Fotó: Will Porada on Unsplash

Az SPÖ-nek tagközpontú részvételi párttá kell válnia. Ez az elképzelése annak a kezdeményezésnek, amely Babler Andi mellett kampányolt ésszel és szívvel.A szociáldemokrácia iránya helyes, az elvtársak szerint ismét. Andreas Aipeldauer másképp látja a dolgokat. Azt mondja: „Kezdjetek el harcolni, különben a pártotok meghal.

A koalíció ára

„Nem azért, mert együtt kell működnünk, hanem mert együtt akarunk működni”. Ezekkel a szavakkal magyarázza Babler a koalíciós tárgyalások megkezdésének motivációját egy november 18-án az Instagramon közzétett videóban. Néhány hónappal ezelőtt még mást akart, kancellár akart lenni. Nos, egy választás elvesztése után az embernek át kell alakítania az ambícióit. De melyik magát félig-meddig komolyan vevő baloldali párt akarhat koalíciót kötni a „radikalizálódott konzervativizmussal” (Natascha Strobl) és a NEOS-al,akiknek„mindenekelőtt a munkavállalókkal szembeni kemény politika van a poggyászukban” (kontraszt, az SPÖ parlamenti klubjának magazinja), a „nagyvállalatok komornyikjának” ( Szocialista Ifjúság) vezetésével?

A videó végén egy kis őszinteség süt át. Andi elmagyarázza nekünk, akiket magával akar vinni erre az útra, azoknak, ahogy a szociáldemokráciának „át kell ugrania az árnyékát” a tárgyalásokon. Nincs többé szó arról, hogy ezt akarja. Érzelmileg készít fel bennünket arra, hogy milyen kemény engedményeket kell majd tennie az SPÖ-nek. Hasonlóan, mint a Zöldek az elmúlt években az FPÖ megakadályozása érdekében. A kérdés, amit a szociáldemokratáknak fel kell tenniük maguknak, sokkal alapvetőbb, mint az igen vagy nem a koalícióra.

Politikai realitások egy haldokló világban

A globális jobboldal általános mozgósításának kellős közepén vagyunk. Emellett itt van a klíma összeomlása és egy gyenge, szervezetlen baloldal. Friedrich Burschel a Neues Deutschlandban úgy érvel, hogy a baloldalnak kell a rossz hírek hordozójának lennie. „Meg kell neveznie a várható drasztikus éghajlati változásokat, a társadalmi együttélésre, a fogyasztásra és a jólétre gyakorolt következményeket, a várható fegyveres konfliktusokat és az erőszakos reakciókat azok részéről, akik nélkülözni fognak mindent”. Konkrétabban: a német autóipar összeomlása az osztrák beszállítóipart is tovább rántja a szakadék felé.

A párizsi klímaegyezmény összeomlott. Nemzetközi szinten minden jel a háború és a fegyverkezés felé mutat, és egyáltalán nem biztos, hogy az EU túléli a következő 10 évet. Ugyanakkor a mai politikai és gazdasági körülmények már nem teszik lehetővé a visszatérést az 1960-as és 1970-es évek jóléti állami kompromisszumához, ahogyan azt Babler szorgalmazza. Ez már akkor is az USA pénzügyi támogatására, az olcsó orosz gázra és a fosszilis tőke bővítésére épült. Mindezt az éghajlat rovására, amely most az arcunkba robban, és egzisztenciális kényszerhelyzetet teremt számunkra. Aki ilyen helyzetben azt írja a honlapjára, hogy "Tartsatok velünk ”, az nem értette meg ezt a sürgősséget.

Egy szemellenzős párt

Az SPÖ nehézségei a jelen tudatosításában nem új keletűek. Jura Soyfer osztrák író „So starb eine Partei”(Igy hal meg egy párt) című híres írásában már az 1930-as években panaszkodott a szociáldemokrácia tehetetlenségére és a történelmi helyzetre való vakságára. Robert Misik SP-s pártértelmiségi már 2016-ban is Soyfer szavaira emlékezett, és figyelmeztette elvtársait:”... a fejjel a homokban hozzáállás, egyrészt a veszélyek egyszerű tagadása, másrészt a dörgedelmes önhitegetés, hogy nem lesz olyan rossz, aztán amikor kicsit rosszabb lesz, azt mondják, hogy még nem olyan rossz a helyzet, most kell menteni, ami menthető, ....„A keserű végsőkig ...”

A Babler-választási kampányról nemrég a mozaikban megjelent összefoglalójában a Mitmachen kezdeményezés is kifejtette, hogy nem is olyan rossz a helyzet. A választási kampány tagközpontú volt. Voltak „véleményt, beállítottságot és meggyőződést valló emberek”, még „az SPÖ-vel kapcsolatos kritikus véleményeket is szívesen fogadták”. Most részvételi párttá akarják tenni az SPÖ-t. Hiszen ahol jelen voltak, ott regionális gyarapodást tudtak elérni. A Jura Sojfer Dworak is győzelemről beszélne.

Harcos szociáldemokráciára van szükségünk

Peter Guggi kívánsága hamarabb teljesülhet, mint azt egy évvel ezelőtt gondolta volna. Sajnos, ez nem segít rajtunk, mert az osztrák valóság az, hogy az elkövetkező harcokban szükségünk lesz a szociáldemokrácia struktúráira, erőforrásaira és infrastruktúrájára. Ez még mindig egy olyan tömegszervezet, amely olyan társadalmi rétegekhez fér hozzá, amiről a baloldal többi része csak álmodhat.

