Belgiumnak új kormánya van. Vezetője Bart Dewever, az NVA elnöke, egy ultraliberális jobboldali flamand nacionalista párt, amelynek soraiban a szélsőjobboldalhoz közel álló személyiségek is helyet kaptak. A Mouvement Réformateur nevű liberális párttal áll kapcsolatban, amelynek elnöke, Georges-Louis Bouchez és számos vezetője kifejezetten trumpista beállítottságú. Szemléletes példa erre a nők hiányának "kompetenciával" való "igazolása" a kormányban. Ugyanez vonatkozik a regionális kormányra és a Vallónia-Brüsszel Szövetség kormányára is. Ráadásul a Maxime Prévot-féle Engagés, az egykori szociál-keresztény, ex-humanista párttól nem várható, hogy baloldali lesz az új végrehajtó hatalom. Aligha jobban, mint a szintén flamand Vooruit párt, amely diszkréten a szocialista értékeket a persely alá helyezte a bevándorlás- és munkanélküliségellenes doxa javára.

Ezzel a kormánnyal Belgium is csatlakozik azon európai országok egyre növekvő listájához, amelyeket a kemény jobboldal, sőt a szélsőjobboldal ural. Ugyanez vonatkozik a regionális kormányokra és a Vallónia-Brüsszel Szövetségre is, amire csak egy példa a közoktatási alaptanterv eltörlése.

Ebben a példátlan helyzetben eszünkbe jut egy szó, amely más körülmények között is elhangzott, amikor a szélsőjobboldal megmutatta azt az arcát, amelyet ma sok választó elfelejt vagy úgy tesz, mintha elfelejtene: a szélsőségekig vitt tekintély, amely tabuvá teszi a külföldiek befogadását, a nők jogait, a kultúrát, a szakszervezeti jogokat, a szabadságjogokat, beleértve a sajtó szabadságát is. Ez a szó az ellenállás!

Társadalmi ellenállás, kulturális ellenállás, szolidaritás, a népi erők és a baloldal egysége. Ezen egység nélkül, és ha éppen ellenkezőleg, a baloldali formációk közötti steril rivalizálás folytatódik, akkor hosszú társadalmi és kulturális recesszió, valamint féktelen idegengyűlölet ígérkezik.

A progresszívek egységében való ellenállás tűnik számunkra az egyetlen módnak arra, hogy szembeszálljunk a diadalmas reakció pusztító terveivel. Ezért olyan fontos a febr.13-i sikeres tüntetés.

2025. február 8.

2) Szolidaritás a palesztin néppel.

Donald Trump, az Egyesült Államok frissen újraválasztott elnöke a nemzetközi jog és a szabadságjogok teljes semmibevételével halmozza az időszerűtlen nyilatkozatokat és döntéseket.

Ezek közül a legutóbbi arra irányul, hogy a Gázai övezetet a gazdagok luna-parkjává alakítsa át azzal, hogy a palesztinokat az egyiptomi sivatagba deportálja anélkül, hogy megkérdezte volna a véleményüket, és anélkül, hogy megkérdezte volna sem a palesztinok, sem maguk az egyiptomiak véleményét.

Nevetnénk ezen a monumentális szeszélyen, ha ez az idő előtti nyilatkozat nem lenne megszokott ettől a szereplőtől, és ha nem felelne meg az izraeli szélsőjobb történelmi projektjének.

Ezzel a kijelentéssel Trump a palesztin nép iránti megvetését is kimutatja, és megerősíti azt, amit elődei, beleértve Bident is, mindig is demonstráltak: a palesztinok létezésének és önrendelkezési jogának, a szabad és biztonságos államhoz való joguknak a tagadását.

A belga kommunisták 1948 óta védik a "két nép, két állam" eszmét. Azóta a palesztinok elűzése Ciszjordániából és földjeik elkobzása Izrael által, az apartheid politikájának kialakítása, az állampolgárság megtagadása az Izraelben élő palesztinoktól... a palesztinok mindennapi tapasztalata. Mindez az izraeli kormányok teljes büntetlenségével, az ENSZ-határozatok teljes figyelmen kívül hagyásával történik, és ennek ellenére az USA és Európa folyamatos pénzügyi és katonai támogatást nyújt Izraelnek.

A Netanjahu-kormány cionista, rasszista és apartheid politikájának elítélése, amely odáig megy, hogy tagadja a palesztin nép puszta létezését, semmiképpen sem antiszemita.

2025. február 8., Mouvement des Communistes de Wallonie-Bruxelles (Vallónia-Bruxelles-i Kommunista Mozgalom)

(Sajnos, a kétállami megoldás 76 éve saját maga bizonyítja lehetetlenségét – Balmix szerk.)