A dél-afrikai rendőrség által tavaly augusztus óta a föld alatt rekesztett 78 kézműves bányász holttestét, akik éhezés és kiszáradás következtében vesztették életüket, a múlt héten emelték ki a Buffelsfontein aranybánya 11-es aknájából.

Állítólag további holttestek és testrészek maradtak a bányászati tevékenység miatt elhagyatott bánya 10-es aknájában, Stilfontein városában, Johannesburgtól 150 km-re délnyugatra. Anélkül, hogy megkezdték volna a holttestek kiemelését vagy túlélők keresését ebben az aknában, a rendőrség bejelentette a mentési művelet lezárását, amelyet hónapokig akadályoztak, míg végül egy bíróság január 10-én elrendelte annak megkezdését.

A mentési művelet január 13-án kezdődött, és január 16-án zárult, amikor 246 legyengült túlélőt emeltek ki a 11-es aknából. Bár alig voltak képesek járni, testük csontig soványodott, a rendőrség többségüket letartóztatta illegális bányászat vádjával.

„Az utóbbi években robbanásszerűen megnőtt az engedély nélküli, kézműves bányászat” – magyarázta Mametlwe Sebei, a Dél-afrikai Általános Ipari Dolgozók Szakszervezetének (GIWUSA) elnöke a Peoples Dispatch-nak. A neoliberalizmus mélyülő ipartalanítása miatt a bányavállalatok az elmúlt két évtizedben körülbelül 6 000 bányát hagytak el anélkül, hogy megfelelően lezárták volna a bejáratokat.

Az elhagyatott bányák közösségének jelentős része, más munkalehetőségek hiányában, a romló munkanélküliségi válság közepette ezekből az elhagyott bányákból próbál megélni. Kötéllel ereszkednek le, megfelelő biztonsági felszerelés nélkül, a világ legmélyebb bányáinak sötét mélyébe, hogy aranymaradványokat kutassanak.A kormány becslései szerint évente egymilliárd dollár veszteséget okoz ez az illegális bányászat. Kormányzati felügyelet hiányában bűnszervezetek uralták ezt a földalatti gazdaságot.

„A probléma megoldásához szabályozási rendszert kell kidolgoznunk, amely lehetővé teszi a kézműves bányászok engedélyezését, és biztosítja számukra a megfelelő felszerelést, hogy biztonságosan, hatékonyan és termelékenyen dolgozhassanak” – véli Sebei.

„A kormány szerint több mint 2 000 ilyen elhagyatott bányában még mindig jelentős ásványi tartalékok vannak. Ha ezeket kihasználnák, több százezer bányász és munkanélküli ember számára biztosíthatnának munkát az egész országban” – tette hozzá. Ehelyett a kormány kriminalizálta ezeket a bányászokat, akik a legszegényebb munkásosztályhoz tartoznak – többnyire a szomszédos országokból érkezett bevándorlók.

Razzia a Buffelsfontein bányában

2023 decemberében országos razziát indítottak ezek ellen a bányászok ellen „Operation Vala Umgodi” (Tömjük be a lyukat) néven. Augusztusban a rendőrség a Buffelsfontein bányában jelent meg, amelyet 2014-ben hagyott el egy bányavállalat. Elűzték a felszínen dolgozó munkásokat, akik az élelmet, vizet és magukat a bányászokat eresztették le a 11-es aknába, majd eltávolították a köteleket, csapdába ejtve a bányászokat 2 km mélyen, ellátmány nélkül.

„Az aknák mélyén rögtönzött boltok is működnek, ahol a bányászok aranyért cserébe vásárolhatnak élelmet és vizet” – mondta Sebei. „De felszíni utánpótlás nélkül az alatti készletek gyorsan elfogytak. Csak novemberben engedélyezte a rendőrség az első élelmiszer- és vízszállítmányokat a közösség tiltakozása után” – tette hozzá Sebei, aki részt vett a hónapokig tartó jogi küzdelemben, hogy megmentésüket biztosítsák.

„De újra leszerelték a csigát.” Még azután is, hogy a bíróság decemberben elrendelte, hogy a rendőrség engedélyezze a közösség tagjainak a bányászok ellátását, „a rendőrség ismételten beavatkozott a csigarendszer működésébe, és blokkolta az utánpótlást” – mondta.

„Azt követelték, hogy a bányászok jöjjenek fel és adják meg magukat. De nincs lift, nincs lépcső, és a bányászok nem tudtak kijönni a 11-es aknából” csiga és kötelek nélkül – magyarázta.

Leszakadt testrészek a 10-es aknában

Kétségbeesésükben sokan a csapdába esett bányászok közül megpróbálták elérni a 10-es aknát, amelyben volt egy rúd, amelyen reményeik szerint vissza tudnak mászni. Három-négy napig kúsztak szűk, sötét, elárasztott járatokban, gyakran „teljesen irányérzék nélkül, amikor a lámpáik lemerültek” – mondta Sebei. Akik nem vesztették életüket az úton, elérték a 10-es aknát.

