Bár mindenki Trumpot fogja szidni, tulajdonképpen nem lesz igazuk.
Ő csak az a lakodalomban istentelenül berúgott verekedő, aki megmondja az igazat, jóllehet alkoholmentes állapotában a plébános úr prédikációjára szokott hivatkozni.
Most jólesik neki kicsit izmozni, hadd lássa Julcsa is, ki a legény a gáton, és az alkohol legyűrte abbéli aggályait is, hogy Ványuska meg Ping Pong esetleg úgy fejezi nemtetszését, hogy egyik orrbavágja, a másik meg fenékbe rúgja
Most jólesik neki kicsit izmozni, hadd lássa Julcsa is, ki a legény a gáton, és az alkohol legyűrte abbéli aggályait is, hogy Ványuska meg Ping Pong esetleg úgy fejezi nemtetszését, hogy egyik orrbavágja, a másik meg fenékbe rúgja
A szétvert kocsma romjai között bóklászó krakéler láttán a tapsolók száma meg valószínűleg igen gyorsan gyarapodna, hiszen az elmúlt nyolcvan évben már akit csak lehetett legyűrt, átvert, megalázott, és öröm lenne azt látni, hogy egyszer, végre pofánverik.
Európa nyugati része persze nem lenne közöttük, hiszen ők a Marshall-segély óta megmentőjükként tartják számon Amerikát, hiszen a Nagy Testvér az utolsó percben mentette meg őket attól, hogy országuk az oroszoktól nyerje el szabadságát, melyet a nácik vettek el tőlük, és melyet a húszmillió orosz halott nélkül soha vissza nem kaptak volna.
Persze a hála nem politikai, és főként nem geopolitikai kategória...
Európa most jelentéktelenedett el igazán, mikor bemanőverezte magát a kiszolgáltatott amerikai csatlós szerepébe, ami egyébként az amerikaiaknak kiválóan megfelel.
Az elképzelés. mely szerint Európa önálló hatalmi központ lesz a világban csődöt mondott.
Amerikának - az angolszász gyarmatbirodalom szellemi és gazdasági örököseinek - sikerült megakadályoznia legnagyobb félelmét, Európa oroszokhoz való közeledését.
Ha ez megvalósult volna, Európa tényező lenne a világban, helyette most nukleáris robbanófejek célpontja.
Anglia kapálózása hajdani szerepe után ugyanolyan irrealitás, mint a Magyar Királyság feltámasztására tett reménytelen kísérletek. Senkit ne téveszen meg az, hogy a lord kiséri hajdani kastélyának látogatóit - ő már csak alkalmazottja az amerikai tulajdonosnak.
Anglia, majd később az USA intenzív riogatása az orosz veszéllyel meghozta áldatlan gyümölcsét, jóllehet Oroszország két zsarnoktól is megszabadította Európát.
Napóleontól és Hitlertől, hogy az aprajáról most ne is essék szó.
Hogy a magyar nép szellemileg komoly kihívásokkal küzd - több alkalommal egymás után a nyakába ülteti azt a szociopata rablót, aki minden alkalommal kifosztja - az még csak hagyján, de hogy Európa népei, akik azért nem ma tanulták az abc-t, minden tapasztalatukat mellőzve beveszik a süket dumákat - az már mégiscsak megdöbbentő.
Az oroszok 1945 óta tartották magukat a jaltai megállapodásokhoz, egyetlen centit sem nyomultak a Nyugat felé, fegyverzetcsökkentési megállapodásokat kötöttek és be is tartották őket, virágzó kereskedelmi megállapodásokat kötöttek Európa nyersanyag és energiaellátásáról.
Aláírták a helsinki megállapodást az európai határok megváltoztathatatlanságáról, melyet az amerikaiak rúgtak fel Koszovóban.
Csővezetékek építését finanszírozták a kölcsönös előnyök jegyében.
Olcsó energiahordozókat és biztonságos ellátást adtak, melyet most drága és sérülékeny cseppfolyós amerikai gázra próbál Európa cserélni - egyelőre nem sok sikerrel.
Merkel évei a béke és a kölcsönös előnyök évei voltak.
Az oroszok még azt is elviselték, hogy a Nyugat rossz szatócs módjára becsapja Gorbacsovot, azt is, hogy új támaszpontokkal gyarapították az Oroszországot körbevevő amerikai bázisokat, csak akkor mondtak nemet, mikor az amerikaiak elkezdték a kezüket nyújtogatni a Fekete tenger és a krími orosz flottabázisok után.
Az ukrán külügyminiszter tegnap azt nyilatkozta, hogy az orosz támadást nem lehetett volna elkerülni.
Dehogynem, - a minszki megállapodásokat már parafálták, a Donbasz Ukrajna része maradt volna, mindössze a NATO-ba való belépést kellett volna adni érte, ami a geopolitikai realitásokat tekintve nem volt túl nagy áldozat - most így éppen Ukrajna léte forog kockán.
Ha ránézünk a térképre, akkor nehéz tagadni, hogy Európa az eurázsiai kontinens egy - nem is túl nagy - félszigete.
Hogy egyáltalán miért létezhet kontinensként, annak is inkább van politikai magyarázata, mint földrajzi, és most megtettük az első lépést ennek korrekciója felé.
Az Európai Unió sem járt jól az amerikai közeledéssel, felerősödtek benne a törésvonalak, ezek az amúgy is örök életükben egymás ellen fenekedő kis államok lassan ismét egymás ellen fordulnak. Felerősödnek a nacionalizmusok, a népek és az emberek bezárkóznak, a politikusok egymás ellen fenekednek, a fegyverkezés költségei felemésztik az emberek jólétének növelésére fordítható pénzt.
