Három hónapos intenzív propaganda után a CIA úgy döntött, hogy eltemet egy ukrajnai dezinformációs tervet, és bejelentette, hogy „kivonja az észak-koreai csapatokat a frontvonalról”.

Nos, hogyan kerültek egyáltalán az észak-koreaiak a frontvonalra?

Október 14-én Vlagyimir Zelinszkij volt ukrán elnök olyan információs műveletet kezdeményezett, amelynek célja az Ukrajna iránti támogatás növelése volt. Azt állította, bizonyítékok nélkül, hogy Oroszország azt tervezi, hogy Észak-Koreát is bevonja a háborúba.

Az Egyesült Államok által finanszírozott ukrajnai médiumok hamarosan „az ukrán különleges szolgálatoknál lévő forrásokra” hivatkozva erősítették meg ezeket a híreszteléseket. Újabb névtelen „források” csatlakoztak, és hamarosan arról beszéltek, hogy Észak-Koreából 3000 katona csatlakozik a harchoz. Azonban semmi bizonyíték nem volt arra, hogy bármi ilyesmit valaha is terveztek vagy megtörtént volna.

Ezért megjegyeztem:

Az észak-koreai csapatokról Oroszországban szóló egész állítást álhírnek tartom, és biztos vagyok benne, hogy a legtöbb szakértő követni fog engem ebben az ítéletben.

Ma azonban az amerikai médiának sikerül feldobnia ezt a képtelenséget:

Miért küld Észak-Korea katonákat az orosz frontvonalra - Washington Post

Ha katonákat küldenének Oroszország Ukrajnával szembeni háborús erőfeszítéseihez, az értékes devizát hozhatna Kim Dzsong Un rezsimjének, és erősíthetné a megerősödő kapcsolataikat.
...
Nem hiszem, hogy bármelyik nyugati politikus vagy katona elhinné ezt a képtelenséget, amely megint csak az ukrán katonai hírszerzés állításaiból származik. De az ukrán kormány egyértelmű kampányt folytat, hogy az ügyet megragadják. Miben reménykedik? Hogy rávegye Dél-Koreát, hogy küldje el erőit az észak-koreaiak elleni harcra az ukrán-orosz határra?

Néhány nappal később kiderült, hogy az egész ukrán „észak-koreai” információs művelet egy amerikai terven alapul:

A fentiek írásakor még nem tudtam, hogy ennek a kampánynak az ötlete a RAND-tól, a Pentagon agytrösztjétől származik, amely gyakran tesz javaslatot stratégiai ötletekre. Az orosz/észak-koreai és kínai együttműködésről szóló, október 11-én, három nappal Zelenski kampányának kezdete előtt közzétett kommentárjában a RAND elemzője azt írta:

Mit tegyen az Egyesült Államok?

Tekintettel az Oroszország, Kína és Észak-Korea céljai közötti különbségekre, az Egyesült Államoknak nagyszabású információs műveleteket kellene indítania e három ország ellen, hogy rávilágítson különbségeikre és szítsa a bizalmatlanságot közöttük.
...
[Az] Egyesült Államoknak fel kellene ismernie, hogy észak-koreai katonai tanácsadók támogatják az észak-koreai katonai szállítmányok orosz felhasználását Ukrajna megszállt területein.
...
Ez az új együttműködés Oroszország és Észak-Korea között aligha egy bimbózó hosszú távú szövetség jele, és az amerikai információs kampányok segíthetnek felgyorsítani a szövetség bomlását.

Mindössze három nappal később az ukrán hadsereg katonai hírszerzése, élén Budanov tábornokkal, elkezdte „kiszivárogtatni” az ukrán sajtónak az Oroszországban lévő észak-koreai csapatokról szóló állításokat.

Az első 1500, majd 3000 oroszországi észak-koreai katonáról szóló pletykák elindítása óta a CIA által kiképzett Budanov tábornok, az ukrán katonai különleges szolgálat vezetője forró levegőből 11 000 észak-koreai katonára növelte a számot.

De még a NATO is tagadta, hogy tudomásuk lenne ilyen erőről.

Ahogy annak idején összefoglaltam:

Röviddel azután, hogy a RAND javaslatot tett egy amerikai információs műveleti kampányra az Oroszországban lévő észak-koreai katonák témája körül, az ukrán katonai hírszerző szolgálat a CIA által kiképzett Budanov tábornok vezetésével elkezdte terjeszteni a pletykákat arról, hogy hamarosan észak-koreai katonák fognak harcolni az orosz oldalon. A Budanov által állított számok azóta folyamatosan nőttek. A kampányhoz csatlakozott a szintén a CIA-val kapcsolatban álló dél-koreai hírszerzés és az amerikai média is. A képviselőház hírszerzési bizottságának elnöke politikai célokra feji meg a kampányt.

Az állításokat alátámasztó bizonyítékokról kiderült, hogy hamisak. Az egész történet tehát nem máson alapul, mint „hírszerzési” pletykákon, amelyek a RAND által javasolt forgatókönyvet követik. Ne dőljetek be neki.

A történet az ismétlések révén tovább nőtt. A médiumok egymást idézték, és mindegyikük a szokásos „biztonsági forrásaiktól” származó baromságokkal egészítette ki. Ami azonban nem került elő, az a bizonyíték.

Miután többször is megkérdőjelezték az állításaikat alátámasztó bizonyítékok hiányát, az ukrán politikusok bemutatták a megoldásukat:

Ma az ukrán védelmi miniszter, Rusztem Umerovutalt arra, hogy Ukrajna hogyan fogja kezelni ezt a kérdést (gépi fordítás):

Rusztem Umerov ukrán védelmi miniszter megerősítette a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács dezinformáció elleni küzdelemmel foglalkozó központjának vezetője, Andrij Kovalenko szavait, miszerint az első „kisebb harcok” már lezajlottak az ukrán fegyveres erők és az észak-koreai katonák között, és a koreaiak veszteségeket szenvedtek.