„A felszínre mászás az akna aljáról átlagosan újabb három napot vett igénybe” – tette hozzá. Az éhségtől és kiszáradástól legyengülve sokan, akik már nem tudták tartani magukat a rúd kapaszkodóin, visszazuhantak az akna 2,5 km mély aljára. A zuhanás ereje, ahogy a testük a már megmászott kapaszkodókkal ütközött, „darabokra szaggatta őket.”

Akiknek sikerült feljutniuk, azokat letartóztatták. A rendőrség szerint november óta több mint 1 500 bányász ért fel a felszínre, még a január 15-én megkezdett mentési művelet előtt. Ők vagy a 10-es aknából másztak ki, vagy továbbjutottak a szomszédos bányák aknáiba – mondta Sebei.

A rendőrség az elsőként letartóztatott bányászokat „kétes sajtótájékoztatókon használta fel, hogy azt állítsák: a bányászoknak van lehetőségük más kijáratokat használni, de ők inkább a föld alatt maradnak, hogy elkerüljék a letartóztatást.”

„De amikor beszéltem azokkal a bányászokkal, cáfolták mindazt, amit a médiának mondtak. A rendőrség nyomást gyakorolt rájuk. Azt mondták nekem, hogy minden bányász kétségbeesetten vissza akart jutni a felszínre. Ez nyilvánvaló volt, mert minden alkalommal, amikor leeresztettünk egy kötelet élelemmel és vízzel, egy bányász visszajött vele. Egyetlen egyszer sem húzták fel a kötelet üresen. Minden alkalommal, amikor a rendőrség megzavarta a csigarendszert, bányászok haltak meg a föld alatt” – mondta a Peoples Dispatch-nak. Azonban sokan, akik már túl gyengék voltak ahhoz, hogy más aknákhoz kússzanak, hátramaradtak, és lassú halált haltak az éhezés és kiszáradás miatt, miközben a mentésre vártak.

„Ki fogjuk füstölni őket”

„Nem segítünk bűnözőknek. Ki fogjuk füstölni őket” – mondta Khumbudzo Ntshavheni kabinettag novemberben. Sebei szerint, ha a rendőrség az utánpótlás elvágása után nem szedte volna szét a csigát, hanem felajánlotta volna, hogy kiemeli a bányászokat a 11-es aknából, mindenkit letartóztathattak volna emberéletek elvesztése nélkül, és a mentési művelet költségei sem merültek volna fel. A rendőrség azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a bányászoknak más kijáratok is rendelkezésre állnak, ezért blokkolták az utánpótlást, és hónapokig akadályozták a mentést.

Végül január 10-én, egy Zinzi Tom által indított per nyomán, aki 26 éves testvére, Ayanda mentését követelte, a pretoriai legfelsőbb bíróság elrendelte a mentési műveletet. Darut hoztak, hogy egy ketrecet leereszthessenek a 11-es aknába. Az állam azonban megtagadta, hogy kereső- és mentőszakembereket küldjön a föld alá. Az a cég, amelyet a mentési műveletre béreltek, azzal fenyegetőzött, hogy távozik, hacsak nem jelentkezik két önkéntes a helyi bányászközösségből – mondta Sebei.

A halálos bűz

Bűnbánatból korábbi tettei miatt, a 36 éves Mzwandile Mkwayi, akit 2021-ben engedtek ki a börtönből, miután hét évet töltött rablásért, jelentkezett önkéntesnek Mandla Charles-szal együtt. A közösség tagjai összedobták a pénzt rituálékra és szertartásokra, hogy megvédjék őket a gonosz szellemektől, mielőtt a ketrecben leengedték őket a 11-es akna aljára, ahol a bomló holttestek szörnyű bűze terjengett. Miután 78 holttestet és további 246 túlélőt hoztak fel, a közösség hősként fogadta őket.

De a hősiességük mély sebeket hagyott rajtuk. Mkwayi nem tud húst enni. A túlélők állítólag azt mesélték neki, hogy a csótányokon kívül sokuk a halott társaik húsát fogyasztotta, hogy életben maradjon.

Megfélemlített mentő önkéntesek

Mkwayi semmilyen pszichológiai segítséget nem kapott. Ehelyett a rendőrség letartóztatta, miután a médiának nyilatkozott, arra hivatkozva, hogy megszegte a pártfogó felügyelet szabályait azzal, hogy elmulasztott közösségi szolgálatot teljesíteni – mondta Sebei. 48 óra börtön után szabadon engedték azzal a feltétellel, hogy nem nyilatkozhat a médiának. „Ez egyértelmű kísérlet arra, hogy megfélemlítsék és elhallgattassák, megakadályozva, hogy felfedje a 10-es akna borzalmainak tanúbizonyságait” – állította a GIWUSA egy nyilatkozatában.

„Mkwayi az egyike annak a két szemtanúnak, akik látták a 10-es aknában történt tömeges, rendkívül szörnyű haláleseteket” – közölte a GIWUSA. A 10-es aknában a bányászok halála közben letört végtagjai és egyéb testrészei még mindig ott lógnak azon a rúdon, amelynek kapaszkodóihoz ütköztek zuhanásuk során – tette hozzá Sebei. Fejetlen torzók hevernek az akna alján, „amelyet a rendőrség életképes kijáratnak nevezett.”

A másik önkéntes, Charles, az első néhány sajtóinterjúja után már nem elérhető telefonon. Sebei szerint a rendőrség, amely a bíróság előtt azzal érvelt, hogy a 10-es akna, amely tele van testrészekkel, életképes kijárat volt, most el akarja hallgatni az „akna borzalmairól szóló igazságot.”

A helyiek által hallott robbanás után a környéken felszálló füstfelhők arra indították a közösséget, hogy azt feltételezzék, a rendőrség felrobbantotta az aknát, hogy megsemmisítse a bizonyítékokat, miközben egy vizsgálatot követelnek. Bár a rendőrség tagadja ezt az állítást, nem engednek senkit a helyszínre, hogy ellenőrizze – mondta Sebei.

Több bányász, köztük Ayanda Tom – akinek nővére, Zinzi indította azt a pert, amelynek eredményeként a bíróság elrendelte a mentést – továbbra is eltűnt. „A túlélők utoljára két hete látták őt” – mondta Sebei. Miután hónapokig a 11-es akna alján várakozott, és meggyőződött arról, hogy nem érkezik mentés, Ayanda elindult, hogy alternatív kijáratokat keressen.

„Úgy véljük”, hogy Ayandát és sok más bányászt „a 10-es aknában találhatjuk, valószínűleg halottan, sérülten vagy túl gyengén ahhoz, hogy visszajussanak a 11-es aknába, és megmentsék őket” – állította a GIWUSA nyilatkozatában.

A szervezet azt követeli, hogy professzionális mentőcsapatot küldjenek ebbe az aknába keresőkutyákkal, hogy megtalálják a holttesteket és felkutassák az esetleges túlélőket. Hozzátette: „Nem fogadhatjuk el, hogy a közösség több száz tagja ismeri azoknak a bányászoknak a nevét, akik lementek az aknába, de nem mentették ki őket, és most azt várják el tőlük, hogy elfogadják, hogy ezek a bányászok örökre ott rekedtek. Ha még élnek, szörnyű halált halnak majd, ha pedig meghaltak, a testüket soha nem találják meg.”

A túlélők élete veszélyben

A kimentett túlélők élete is veszélyben van. Súlyos alultápláltság, tífusz és nehézfém-mérgezés fenyegeti őket, amelyek „többszervi károsodást okozhatnak” – figyelmeztetett a Healthcare Workers 4 Palestine – South Africa (HCW4P-SA).

„A táplálkozási elégtelenség és a hosszú időn át nedves, zárt térben való tartózkodás miatt az immunrendszer legyengült, és a tuberkulózis (TB) megfertőződésének kockázata magas. Ha a betegséget nem diagnosztizálják, jelentős egészségügyi veszélyt jelenthet, és a továbbterjedés kockázata is nagy” – tették hozzá.

A HCW4P-SA hangsúlyozta, hogy a kiküldött mentősök előzetes értékelése nem elegendő e kockázatok kiszűrésére, és „sürgős kórházi vizsgálatra” van szükség. Ennek ellenére a rendőrség január 21-ig a 246 túlélő közül csak 32-t szállított kórházba, a többieket őrizetben tartják.

„A jelenleg kórházban lévő és néhány fogvatartott bányásznál újratáplálási szindróma jelentkezik, ami egy potenciálisan halálos állapot. Ez akkor alakul ki, amikor az alultáplált személyek hirtelen ételt vagy folyadékot fogyasztanak, ami súlyos elektrolit-egyensúlyzavart okoz. Ez pedig szív- és veseelégtelenséget, majd végső soron halált idézhet elő, ha nem kezelik megfelelően kórházi környezetben” – áll a Mining Affected Communities United in Action (MACUA) január 20-i közleményében.

Az ágyhoz bilincselt, járni is alig képes kórházi betegek kezelőorvosai „tájékoztattak minket arról, hogy soha nem láttak még ilyen mértékű éhezést… Nehéz lenne felmérni az őrizetben tartottak egészségi állapotát anélkül, hogy teszteket végeznénk rajtuk kórházban” – állítja a közlemény.

A Lawyers for Human Rights jogi képviseletével a MACUA aggodalmát fejezte ki az állam ügyvédeinél és az egészségügyi miniszternél, mondván: „Amennyiben nem végeznek egyéni és átfogó orvosi vizsgálatot minden egyes, a 11-es aknából kimentett fogvatartotton, beleértve laboratóriumi elemzéseket és radiológiai képalkotást, súlyos egészségügyi következmények, sőt akár halálesetek is várhatóak.”

forrás: Peoples Dispatch