Az SPÖ szerint az ÖVP gazdasági képviselői kezdettől fogva kék-fekete koalíciót akartak. Ami ebből igaz.

Érdekes, hogy azon nagyon kevés nem FPÖ-s képviselők egyike, akik az országos választások előtt nyíltan kiálltak a kék-fekete (ÖVP-FPÖ) koalíció mellett, éppen egy, a világ minden táján üzleti kapcsolatokkal rendelkező iparmágnás volt. Stefan Pierer, az időközben csődbe ment KTM motorkerékpárgyártó cég vezetője októberben azt mondta, hogy „Svájcban a két legtöbb szavazatot kapó párt alakítana kormányt”. Még ha a svájci alkotmánynak ez a leírása nem is teljesen pontos, az üzenet világos volt: Ausztriában is így kellene lennie.

Fotó: IMAGO/Andreas Stroh Még mindig Karl Nehammer kancellár – közben visszalépett, megj. ford. - két olyan főszereplővel, akik különösen szkeptikusnak számítanak az SPÖ-vel való koalícióval kapcsolatban: Georg Knill (balra) és Harald Mahrer, az Osztrák Ipari Szövetség és a Kereskedelmi Kamara elnöke.

Pierernek ma már más aggályai vannak, és már nem szólal meg. Az SPÖ azonban következetesen az ÖVP-n belüli gazdasági és ipari képviselőket okolja a koalíciós tárgyalások meghiúsulásáért.

Ők kezdetektől fogva kék-fekete vagy fekete-kék színű koalíciót akartak, Andreas Babler pártelnöktől kezdve számos nyilatkozat szerint. Ezzel az indítékkal meghiúsították a tárgyalásokat, és a ténylegesen kompromisszumra hajlandó Karl Nehammer kancellár nem kapott mozgásteret. Babler Nehammer kompromisszumkészségét többek között azzal magyarázta, hogy ő az ÖAAB-ból, az ÖVP munkásszövetségéből - és nem például a gazdasági szövetségből - származik.

„Nagyon nagy az egyezés”

Mi az elmélet? Egyértelmű, hogy az elmúlt hónapokban inkább az üzleti élet képviselői voltak azok, akik a legnagyobb szimpátiát fejezték ki az FPÖ iránt. A választások előtt Georg Knill - az ÖVP-közeli Osztrák Iparszövetség elnöke - azt mondta, hogy szervezete „nagyfokú egyezést lát az FPÖ és az ÖVP gazdasági programja között”. Harald Mahrer (ÖVP) kamarai elnök pedig a választás után a leghangosabban azt hangsúlyozta, hogy elutasítja az „új adókat”. Az SPÖ a hatalmas takarékossági igényt tekintve nem tudott ezzel a posztulátummal egyetérteni.

A háttérbeszélgetésekben különösen egyvalaki borzolja a kedélyeket a gazdasági és ipari képviselőkben: maga Babler. Az ellenszenv mindenekelőtt a munkaidő-csökkentésre vonatkozó követelésével kezdődött, amelyet sokan sértésnek véltek, még akkor is, ha később már nem játszott szerepet a koalíciós tárgyalásokon. Az örökösödési és vagyonadó bevezetésének vágya szintén fontos pont volt. Az, hogy a Babler-SPÖ időnként ipar- és vállalkozásbarát intézkedéseket tett le az asztalra - 2024 tavaszán például egy milliárd eurós alapot az ipar klímabarát átalakítására -, már nem befolyásolta sok vállalkozói képviselő megítélését.

SPÖ: Most Kickl kancellár és szociális megszorítások fenyegetnek

Video: 1igr6bpps049540ab5aAPA

„Két vagy több SPÖ”

A tárgyalásokon mindig „két, ha nem több SPÖ-vel volt dolgunk” - panaszolja egy, a tárgyalásokon részt vevő üzleti képviselő: ott voltak a bécsiek, a szövetségi párton belüli nem-Babler-frakció és a pártelnök kampánytársai. Értsd: a többiekkel működne, de Bablerrel nem.

Az is kifogásolható, hogy Babler visszalépett a már tett ígéreteitől, például a tervezett nyugdíjreformmal kapcsolatban. Babler nemrég a ZIB2 szombat esti interjújában visszautasította ezt a vádat.

Ugyanakkor az ÖVP gazdasági képviselői olyan követeléseket fogalmaztak meg, amelyek a magas megtakarítási igények idején enyhén szólva is ambiciózusak lennének. A hírek szerint az üzleti szárny a vállalati nyereségre kivetett társasági adó (Köst) további csökkentését akarta: ez már a türkiz-zöld (ÖVP-Grüne) kormány idején 25-ről 23 százalékra csökkent, és most tovább csökkenne 19 százalékra. Hogy ez a kérés valóban komoly volt-e - vagy csupán a tárgyalási nyomás fokozásának eszköze -, az még nem derült ki.