...

Umerov azt is mondta, hogy az Orosz Föderáció burjátoknak álcázza a koreaiakat, ezért a halottakat és a foglyokat azonosítani kell, mielőtt Ukrajna megnevezi az ellenséges veszteségek számát.

A burjátok egy mongol nép Szibériában, amely az Orosz Föderációhoz tartozik. Sokan közülük csatlakoztak az orosz erők jól fizetett soraihoz. Umerov terve tehát nyilvánvaló volt:

Amint valamelyik oroszországi burját katona holtan kerül elő, az ukrán hadsereg álcázott észak-koreai katonának állítja be. Néhány fekete-fehér fotót találnak majd egy hasonló kinézetű, észak-koreai egyenruhába öltözött személyről ...

„Itt a bizonyíték. Most küldjetek katonákat és fegyvereket.” - mondja majd Umerov.

Az ukrán különleges szolgálatok azóta többször is megpróbálták megerősíteni médiakampányukat. Halott orosz katonák orosz útleveleit „észak-koreaiak” által hordott „hamis okmányokként” mutatták be. Még egy burjátot is elfogtak:

Október 28-án (helyi idő szerint) Jonas Ohman, az Ukrajnának és hadseregének segítséget nyújtó litván Blue/Yellow civil szervezet vezetője a helyi médiát, az LRT-t tájékoztatta: „Az első találkozás egy általunk támogatott ukrán egység és észak-koreai katonák között 25-én történt Kurszkban. Tudomásom szerint egy kivételével az összes észak-koreai katona meghalt. A túlélő katonánál burjátként azonosított személyazonosságot találtak”.

Egyéb „bizonyítékok” között szerepeltek kézzel írt levelek, amelyeket állítólag észak-koreai katonák írtak dél-koreai betűkkel és stílusban.

Még a Wikipédiának is el kellett ismernie:

2025 januárjáig az ukrán forrásokon kívül nem volt független megerősítés a burját zászlóalj létezéséről [amely állítólag észak-koreai katonákból állt,].

Ennek a sémának a képtelensége túl nyilvánvalóvá vált.

Most a CIA, a New York Times segítségével, leállítja.

Az „észak-koreai katonák” ugyanúgy hagyják el a harcteret, ahogyan jöttek - valahol láthatatlanul.

Észak-koreai csapatokat már nem látnak az ukrajnai frontvonalakon harcolni (archiválva) - New York Times, 2024. január 31.

Észak-Korea a legjobb csapatait küldte, hogy segítse Oroszországot az Ukrajna elleni háborúban.De miután hónapokig súlyos veszteségeket szenvedtek, kivonták őket a frontvonalból.

Észak-koreai katonákat, akik csatlakoztak orosz szövetségeseikhez az ukrán erők elleni harcban, súlyos veszteségek elszenvedése után kivonták a frontvonalból - közölték ukrán és amerikai tisztviselők.

Az észak-koreai katonákat, akiket az orosz erők támogatására küldtek, hogy visszaszorítsák az ukrán offenzívát Oroszország határain belül, már körülbelül két hete nem látták a fronton, mondták a tisztviselők, miután névtelenséget kértek, hogy bizalmas katonai és hírszerzési kérdésekről beszélhessenek.

Nos - ez a mondat formailag helyes. De még pontosabb lenne, ha azt mondanánk, hogy „észak-koreai csapatokat nem láttak a fronton - mióta csak létezik”.

A CIA/NYT (még) nem mehet oda. Ők még mindig hozzátesznek a hülye állításokhoz:

A katonák közül sokan Észak-Korea legjobban kiképzett különleges műveleti csapatai közé tartoznak, de úgy tűnik, hogy az oroszok gyalogos katonákként használták őket, és hullámokban küldték ki őket az aknákkal teleszórt mezőkön, hogy a heves ukrán tűz elkaszálja őket.

Nos, hol vannak a képek és videók az észak-koreai katonákról, akiket „hullámokban küldtek ki” és „elkaszáltak a heves ukrán tűzzel”?

Egy olyan háborúban, ahol minden földi mozgást drónok tucatjai felügyelnek, hogyan lehetséges, hogy egyetlen olyan videó sincs, amely bizonyítékot mutatna egy ilyen jelenetre?

Egyelőre a RAND/Ukrajna (dezinformációs) kampánya az Ukrajnában harcoló „észak-koreai” katonákról leállt. Az amerikai „tisztviselők” azonban nyitva tartják az ajtót, hogy egy alkalmas időpontban újraindítsák:

Az amerikai tisztviselők szerint az észak-koreai csapatok frontvonalból való kivonásáról szóló döntés nem biztos, hogy végleges. Elképzelhető - mondták -, hogy az észak-koreaiak visszatérhetnek, miután további kiképzésben részesülnek, vagy miután az oroszok új módszereket találnak ki a bevetésükre, hogy elkerüljék az ilyen súlyos veszteségeket.

Lehet, hogy egy hónap, egy év vagy tíz év múlva újra hallani fogunk ezekről az elképzelt észak-koreai „ellenségekről”, akik az oroszokkal egyesülve „harcolnak ellenünk”.

Írta: b 2025. január 31-én 14:48 UTC-kor   

Forrás: https://www.moonofalabama.org/2025/01/cianyt-remove-north-korean-soldiers-from-ukraines-front-line.html#more 2025.01.31.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó