Az elmúlt napokban és hetekben Grönland és a grönlandi emberek brutálisan kerültek a nagy politikai színpad reflektorfényébe.

A mindössze körülbelül 57 ezer lakossal rendelkező nagy sziget és annak népe alkupozícióvá vált, egy bábu lett, amelyet szabadon mozgathatnak az imperializmus nagy sakkjátszmájában.

Óriási médiafigyelem közepette az újonnan megválasztott elnök fia kedden villámlátogatást tett turistaként Nuukban, és egy gondosan megszervezett propagandaeseményen Grönlandon és Trump floridai rezidenciájáról világossá tették, hogy a leendő amerikai elnök kész kijátszani adu ászát. Nem zárta ki, hogy gazdasági vagy katonai erőt használjon Grönland megszerzése érdekében.

Charlie Kirk jobboldali propagandista bekúszik a háttérbem miközben Donald Trump Jr. szelfizik egy helyi lakossal Nuuk-ban

A sajtótájékoztatón egy újságíró feltette a kérdést:
„Biztosíthatja a világot arról, hogy miközben próbálja megszerezni az ellenőrzést ezek felett a területek felett (Grönland, Panama – a szerk.), nem fog katonai vagy gazdasági erőt alkalmazni?”

„Nem” – szakította félbe Trump.

Az újságíró folytatta:
„Mondana néhány szót arról, hogy mi a terve? Új szerződést fog tárgyalni?”

„Nem, nem tudom biztosítani … ön Panamáról és Grönlandról beszél … egyiket sem tudom biztosítani. De azt elmondhatom, hogy szükségünk van rájuk a gazdasági biztonság érdekében.”

A kamerák előtt, mindenki szeme láttára az Egyesült Államok leendő elnöke – nem Vlagyimir Putyin – nyílt katonai és gazdasági fenyegetéseket fogalmazott meg Grönland és a Dán Királyi Szövetség ellen.

Mit válaszolt erre Mette Frederiksen dán miniszterelnök?
„Az Egyesült Államok Dánia legfontosabb szövetségese. A mai vita ezen nem változtat.”

Ez egy példátlan, abszurd és teljesen újkolonialista dráma, amelybe Grönlandot belesodorták.

Mute Egede, Grönland miniszterelnöke és több grönlandi politikus világossá tette, hogy Grönland nem eladó. A január 7-i Trump-sajtótájékoztatót követően Egede megismételte, amit már újévi beszédében is kijelentett, nevezetesen, hogy „Grönland a grönlandiaké,” és Frederiksenhez képest komolyan vette Trump kijelentéseit, „komoly nyilatkozatoknak” nevezve azokat.

Néhány hónapon belül választásokat tartanak a grönlandi Inatsisartut parlamentbe. Az önállóság kérdése már a közelmúlt eseményei előtt is magas helyen szerepelt a politikai napirenden. Nem elképzelhetetlen, hogy belátható időn belül Grönland függetlenségéről népszavazást tartanak.

A Grönland és a Dán Királyi Szövetség közötti kapcsolatot szabályozó önkormányzati megállapodás értelmében a dán parlamentnek jóvá kell hagynia egy esetleges függetlenségi döntést.

Az önkormányzati megállapodás révén Dánia hivatalosan is elismerte, hogy Grönland a nemzetközi jog értelmében önálló nép. Ennek ellenére a kolonializmus gondolkodásmódja mélyen gyökerezik a dán hatalmi elit gondolkodásában. Egyes politikusok még azt sem garantálják, hogy igennel szavaznának, ha egy grönlandi függetlenségi döntést a dán parlament elé terjesztenének.

Szerkezeti szinten Grönlandot még mindig kizárják több olyan fórumról és helyzetből, ahol Grönlandot érintő döntések születnek. Az olyan egyedi esetek, mint a botrányos IUD/spirálügy, amelyet Egede a grönlandi nép elleni népirtásnak nevezett, példák arra, hogy a kolonializmus nem a távoli múlt része.

A dán kormány érzéketlensége és arroganciája több mint érthetővé teszi, hogy a függetlenség egyre fontosabb kérdéssé válik Grönland politikai napirendjén. Ezzel a hozzáállással és politikával maguk a dán vezetők veszélyeztetik a Dán Királyi Szövetség fennmaradását.

A dán állam évszázadokig tartó rossz bánásmódja Grönlanddal, valamint az ebből fakadó lenézettség és kizsákmányoltság érzése most a leendő amerikai elnök és környezete eszközévé vált, hogy Grönland függetlenségét szorgalmazzák – természetesen azzal a céllal, hogy ott folytassák, ahol a dán kolonializmus és imperializmus véget ér.

Trump már Kanadát is lehetséges új amerikai tagállamként emlegette; délen követelte a Panama-csatorna visszaszolgáltatását az Egyesült Államoknak; a drogok és drogkartellek elleni harc ürügyén fokozta retorikáját Mexikóval szemben; és ott van Grönland.

Az amerikai birodalom hanyatló nézőpontjából a világ úgy tűnik, mintha számos állam és fontos létesítmény helyezkedne el a birodalom perifériáján. Vajon ezeket valahogyan szorosabban össze lehetne kapcsolni? Vagy a fenyegetésük alkupozícióként használható gazdasági és politikai megállapodások esetében?

A dán fővárosból nézve nyilvánvaló, hogy ha Dánia „elveszíti Grönlandot,” akkor kis országunk szinte teljesen elveszíti kül- és biztonságpolitikai jelentőségét a NATO-szövetségben.

A grönlandi fővárosból, Nuukból nézve nehéz helyzet áll fenn: amikor Grönlandot egy geopolitikai imperialista játszma bábujává teszik a vízi útvonalak, erőforrások és egyéb tényezők ellenőrzése érdekében, rendkívül nehézzé válik saját útjuk kiválasztása és védelme.

A grönlandiak azon jogát, hogy saját jövőjükről döntsenek, feltétel nélkül támogatni kell, és el kell ítélni minden formáját a beavatkozásnak, zsarolásnak és megvesztegetésnek, amelyet elszenvednek – legyen az az Egyesült Államokból, Dániából vagy máshonnan.

A hangsúlynak azon kell lennie, hogy megtalálják azokat a módokat, amelyek lehetővé teszik a grönlandiak számára, hogy nemzeti önrendelkezési jogukat ténylegesen és gyakorlati értelemben érvényesíteni tudják.

forrás: Morning Star