2025. január 27-én néhány óra alatt 1 billió dollár füstbe ment a pénzügyi piacokon. Ennek oka, hogy a kínai DeepSeek cég néhány nap alatt betört a generatív mesterséges intelligencia piacára egy olyan modellel, amely végtelenül alacsony költséggel felülmúlta amerikai riválisait.

Ennek eredményeképpen a mesterséges intelligencia részvényárfolyamok az Atlanti-óceánon átívelően zuhanórepülésbe kezdtek. Igaz, ennek a tőkének a nagy része fiktív volt, mivel a mesterséges intelligenciához kapcsolódó valamennyi részvény hónapok óta elszabadult spekuláció eredménye.

Úgy tűnik tehát, hogy ez a történet nem érinti a munkavállalókat. Pedig mégis.

Azok a tőkések, akik spekulálnak - akár a mesterséges intelligenciával, akár bármi mással - mindig a munkavállalókra hárítják veszteségeik következményeit, tömeges munkahely- és bércsökkentéseken és egyéb támadásokon keresztül.

A kapitalisták veszítenek, de a munkások fizetnek. Ezermilliárd dollár néhány óra alatt... A Les Echos címlapján ez állt: "Háborút hirdettek". A történelem arra tanít bennünket, hogy a gazdasági háború gyakran vezet valódi háborúhoz, annak minden förtelmével és pusztításával együtt.

Trump azt követeli, hogy a NATO-országok a GDP 5%-át kitevő költségvetést fordítsanak a hadigazdaságra. Franciaország számára ez évi 100 milliárdos többletköltséget jelentene, amelyet az iskolák, kórházak és lakások költségvetéséből, valamint a munkavállalók béreiből vonnának el. Európában a legtöbb államfő - kezdve Macronnal - azt magyarázza, hogy az amerikai nyomásnak való ellenállás érdekében nincs más megoldás, mint a munkabérek csökkentése, a társadalombiztosítás és a nyugdíjak aláásása, a munkavállalói jogok deregulációja... egyszóval a kapitalisták szokásos receptjei a "versenyképesség" növelésére.

Erre a munkások azt fogják válaszolni: nem fogjuk a bőrünket menteni azzal, hogy megvédjük a tiétekét. A válság a ti kapitalista rendszeretek válsága.

Ezt nem fogja legyőzni egy jobban szabályozott, szociálisabb vagy humánusabb kapitalizmus - mind illúzió és zsákutca. A bomlott kapitalizmus válságával, amely az emberiséget a pusztulás szakadékába rántja, szemben áll egy perspektíva: a szocializmusért folytatott harc, amely követeli, hogy a termelői osztály kollektív tulajdonaként kölcsönösen egymásé lesz minden termelőeszköz. Ez a harc a munkásosztály és szervezeteinek egységét és függetlenségét igényli.

Ma ez azt jelenti, hogy nincs szövetség Bayrou-val (sem màs tôkéskormànnyal !), amely a kapitalizmus katasztrófáit akarja áthárítani a munkásokra! És azt is, hogy nem veszünk részt egy olyan konklávé-koncertben, amelynek célja, hogy a szakszervezeteket csomóba kösse a nyugdíjrendszerünk (és munkajogaink, közszolgáltatásaink) elleni támadásokkal!

Csak a munkavállalók és szervezeteik közös fellépésének van értelme, hogy osztályként megmentsük magukat, és nem csak az azonnali követelések, hanem az emberi civilizáció jövője szempontjából is.

La Tribune des Travailleurs, a francia Dolgozók Pártja hetilapja