Decemberben Henna Virkkunen ügyvezető alelnök által bejelentett közleményben az Európai Bizottság engedélyt adott a tagállamoknak arra, hogy az EU határain visszatoloncolásokat hajtsanak végre, valamint „rendkívüli intézkedéseket” fogadjanak el, amelyek felfüggeszthetik vagy késleltethetik a menedékkérelmek regisztrációját.

Estrella Galán (Sumar, Spanyolország) baloldali EP-képviselő kijelentette: „A Bizottság döntése, hogy szabad kezet ad a tagállamoknak a határokon a menedékjog felfüggesztésére a ‘biztonsági fenyegetések’ ürügyén, a szélsőjobboldal növekvő befolyását tükrözi, amely a bevándorlók és menekültek kriminalizálására törekszik, a menedékjogot pedig puszta ellenőrzési és kirekesztési eszközzé silányítja.”

Ebben az összefüggésben a Baloldali frakció az alábbi levelet küldte Henna Virkkunennek, a Technológiai Szuverenitás, Biztonság és Demokrácia ügyvezető alelnökének, valamint Magnus Brunnernek, a Belügyekért és Migrációért felelős biztosnak, kifejezve mély aggodalmát az Európai Bizottság 2024. december 11-i közleménye kapcsán, amely a „migráció fegyverként való alkalmazásából fakadó hibrid fenyegetések elleni fellépést és az EU külső határainak biztonságának megerősítését” tárgyalja („a Közlemény”):

Úgy véljük, hogy ez a Közlemény félrevezető iránymutatást nyújt a tagállamoknak, veszélyeztetve az EU-ban nemzetközi védelemért folyamodó kiszolgáltatott emberek biztonságát, valamint súlyosan aláássa az EU jogalkotási folyamatának, jogrendszerének és az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkében rögzített értékeinek integritását. Az elfogadott, biztonságközpontú narratíván alapuló megközelítés visszhangozza a szélsőjobboldali retorikát, amely dehumanizáló szemléletet népszerűsít a bevándorlókkal és menekültekkel kapcsolatban. A Közleményt a tagállamok tévesen úgy értelmezhetik, mint amely zöld utat ad az egyéni alapvető jogokat – különösen a nemzetközi védelem területén – sértő intézkedéseknek.Először is, a Bizottság Közleménye olyan időpontban kerül bemutatásra, amikor az Európai Parlament még nem foglalt állást a „migráció és menedékhelyzetekben történő instrumentalizálás kezeléséről szóló rendelet” javaslatával kapcsolatban. Ráadásul a 2024 májusában elfogadott, válsághelyzetekre és vis maiorra vonatkozó rendelet, amely meghatározza az „instrumentalizáció” fogalmának alkalmazásának jogi kereteit, még nem lépett hatályba, és nem engedi meg az alapvető jogok felfüggesztését.

A Bizottság e Közleménnyel eltorzítja az alkalmazandó uniós és nemzetközi jogokat, valamint megkerüli a meglévő jogalkotási eljárásokat. Ez a Közlemény figyelmen kívül hagyja az európai törvényhozók jogát arra, hogy a szükséges mérlegeléseket és vitákat lefolytassák bármilyen iránymutatás kiadása előtt. Ez aláássa a demokratikus folyamatot, és megkerüli az Európai Parlament szerepét olyan politikák alakításában, amelyek az egyének jogait érintik.

Másodszor, különösen aggasztónak tartjuk a Bizottság téves értelmezését a meglévő uniós szabályokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban, valamint azt a torz érvelést, amely úgy tűnik, hogy azt jelzi, hogy e Közlemény révén a tagállamok megengedhetik „az alapvető jogok, például a menedékjog és kapcsolódó garanciák súlyos megsértését az Alapjogi Charta követelményei alapján” az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 72. cikkére hivatkozva. A következő jogi érvelési hibák különösen aggasztóak:

• A Bizottság a genfi egyezmény visszaküldés tilalmára vonatkozó kivételeire hivatkozik, de elmulasztja hangsúlyozni, hogy ez a kivétel kizárólag egyéni alapon alkalmazható, nem pedig kollektíven. Ráadásul a már meglévő uniós menekültügyi acquis, valamint az újonnan elfogadott Migrációs Paktum beépíti ezeket a kivételeket az uniós másodlagos jogba, így nincs szükség eltérésekre az alkalmazandó jogoktól. Az uniós menekültügyi acquis megfelelő jogi keretet biztosít, amelyen belül egy tagállam legitim aggályai a nemzetbiztonsággal, közrenddel és a közösség védelmével kapcsolatban kielégíthetők egy nemzetközi védelemre pályázó egyéni kérelmező esetében. Ezért semmilyen körülmények között nem fogadható el az az érv, hogy az EUMSZ 72. cikke szabad kezet ad a tagállamoknak a visszaküldés tilalmának figyelmen kívül hagyására vagy megsértésére.
• A Bizottság egyértelműen kijelenti, hogy „a tagállamok hibrid támadás áldozatai ellenséges államok részéről”, így elismeri, hogy a fenyegetés harmadik országoktól, nem pedig egyénektől származik. Ennek ellenére a Bizottság látszólag figyelmen kívül hagyja ezt, és bármilyen jogi alap nélkül megengedi, hogy kiszolgáltatott egyéneket büntessenek az államok által elkövetett jogsértésekért.
• A Bizottság tévesen következtet arra, hogy válsághelyzetben minden alapvető jog felfüggeszthető. Ennek alátámasztására a Bizottság a Törvényszék egy ítéletére hivatkozik, amely jóváhagyta a véleménynyilvánítás és információszabadság alapvető jogának korlátozását, és ezt egyenrangúként kezelte az élet védelméhez (az Európai Unió Alapjogi Chartájának („EU Alapjogi Charta”) 2. cikke és az Emberi Jogok Európai Egyezményének („EJEE”) 2. cikke) vagy az embertelen és megalázó bánásmóddal szembeni védelemhez való joggal (az EU Alapjogi Charta 4. cikke és az EJEE 3. cikke) kapcsolatos alapvető jogokkal. Ez a logika nem támasztható alá az alkalmazandó joggal, és egyszerűen hibás és félrevezető. Az élethez való jog és az embertelen, megalázó bánásmód tilalma az úgynevezett nem derogálható alapvető jogok körébe tartozik.