Mindazonáltal az SPÖ megállapítása, miszerint az ÖVP gazdasági képviselői kezdettől fogva kevés reményt fűztek a fekete-piros (ÖVP-SPÖ) koalícióhoz, és ez a hozzáállás a tárgyalásokon is erősen tükröződött, valószínűleg nagyrészt helytálló.

Két különösen vitatott pont

Ennek fényében nem meglepő, hogy a koalíciós tárgyalások végül különösen két, az ÖVP gazdasági szárnya számára igen fontos adópolitikai ponton buktak meg: a már említett társasági adó emelésén és a bankadóval kapcsolatban.

Az már a kezdetektől fogva világos volt, hogy az SPÖ az ÖVP-vel és a Neos-al nem fogja tudni keresztülvinni az örökösödési adót, nemhogy a vagyonadót. A szociáldemokraták ezért olyan alternatív lehetőségekről igyekeztek tárgyalni, amelyek azt eredményezték volna, hogy a gazdagok is nagyobb mértékben járuljanak hozzá a költségvetés átalakításához.

A nyereségadó reformja

Az ÖVP-vel ellentétben az SPÖ a társasági adó kismértékű emelését szerette volna elérni. A türkiz-zöld kormány 25-ről 23 százalékra csökkentette a vállalatok nyereségadójának mértékét. A Költségvetési Tanács adatai szerint a lépés mintegy egymilliárd euróval tehermentesítette a vállalatokat. A hírek szerint a társasági adó ismét enyhén emelkedne; az SPÖ elképzelése az volt, hogy differenciáljanak, és a nagyobb cégeket valamivel nagyobb mértékben terheljék, mint a kisebbeket. A társasági adó csak a 300 ezer eurós vagy annál nagyobb nyereség esetén emelkedett volna ismét 25 százalékra, míg az összes többi vállalat esetében 23 százalékos maradt volna.

Az ÖVP azonban elutasította a javaslatot. A Néppárt szempontjából ez érthető, hiszen a társasági adó csökkentése hosszú távú projekt volt. Sebastian Kurz volt kancellár már korábban is paktumot kötött az FPÖ-vel az adókulcs csökkentéséről, akkor még 20 százalékra. Csak az ÖVP-FPÖ koalíció idő előtti megszűnése állította meg a projektet elsőre. Az ÖVP klasszikus klientúrája, a nagyvállalatok számára a társasági adó emelése mind pénzügyileg, mind szimbolikusan kemény csapás lett volna.

A legnagyobb buktató: bankadó

Az SPÖ tárgyalóinak szemszögéből még meglepőbb volt, hogy egy második pontban, a bankadóban nem született kompromisszum. Ez az úgynevezett stabilitási adó a hitelintézetek mérlegfőösszegére a pénzügyi válság óta van érvényben Ausztriában. Az összeg az értékalap 0,024 és 0,029 százaléka között van. Az állam az utóbbi időben évente mintegy 150 millió eurót szedett be belőle. Az illeték azonban egy olyan kar, amellyel viszonylag könnyen lehet további pénzt szerezni: az adó mértéke közvetlenül a pénzügyi válság után magasabb volt, amikor az állam mintegy félmilliárd eurót szedett be az illeték révén. Az SPÖ ezt a korrekciós csavart is el akarta forgatni. Mivel a bankok az utóbbi időben nagy nyereséget értek el, feltételezték, hogy legalább ez a pont elfogadható. De az ÖVP ezt is megakadályozta.

Egy SPÖ-s tárgyaló szerint végül egymilliárdos többletbevételért küzdöttek a két említett adóból - végül hiába. A teljes konszolidációs volumen összesen mintegy 18 milliárd euró lett volna. Számos ponton már megszületett vagy közel állt a megállapodás, így például a klímabónusz eltörléséről, a dologi kiadásokra vonatkozó, minden tárcát érintő takarékossági csomagról és a nyugdíjkorhatár tényleges emeléséről. Az infláció mértéke alatti nyugdíjemelést is kilátásba helyeztek, valamint azt, hogy a közalkalmazottak fizetése az infláció mértéke alatt emelkedik, és már megállapodtak a digitális adó emeléséről is. (Gepp József, Szigetvári András, 2024. január 5.)

Lásd még:

Ezek a vitás pontok miatt buktak meg a kormánytárgyalások

A koalíciós tárgyalások vége és Nehammer lemondása: a legfontosabb kérdések és válaszok

Forrás: https://www.derstandard.at/adblockwall/story/3000000251534/hat-der-industrie-und-wirtschaftsfluegel-der-oevp-tatsaechlich-die-verhandlungen-hintertrieben 2025. január 5.08:48

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó

(Hétfôn 10.30-tól a Hofburg előtt mâr tüntetések kezdődnek - Balmix szerk.)