BALMIX - Michael Lüders Németország Izrael-politikáját vizsgálja

Michael Lüders a 2017-es lipcsei könyvvásáron

A Közel-Kelet-szakértő, szorgalmas publicista és Peter Scholl-Latour utódja a Német-Arab Társaság (DAG) elnökeként az utóbbi években szívesen látott és népszerű kommentátor az arab világról.

Lüders csillogott akár a Phönix-en, akár Anne Wil-nél higgadt, tényeken alapuló és kiegyensúlyozott véleményével, a keleti világban való nyelvtudásával és a fősodorral ellentétes diskurzust gyakran gazdagító véleményével.

Az iszlám tanulmányokból diplomázott, ünnepelt és keresett szerzővé is vált - tucatnyi művében a német nyelvű közönség számára más, az eurocentrikus szemlélettel ellentétes tényeket mutatott be. A Dscheikh Jarrah-ban történtek és 2023. október 7. után csendesebbé váltak a dolgok a Zeit egykori szerkesztője körül.

Ennek oka van: munkájával szándékosan teszi az ujját a német államérdek nyílt sebébe. Lüders az USA bűnrészessége mellett a „keleti armageddonban” (egyik 2018-as könyvének címe) különösen az izraeli ultranacionalista kormány történelmi és jelenlegi terveit és bűntetteit tárja fel.

Lüders hozzászokott az ellenszélhez: Karl Marx szülőhelyén, a Mosel menti Trier-i egyetemen vendégprofesszori kinevezése heves reakciókat váltott ki. A konzervatív, Izrael-barát lobbiszervezet, a „Német-Izraeli Közösség (DIG)” az egyetemi AstA-val együtt tiltakozott az összesen három vendégszereplése ellen.

Elemzései továbbra is lenyűgöznek tisztaságukkal, bátorságukkal és éleslátásukkal, ezért nincs helyük a német média államérdekek egyhangúságában. Nem utolsósorban azért, hogy ezen változtasson, Lüders csatlakozott Sahra Wagenknecht politikai soraihoz.

A megbocsátás keresése

Legutóbbi munkája, egy 300 oldalas kutatói kollokvium „Háború vég nélkül?” címmel a Goldmann Verlag gondozásában jelent meg 2024 szeptemberében.

Ez első pillantásra meghökkentő: a Goldmann Verlag vezető szerepet tölt be a zsebkönyvek terén, és a Bertelsmann kiadócsoporthoz tartozik. A korábbi iráni-közel-keleti műveket még a konkurens CH Beck adta ki.

Michael Lüders: Izrael kritikája nem antiszemitizmus!

A mai elnyomó művészeti és irodalmi szcénában tiszteletre méltó teljesítmény, hogy Dr. Lüders egy neves kiadónál és nem egy kis kiadónál publikálhatott. Hogy ez a jövőben is így lesz-e, azt még nem tudjuk. Mert a „Miért kell nekünk (a németeknek, LS) megváltoztatnunk az Izraelhez való hozzáállásunkat a közel-keleti békéhez” alcímet viselő mű robbanásveszélyes.

Brecht mottójához hűen, miszerint a tudatos hazugok bűnözők, Lüders a német-izraeli kapcsolatok nyomába ered.

A német nibelung-hűséget minden izraeli bűntetthez történelmileg megalapozottnak és hatalmi viszonynak minősíti. AngelaMerkel 2008-as Knesszet-beszédével összhangban (31. o.) az izraeli biztonság a német állam létjogosultsága.Ennek bármilyen elhatárolódása vagy akár csak távoli kritikája a sötétbarna múlt leküzdöttnek képzelt antiszemitizmusára való hivatkozás.

A Németországban tárgyalt palesztin államiság döntő kérdését így „a zsidógyűlölet és üldöztetés európai történelmi tereként” (33. o.) értelmezik át. Izrael és tetteinek bármilyen kritikája az antiszemitizmus általános ítélete alá kerül, amelyet az antiszemitizmus akadémiailag megkérdőjelezhető definíciója közvetít.

Delegitimizáló definíció

Lüders szerint az Egyiptom, Libanon, a foltokban Palesztina és jelenleg Szíria területén elterülő „Eretz-Izrael” - hagyományos héber neve annak a földnek, amelyet a Tórában általában Kánaán földjének neveznek, és ahol a bibliai beszámolók szerint izraeliták telepedtek le és éltek több évszázadon át a kánaániták, filiszteusok és más népek mellett -, a nagy izraeli zsidó nemzetállam főszereplői két pillérre alapozzák propagandájukat és valós hatalmukat.

A világrendőrség, azaz az USA védelmére, és alacsonyabb szinten arra, hogy „alá kell ásni minden politikai kísérletet Izrael delegitimálására, azaz kompromisszumra kényszerítésére” (39. o.). Akár a Jeremy Corbyn elleni pártpuccsról, akár a BDS-ellenes kampányról van szó, az antiszemitizmus Ihra-féle definícióját használják.