A menedékjog, amelyet az EU Alapjogi Charta 18. cikke rögzít, valamint a kollektív kiutasítás tilalma az EU külső határain szintén a nem derogálható jogok közé tartoznak, amelyeket az EJEE 2. és 3. cikke, valamint a visszaküldés tilalmának elve is megerősít, amely a Genfi Egyezmény (1951), az EU Alapjogi Charta 19. cikke és az EJEE 4. Jegyzőkönyvének 4. cikke alapján is biztosított. Ennek megfelelően bármilyen kísérlet az alapvető jogok felfüggesztésére a nemzetközi védelemért folyamodók esetében, amely embertelen vagy megalázó bánásmódhoz (például visszatoloncolás révén) vagy akár halálukhoz vezethet, általános biztonsági fenyegetések ürügyén jogellenes. Az ilyen intézkedések továbbá növelhetik az idegengyűlöletet és alááshatják a társadalmi kohéziót Európában.

Figyelembe véve a fentieket és az Európai Unió Bíróságának (EUB) meglévő ítélkezési gyakorlatát, bármilyen javaslat, amely szerint a tagállamok az EUMSZ 72. cikkére hivatkozva igazolhatnák a nemzetközi védelemhez való jog felfüggesztését „hibrid fenyegetések” kontextusában, rendkívüli óvatosságot igényel. Az EUB többször elutasította az e cikk olyan értelmezését, amely lehetővé tenné az uniós menekültügyi jogszabályok megkerülését. A Bizottság jelenlegi álláspontja, amely jogértelmezésen alapul, kihívást jelent a bevett jogi precedensekkel szemben, és aláássa az EU jogrendjét. Ennek ellenére a Közlemény egyértelmű politikai üzenetet küld a tagállamoknak: a Bizottság nem fog eljárni, ha a tagállamok ideiglenesen nem teljesítik a menedékjoggal kapcsolatos jogi kötelezettségeiket, és megsértik a visszaküldés tilalmának elvét a „hibrid fenyegetések”, illetve aá „migráció instrumentalizálása” igazolásaként. Ez veszélyes irányváltást jelent, amely a biztonságot az emberi jogok elé helyezi.Hasonlóképpen aggodalomra ad okot, hogy a Közleményt kísérte a Bizottság bejelentése egy további Határigazgatási és Vízumkezelési Eszköz (BMVI) keretében nyújtott 170 millió eurós támogatásról Észtországnak, Finnországnak, Lettországnak, Litvániának és Lengyelországnak az Oroszországgal és Fehéroroszországgal közös határaik megfigyelésének javítása érdekében. Ez akkor történt, amikor ezeknek az országoknak a nemzeti jogszabályai jelenleg sértik az európai és nemzetközi jogot, valamint a visszaküldés tilalmának elvét, veszélyeztetve az egyének nem derogálható alapvető jogait. Emlékeztetni szeretnénk a Bizottságot arra, hogy a Bizottságnak hatásköre és kötelessége biztosítani, hogy az uniós forrásokat az alapvető jogokkal és az uniós joggal összhangban költsék el, és megfelelő biztosítékokat követeljen meg ennek érdekében.

A fentiek fényében felszólítjuk a Bizottságot, hogy:

1. Vonja vissza a 2024. december 11-én kiadott Közleményét, és ehelyett töltsön be a Szerződések Őreként betöltött szerepét annak biztosítására, hogy a tagállamok betartsák az európai és nemzetközi jogot, és indítson kötelezettségszegési eljárást minden olyan tagállam ellen, amely megsérti az uniós menekültügyi acquis-t.
2. Tartsa be az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti Intézményközi Megállapodást a jobb jogalkotásról, és tisztelje a folyamatban lévő jogalkotási eljárást azáltal, hogy biztosítja az Európai Parlament számára, hogy hivatalos álláspontot foglalhasson el a migráció instrumentalizálásáról szóló rendeletjavaslat kapcsán, mielőtt bármilyen olyan döntést hozna, amely tovább sértheti az alapvető jogokat.
3. Nyújtsa be jogi elemzését Észtország, Finnország, Lettország, Litvánia és Lengyelország meglévő jogszabályainak uniós és nemzetközi joggal való összeegyeztethetőségéről, és tegye a BMVI támogatásokat az alapvető jogokkal és az uniós joggal való összhanghoz kötötté.
4. Biztosítsa, hogy az uniós migrációs és menekültügyi jogalkalmazás az EU értékein, például az emberi méltóságon, a jogállamiságon és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuljon, anélkül, hogy politikai nyomásnak engedve büntetné a bevándorlókat és menekülteket az államok által okozott biztonsági aggályok miatt.

EP Baloldal frakció