Az öreg náci Kiesingert egykor arcul csapták a Bundestagban, ma az AfD örül az antiszemitizmus elleni állítólagos intézkedéseknek.Fotó: Steffen Prößdorf/Wikimedia, CC BY-SA 4.0
Röviddel a 2023. október 7-i Hamász-támadás után megkezdődtek a tárgyalások a „Soha többé most van - a zsidó élet védelme, megőrzése és megerősítése Németországban” című állásfoglalásról. Az SPD, az FDP, a CDU és a Zöldek frakcióvezetői egy átláthatatlan folyamat során megállapodtak abban, hogy miként lehetne a legjobban megvédeni a zsidó életet Németországban. Alig több mint egy évvel később, hosszas vita után az eredmény, mint oly sokszor: külföldiek ki, és a baloldal a hibás.
Már a kiszivárgott határozattervezet, amelyet a Bundestag november 7-én az SPD, a Zöldek, az FDP, a CDU és az AfD szavazataival (a BSW ellene szavazott, a Die Linke pedig tartózkodott, erről bővebben alább) elfogadott, nagy port kavart: Jogászok megkérdőjelezték a határozat alkotmányosságát, akadémikusok a tudományos szabadság korlátozására figyelmeztettek, németországi művészek és kulturális intézmények arra panaszkodtak, hogy a határozat megnehezítheti nemzetközi munkájukat, izraeli emberi jogi kezdeményezések és civil szervezetek pedig azt kifogásolták, hogy munkájukat a szövetségi kormány többé nem finanszírozhatja. A baloldalról is érkezett némi kritika: az állásfoglalás a palesztin szolidáris emberekkel szembeni elnyomáson alapult, és Izrael erkölcsi védelmére hivatkozott. Az állásfoglalásban ajánlott, vitatott IHRA-definíció összekeveri az izraeli politika kritikáját és az antiszemitizmust, ami viszont ahhoz vezet, hogy a jobboldali keresztény németek a baloldali zsidó izraelieket antiszemitizmussal vádolhatják, hogy elhallgattassák népszerűtlen álláspontjaikat.
A Springer kiadó vagy a Német-Izraeli Társaság (DIG) elmúlt hónapokban folytatott kampányai bizonyítják, hogy ez az aggodalom megalapozott. Ugyanakkor az állásfoglalás által az antiszemitizmus növekedésének dokumentálására felhozott példák is figyelemre késztetnek: A 2019 októberében a hallei zsinagóga elleni, két halálos áldozatot követelő támadásról nem esik szó, de a Documenta antiszemita rajzai igenis helyet kapnak.
Az állásfoglalással szembeni kritika elmaradt. Ahelyett, hogy legalább megfontolták volna a határozat elfogadása előtt benyújtott ellenjavaslat ötleteit, amelyet Ralf Michaels, Jerzy Montag, Armin Nassehi, Andreas Paulus, Miriam Rürup és Paula-I. Villa Braslavsky jegyeztek, az elnyomás megközelítését tartották fenn, annak ellenére, hogy az nyilvánvalóan nem vezet sehová. Mind a jobboldali nacionalista, mind a baloldali antiimperialista antiszemitizmus szóba kerül. A ma leküzdendő antiszemitizmus azonban az „észak-afrikai, közel- és közép-keleti országokból történő bevándorláson” alapul. Ennek mindenekelőtt a támogatási jog és a menekültjog tekintetében kellene következményekkel járnia, ami azt is világossá teszi, hogy kiket szólítanak meg. Az állásfoglalás tiltásokat is követel: a BDS-kampányt (A BDS, vagy teljes nevén Boycott, Divestment and Sanctions egy 2005. július 9-én útjára indított nemzetközi kampány, amelyet palesztin civil szervezetek kezdeményeztek. A mozgalom célja, hogy Izrael államot erőszakmentes eszközökkel rászorítsa a nemzetközi jog betartására és az izraeli-palesztin konfliktus kapcsán az évtizedek során született ENSZ-határozatok teljesítésére. Megj. fordító) Németországban a „posztkoloniális antiszemitizmus” melegágyának tekintik, ezért büntethetőbbé kellene tenni.
Eddig ennyire, ennyire komor. Az állásfoglalás támogatói hangsúlyozzák, hogy az izraeli állam bírálatát semmiképpen sem korlátozza az állásfoglalás, hanem a törvényben lévő kiskapukat kellene bezárni, hogy az antiszemitizmus minden formája üldözhető legyen. Ráadásul az állásfoglalás jogilag amúgy sem kötelező erejű, csupán szimbolikus aktus. De ez nem teljesen igaz: a Bundestag által elfogadott „BDS-határozat”, amely kimondta, hogy a BDS-rendezvényeket nem szabad állami támogatásból finanszírozni, és nem szabad számukra önkormányzati helyiségeket biztosítani, szintén nem volt törvény. A gyakorlatban azonban számos visszautasításhoz, rendezvények lemondásához és a diskurzus masszív polarizációjához vezetett.
A pártok közül egyedül a Sahra Wagenknecht-szövetség szavazott a határozat ellen. A szavazást megelőzően az SPD tagjai nyílt levelet írtak a pártvezetésnek, amelyben az említett okok miatt bírálták az állásfoglalást, de azt végül mégis elfogadták. Az FDP, a CDU és a Zöldek is igennel szavaztak, így a határozatot elfogadták. Az AfD szintén egyhangúlag igennel szavazott. És a baloldali párt? Miután két módosító indítványát elutasították, a párt tartózkodott. A Die Linke ismét elszalasztotta a lehetőséget, hogy ellenzékben támadásba lendüljön, és olyan határozatot követeljen, amely valóban védi a zsidókat. A párt még csak indoklást sem adott.
Ezért nem meglepő, hogy a német parlamentben a fasizmus folytonosságának megszemélyesítője, Beatrix von Storch a határozat elfogadásának napján a Bundestag pulpitusán örvendezett, mondván, hogy a határozat az AfD programjából vett át álláspontokat. Igaza van.
Forrás: https://www.akweb.de/politik/antisemitismus-resolution-eine-verpasste-chance/ 2024.11.19.
Aszerző, Pajam Masoumi az ak online szerkesztőségének tagja.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
(Mintha itthon se lenne ismeretlen még "baloldali" körökben sem, hogy összekeverik az izraeli politika kritikáját és az antiszemitizmust.. - Balmix szerk.)
