatlansági indítványt az 577 fős nemzetgyűlésből mindössze 181 képviselő támogatta; legalább 289 képviselő kétharmados többségére lett volna szükség. A döntő tényező ismét a Rassemblement National (RN) szavazási magatartása volt, amelynek vezetője, Le Pen „tartózkodást” rendelt el.
Bayrou, az Emmanuel Macron államfő által december 13-án kinevezett miniszterelnöknek nincs kormánytöbbsége - akárcsak elődjének, Michel Barnier-nek, akit kilenc nappal korábban menesztett a parlament. Barnier-hez hasonlóan ő is a jobboldali ultrák „kegyére” van utalva, ha hivatalában akar maradni. Le Pen 143 mandátumos blokkoló kisebbségével tartja őt életben. Vagy megbuktatja őt, ha a baloldali ellenzék más okokból ugyanezt akarja tenni. Bruno Retailleau (belügy) és Gérald Darmanin (igazságügy) kinevezésével, akik eredetileg a jobbközép, katolikus Les Républicains (LR) pártból érkeztek, Bayrou nagyrészt alkalmazkodott az RN „biztonság- és bevándorláspolitikai” követeléseihez. Retailleau és Darmanin végső soron nem akarnak mást, mint Le Pen és az ő emberei. Az RN pártelnökével, Jordan Bardellával való rendszeres „nem hivatalos” találkozóikról már régóta legendák keringenek Párizsban.
Logikus annyiban, hogy az RN képviselői nem akartak támogatni egy olyan indítványt, amely ellentétes a saját politikai álláspontjukkal. Mint azt Olivier Faure szocialista frakcióvezető előzetesen elismerte, esélye sem volt arra, hogy többséget szerezzen, de „erkölcsi” alapokon állt. Faure: „Nem tehettünk semmit”. Azt, hogy a kormány megdöntésének kísérlete végül újraegyesítette a Nouveau Front Populaire (Új Népfront) négy partnerét, és hogy a szociáldemokraták (PS), az ökológusok (LE), a kommunisták (PCF) és a France Insoumise (LFI) blokkként egyetértettek a PS indítványával, a fővárosi média kisebbfajta csodának tartotta.
Az LFI alapítója Jean-Luc Mélenchon, aki már háromszor próbálkozott azzal, hogy Franciaország államfője legyen, és a jelenlegi V. köztársaságot, amelyet „a korrupt elitek uralnak”, egy VI. köztársasággal akarja felváltani, amelyet „a nép támogat”, 2027 júniusában ismét elnökjelöltként akar indulni. Ő és a PS korábbi főtitkára és köztársasági elnöke (2012-2017), az azóta a ranglétrán háttérbe szorult François Hollande között 2008 novembere óta szívélyes ellenségeskedés van. Mélenchon akkor kilépett a számára „túl puhává” vált PS-ből, és megalapította első saját pártját, a „Parti de Gauche”-t (Baloldali Párt) - azzal az ígérettel, hogy „a jobboldalnak tett engedmények nélkül” fog politikát folytatni. Ez az ígéret hajtja őt és legközelebbi bizalmasait a mai LFI-ben, és ismételten azzal fenyeget, hogy felbomlik az ország egész baloldali választói számára oly fontos népfront.
A Mélenchon-féle LFI által a költségvetési vita során benyújtott bizalmatlansági indítványokat - amelyeket csak a Zöldek támogattak - a PS nem támogatta. Hollande, aki többször fűrészelte a PS vezetőjének, Faure-nak a székét, aki szerinte „túlságosan baloldali” módon viselkedett, a pártot a kormány oldalára állította, állítólag „az ország iránti felelősségből”, amelynek szüksége volt egy megfelelő költségvetésre. Mélenchon dühöngött, Hollande-ot és követőit „árulóknak” nevezte, és a Népfront „végét” hirdette. Erre még nem került sor, de a két rivális ambíciói szinte napról napra robbanékonyabbá válnak. Míg Hollande-éi még mindig átláthatatlanok, Mélenchon már világossá teszi, hogy mi a célja: előrehozott elnökválasztás. Ha Bayrou lesz a negyedik kormányfő egy éven belül, Macronnak le kell mondania.
Forrás: https://www.jungewelt.de/artikel/494474.frankreich-bayrou-unter-dauerbeschuss.html 2025.02.21.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