Ez a narratíva, amely szinte világszerte hivatalossá vált, az antiszemitizmust Izrael bírálatával teszi egyenlővé. Egy minta a wokecancel kultúrához, az elnyomó rasszista törvény- és rendvédelmi politikához és a vita idő előtti befejezéséhez a Gáza város fölött zajló népirtó háború hátterében.Gigantikus politikai siker az Izrael-párti lobbi számára, amelyet a nagykövetségek, a „Hasbara-hálózat” és lobbiszervezetei támogatnak.

Németországban pusztító következményekkel: Az emlékezés megkopott kultúráját a zsidóság és Izrael nemzetállam egyenlővé tételére nyírják. Az előállított filoszemitizmus, amely „cenzúrát, boszorkányüldözést és diskurzusszűkítést” (49. o.) alkalmaz, nem járul hozzá a békefolyamathoz sem itthon, sem külföldön. A megbocsátás így újabb bűnök támogatásává válik.

A német konszenzus, amely az izraeli állammal való hírszerzési, diplomáciai, katonai, gazdasági és politikai kényelmi szövetségeken alapul, aláássa a háború befejezéséhez és a mindkét (!) fél számára biztonságos megoldáshoz való hozzájárulást.

Ellentétben minden (a műben aprólékosan dokumentált) ténnyel, az elhangzottak kritikusainak szakmája, társadalmi megítélése és hírneve megsemmisül. Remélhető, hogy a szerzőt megkímélik ettől a sorstól.

A történet rossz oldala

A következő fejezetekben Lüders kibontja az izraeli projekt brutális történetét. Számadatokkal, adatokkal és tényekkel megpakolva helyezi kontextusba a múltbeli pogromokat.

Ellentétben azzal a széles körben elterjedt feltételezéssel, hogy október 7-e után bűnösségi fordulat következett be, Lüders az október 7-i eseményeket a palesztin lakosság elnyomásának és a megalvadt jogfosztottságnak a valós kontextusába helyezi, a perspektívátlanság és a történelmiség hiányába.

Michael Lüders azzal az egyértelmű kijelentésével, hogy a Hamász egyéni terrorja elutasítandó és perverzió, a szó legjobb értelmében szociológiai-politikai oknyomozást folytat az okok után.

Honlapján és különösen a YouTube-on rendszertelenül és meghatározott alkalmakkor megjelenő podcast-epizódjaival a politológus összefüggő ismereteket teremt, anélkül, hogy moralizálna és gondolkodást tiltana.

Amikor a német kormány Claudia Roth (Zöldek) kulturális államtitkár személyében a 2024-es Auschwitz-felszabadítási napon arra hívja fel a figyelmet, hogy az emlékezés kultúrájának ápolása minden eddiginél fontosabb, különösen október 7-e után, Michael Lüdersnek valószínűleg feláll a szőr a hátán.

A Közel-Kelet-szakértő joggal követeli, hogy Németországnak, mint Izrael második legnagyobb fegyverszállítójának, „sürgősen meg kell barátkoznia a realitásokkal a helyszínen”, és át kell gondolnia politikáját.

A politikai Berlin azonban olykor az ésszerű olvasat ellenében és a történelem rossz oldala mellett döntött.

Halberstadt-ból Berlinbe

A BSW alapítási szakasza nagy meglepetés volt. Az ukrán-orosz konfliktus és Gabriele Krone-Schmalz publicista mellett a Wagenknecht-tábor a közel-keleti forró pontra Michael Lüders-t is a fedélzetre hozta. Lüders most a választási kampányok idején a tartományokban tölti meg a termeket, és a szokásos borotvaéles szellemességével jelenik meg a helyszínen.

A BSW kibővített pártvezetőségében való részvétele mellett a brémai születésű férfit a szász-anhalti Halberstadt-ban a Bundestag-választáson a lista ígéretes első helyére választották. A választás eredményétől függően tehát nem teljesen valószínűtlen, hogy a publicista hivatásos politikus lesz. Lüders Izrael német dicsőítése elleni harca akkor új színteret kapna.

A tapasztalt Fabio de Masi-val együtt Lüders külpolitikai, USA-kritikus és békepolitikai kurzusukkal új hangsúlyokat tudnak teremteni.

Hogy a BSW politikai irányvonala hogyan és miként alakul, és mennyi valódi ellenerőt tudnak a szerzők létrehozni, az még a jövő zenéje. A lépés a kritikai újságírásból egy opportunista buktatókkal teli hatalmi-politikai cápaházba kockázatos, de a jelenlegi helyzetben logikus.

Olvassa el továbbá

Hatalomváltás Szíriában: A „gonosz” eltűnt – de helyébe egy „jó” lépett?