Szörnyű helyzet, csak remélni lehet, hogy a Kelet nem akarja majd egyszer s mindenkorra megoldani az európai problémát.
Nem csodálkoznék rajta.
De azért reménykedem is, hogy a nép végre észbe kap, nálunk például elzavarja a hazug tolvajt és nem cseréli le egy másikkal, aki ma még csak hazug, de tegnap már volt kisipari tolvaj és most azon dolgozik, hogy holnap még lehessen ugyanez - nagyipari változatban is...
Remélem, megjön Európa esze is, és korrigál.
Hosszú folyamat lesz, de megérné.
:O)))
Európa nyugati része persze nem lenne közöttük, hiszen ők a Marshall-segély óta megmentőjükként tartják számon Amerikát, hiszen a Nagy Testvér az utolsó percben mentette meg őket attól, hogy országuk az oroszoktól nyerje el szabadságát, melyet a nácik vettek el tőlük, és melyet a húszmillió orosz halott nélkül soha vissza nem kaptak volna.
Persze a hála nem politikai, és főként nem geopolitikai kategória...
Európa most jelentéktelenedett el igazán, mikor bemanőverezte magát a kiszolgáltatott amerikai csatlós szerepébe, ami egyébként az amerikaiaknak kiválóan megfelel.
Az elképzelés. mely szerint Európa önálló hatalmi központ lesz a világban csődöt mondott.
Amerikának - az angolszász gyarmatbirodalom szellemi és gazdasági örököseinek - sikerült megakadályoznia legnagyobb félelmét, Európa oroszokhoz való közeledését.
Ha ez megvalósult volna, Európa tényező lenne a világban, helyette most nukleáris robbanófejek célpontja.
Anglia kapálózása hajdani szerepe után ugyanolyan irrealitás, mint a Magyar Királyság feltámasztására tett reménytelen kísérletek. Senkit ne téveszen meg az, hogy a lord kiséri hajdani kastélyának látogatóit - ő már csak alkalmazottja az amerikai tulajdonosnak.
Anglia, majd később az USA intenzív riogatása az orosz veszéllyel meghozta áldatlan gyümölcsét, jóllehet Oroszország két zsarnoktól is megszabadította Európát.
Napóleontól és Hitlertől, hogy az aprajáról most ne is essék szó.
Hogy a magyar nép szellemileg komoly kihívásokkal küzd - több alkalommal egymás után a nyakába ülteti azt a szociopata rablót, aki minden alkalommal kifosztja - az még csak hagyján, de hogy Európa népei, akik azért nem ma tanulták az abc-t, minden tapasztalatukat mellőzve beveszik a süket dumákat - az már mégiscsak megdöbbentő.
Az oroszok 1945 óta tartották magukat a jaltai megállapodásokhoz, egyetlen centit sem nyomultak a Nyugat felé, fegyverzetcsökkentési megállapodásokat kötöttek és be is tartották őket, virágzó kereskedelmi megállapodásokat kötöttek Európa nyersanyag és energiaellátásáról.
Aláírták a helsinki megállapodást az európai határok megváltoztathatatlanságáról, melyet az amerikaiak rúgtak fel Koszovóban.
Csővezetékek építését finanszírozták a kölcsönös előnyök jegyében.
Olcsó energiahordozókat és biztonságos ellátást adtak, melyet most drága és sérülékeny cseppfolyós amerikai gázra próbál Európa cserélni - egyelőre nem sok sikerrel.
Merkel évei a béke és a kölcsönös előnyök évei voltak.
Az oroszok még azt is elviselték, hogy a Nyugat rossz szatócs módjára becsapja Gorbacsovot, azt is, hogy új támaszpontokkal gyarapították az Oroszországot körbevevő amerikai bázisokat, csak akkor mondtak nemet, mikor az amerikaiak elkezdték a kezüket nyújtogatni a Fekete tenger és a krími orosz flottabázisok után.
Az ukrán külügyminiszter tegnap azt nyilatkozta, hogy az orosz támadást nem lehetett volna elkerülni.
Dehogynem, - a minszki megállapodásokat már parafálták, a Donbasz Ukrajna része maradt volna, mindössze a NATO-ba való belépést kellett volna adni érte, ami a geopolitikai realitásokat tekintve nem volt túl nagy áldozat - most így éppen Ukrajna léte forog kockán.
Ha ránézünk a térképre, akkor nehéz tagadni, hogy Európa az eurázsiai kontinens egy - nem is túl nagy - félszigete.
Hogy egyáltalán miért létezhet kontinensként, annak is inkább van politikai magyarázata, mint földrajzi, és most megtettük az első lépést ennek korrekciója felé.
Az Európai Unió sem járt jól az amerikai közeledéssel, felerősödtek benne a törésvonalak, ezek az amúgy is örök életükben egymás ellen fenekedő kis államok lassan ismét egymás ellen fordulnak. Felerősödnek a nacionalizmusok, a népek és az emberek bezárkóznak, a politikusok egymás ellen fenekednek, a fegyverkezés költségei felemésztik az emberek jólétének növelésére fordítható pénzt.
Szörnyű helyzet, csak remélni lehet, hogy a Kelet nem akarja majd egyszer s mindenkorra megoldani az európai problémát.
Nem csodálkoznék rajta.
De azért reménykedem is, hogy a nép végre észbe kap, nálunk például elzavarja a hazug tolvajt és nem cseréli le egy másikkal, aki ma még csak hazug, de tegnap már volt kisipari tolvaj és most azon dolgozik, hogy holnap még lehessen ugyanez - nagyipari változatban is...
Remélem, megjön Európa esze is, és korrigál.
Hosszú folyamat lesz, de megérné.
:O)))