A „Transznacionális szolidaritás a rasszizmus és a háború ellen” című tüntetésen Kübra Atasoy elvtársnő az Asyl in Not-tól figyelemre méltó beszédet mondott. Ebben kritizálta a (liberális) antirasszista mozgalom egyes részeit. Felszólította őket, hogy váljanak radikálisabbá és nyúljanak a problémák gyökeréhez. Felszólította őket, hogy követeljék a fegyvergyártók és az önkényuralmi rezsimekkel üzletelő vállalatok kisajátítását. Majd a számunkra ma központi mondat: "Álljatok mögénk, mert csak így fognak megváltozni a dolgok!Legyetek elég bátrak, még a kihívást jelentő követelésekben is.Tartsatok velünk, vagy álljatok végre félre az utunkból!”. A baloldalnak ezt a magáévá kellene tennie. A Babler-szárnynak a saját pártalapítványához kellene címeznie. A baloldal többi részének pedig a párt és a mozgalom közös viszonylatában az egész SPÖ-hez kellene címeznie.

Támogatás az összeomlás idején

Az, hogy megpróbáljuk megszabadítani magunkat a politikai valóság elfojtásától, az első lépés, de egyúttal ráébreszt bennünket az előttünk álló feladat nagyságára. A tehetetlenség érzését csak a remény érzése ellensúlyozhatja. A remény a harcos mozgalomból és az önérvényesítésből fakad. Olyan struktúrákat kell kiépítenünk, amelyekben az emberek ezt megtapasztalhatják. Mert sokan nem tudják, hogy ez a lehetőség nyitva áll előttük, vagy nem értik a környezetükben már gyakorolt kölcsönös segítségnyújtást, mint az élet önszerveződésének sarokkövét, ami a nagy változások előremozdításához szükséges. Ebből a szempontból igaz, hogy a Babler-baloldal részvételi megközelítése jobb, mint a korábbi felülről lefelé irányuló megközelítés. Ha azonban a logikus végkifejletig vinnénk, az teljesen mást jelentene a szociáldemokrácia számára:

A munkavállalók támogatását jelentené ott, ahol ők maguk akarnak szerveződni. Nem azért, hogy a szakszervezeti apparátuson belül tartsuk őket, hanem a harcoló munkások iránti őszinte érdeklődésből. Azt jelentené, hogy az Undok vagy az IG 24h Pflege (24 órás gondozás) elvtársainak eszközöket adnánk, hogy harcos struktúrákat építsenek ki az egész országban. Vagy legalábbis ne fojtsák el a sztrájkolni akaró kollégák küzdelmét, ahogyan az a szociális gazdaságban történt 2020-ban.

Ez azt is jelentené, hogy feladjuk a konfliktust a klímamozgalommal, és helyette közösen kezdjük el a gazdaság és a társadalom újjáépítését. Miért nem terjesztjük ki az olyan kezdeményezéseket, mint az „Együtt utazunk”, sok más ágazatra is, ahelyett, hogy SLAPP-pereket küldözgetünk - Az éghajlat- és emberi jogi mozgalom és az érintett tudósok az érintettek emberi jogainak súlyos megsértéseként bírálják a Bécs városa által magánszemélyek, polgári kezdeményezések és civil szervezetek ellen fenyegetésként indított több millió eurós pereket.-?Miért nem vállalnak felelősséget a saját meglévő struktúráikkal? Az Act Now konferencián Lothar Galow-Bergemann úgy jellemezte a szakszervezetet, mint „a világ anyagi átalakításáért küzdő szakemberek legnagyobb tömegszervezete”. Ott vannak azok az emberek, akik tudják, hogyan kell csinálni. Nekik csak meg kell csinálniuk.

Vissza a szolidaritáshoz

„Mi vagyunk az eljövendő világ építői” - tudják a bécsi munkások. A frissített „mi” még mindig a világ elnyomottjait jelenti. Ez különböző regionális és globális összefonódásokat jelent. Még akkor is, ha a láncok, amelyeket viselünk, különböző vastagságúak, és egyeseknek több láncot kell viselniük, mint másoknak, és még akkor is, ha egyesek kísértést éreznek arra, hogy kovácsolják a sajátjukat. Össze kell gyűjtenünk mindazokat, akik láncok nélkül akarnak élni.

Mindennek a magja csak a globális humanizmus lehet, és mindazok, akik ezért kiállnak, a mi elvtársaink. Minden szociáldemokratának el kell döntenie ezekben a napokban, hogy részese akar-e lenni ennek a harcos mozgalomnak. Jobb egy 10%-os harcos szociáldemokrácia, mint egy 25%-os, amely az ÖVP-vel és a NEOS-szal együtt továbbra is a jóléti államot és az emberi jogokat tiporja el.

Szerző: Andreas Aipeldauer  az osztrák baloldali mozgalmakkal, szervezkedési kérdésekkel és elnyomásellenes munkával foglalkozik Minden cikk megtekintése

Forrás: https://mosaik-blog.at/sozialdemokratie-krise/ 2024. december 6.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó