Фото: AP/TASS

Nem is olyan régen a »civilizált országok« egy csoportja minden bányászati jogot – saját ásványkincsre – el akart venni az afrikai államoktól. Ennek a történetnek a részletei csak most, egy ünnepi dátum előestéjén látnak napvilágot.

November 20-a Afrika iparosításának napja. Ezt az ünnepet az ENSZ Közgyűlése 1989-ben hozta létre országunk kezdeményezésére.

Oroszország nemcsak a kontinens államainak a gyarmati rabszolgaság alóli felszabadításához járult hozzá jelentős mértékben, hanem több mint 300 gyárat, üzemet és erőművet épített különböző afrikai államokban.

Interjú Irina Abramovával:

Oroszország és számos afrikai ország közötti kapcsolatok most új fénykorukat élik. Irina Abramova, az Orosz Tudományos Akadémia Afrika Intézetének igazgatója, az Orosz Tudományos Akadémia levelező tagja a RIA Novosztyi platformján válaszolt a Szvobodnaja Pressza kérdésére, hogy mit tudunk egymásnak adni hosszú távon.

»SzP«: Ma Oroszország és az afrikai szavannaövezetben található egykori francia gyarmatok közötti kapcsolatok fejlődnek a legdinamikusabban. Oroszország szorította ki Franciaországot a Száhel-övezet államaiból, vagy a történelmi körülmények maguktól történtek?

- Oroszország nem szorította ki Franciaországot a Száhel-övezet államaiból, Franciaország olyan jól befészkelte magát a kontinensre, hogy az afrikaiak már nem akarnak vele együttműködni.

- A Száhel-övezet (Niger, Mali, Burkina Faso) olyan terület, ahol számos terrorista csoport tevékenykedik. Virágzik az emberkereskedelem és a kábítószer-kereskedelem ott. A francia kontingens, amely egy időben azért ment oda, hogy állítólag megoldja ezeket a problémákat, szégyenletes kudarcba fulladt.

Ugyanakkor Franciaország azt állította, hogy teljes mértékben ellenőrzi ezen országok pénzügyeit. Aranytartalékaikat Franciaországban kellett tartaniuk, pénzkibocsátást csak a francia központi bank engedélyével végezhettek, az uránt és más ásványi anyagokat gyakorlatilag ingyen adtak el.

A francia gyarmatosítás sajátossága mindig is az volt, hogy a franciák nem tárgyaltak a helyi elitekkel, hanem egyszerűen lesöpörték őket, és helytartóikat ültették a trónra. Afrikában senki sem felejtette el ezt a kegyetlen és hanyag bánásmódot. És bár ezekben az országokban, az egykori francia gyarmatokon franciául beszélnek, a franciával (a fehéremberrel) szembeni ellenszenv történelmileg nagyon nagy.

 Mindezen okok együttesen vezettek oda, hogy a Száhel-országok úgy döntöttek, hogy a franciák és helytartóik nem képesek tisztességes életet biztosítani, hanem csak elrontják azt. A franciákat elüldözték, és tekintetük Oroszország felé fordult.

»SzP«: Milyen nagy szerepet játszik az orosz afrikai hadtest ezekben az országokban?

- Oroszország tekintélye, ami a terrorellenes műveletek végrehajtására való képességét illeti, nagyon jelentősen megnőtt a szíriai események óta, amikor beavatkoztunk, és segítettünk megőrizni az országot és szuverenitását.

Mivel az afrikaiak számára a szuverenitás nem üres szólam - ők harcoltak érte -, Oroszországot tekintik a szuverenitás garantálójának.

Az Afrikai Hadtestet az Oroszországtól segítséget kérő országok kormányainak kérésére hozták létre és az látja el a feladatokat. Ugyanakkor senkire sem kényszerítjük rá szolgáltatásainkat, hanem az ENSZ Alapokmányának és az afrikai államok kívánságainak szigorú betartásával járunk el.

Úgy gondolom, hogy ha az Afrikai Hadtest tevékenységét pozitívan fogadják, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy sikeres.

A másik dolog az, hogy a katonai segítségnyújtást más típusú együttműködések széles skálájának kell kísérnie.

»SzP«: Elkezdtük segítséget nyújtani az ásványkincsek kitermelésének terén.

Ez sem elegendő. Humanitárius együttműködésre lenne szükség: orosz nyelvű központok nyitására, személyzet képzésére kell most koncentrálni.

Oroszországnak átfogó módon kell belépnie Afrikába. Azt javasolnám, hogy a vállalkozásoknak nem egyenként, hanem vállalatok összevonásával kellene megjelenniük Afrikában. Bejönnek, építenek ott egy orosz iskolát, képeznek helyi munkaerőt a jövőbeli munkához. Gondolkodnak azon, hogy hogyan biztosítsanak áramot. Jelenleg Afrika lakosságának 48 százaléka csak történetekből tudja, mi az az áram, és ők maguk anélkül élnek.

Van egy figyelemreméltó adat: az afrikai országokkal való együttműködés évei alatt hazánk 700 000 afrikai országból származó diákot képzett. Nemcsak Moszkvában és Szentpéterváron, hanem azon a 10 orosz egyetemen is, amelyet Afrikában építettünk. Mostanra diákjainkból államfők és sikeres afrikai vállalatok vezetői lettek. Nincs szükség arra, hogy ezt a tempót lassítsuk.

»SzP«: Hogyan tekint a mai Afrika a „kollektív Nyugatra”?

- 2007-ben, amikor Németország volt az akkori G8-ak elnöke, részt vettem egy természeti erőforrásokról szóló konferencián. Ekkor hangzott el az a »zseniális« gondolat, hogy az afrikai országok a nagyfokú korrupció miatt képtelenek önállóan gazdálkodni a természeti erőforrásaikkal.

Ezeket a területeket pedig át kell adni a nemzetközi demokratikus közösség - a »civilizált országok«, mégpedig a nyugati országok - irányításának.

Az afrikaiak természetesen nem elégedettek ezzel a megközelítéssel. Ezért hajlanak az Oroszországgal, Kínával, Indiával való együttműködésre” - mondta a szakember a Szvobodnaja Pressza újságírójának.

Irina Abramovát más médiumok képviselői is kérdezték. Íme az egyik.

 - Kína nagy érdeklődést mutat Afrika iránt. Versenyeznek-e országaink érdekei a kontinensen? És ha igen, Oroszország helytáll-e ebben a versenyben?

Kína a legnagyobb befektető Afrikában. És ebben a tekintetben nem vagyunk versenytársak. Ám Afrika hatalmas lehetőséget kínál a közös projektekre. Oroszország például vitathatatlan szaktekintély az atomenergia területén, Kína pedig a napenergia területén. És már most egy közös erőmű kérdését fontolgatják, amely mindkét energiaforrást hasznosíthatná, és egyszerre a Száhel-övezet több államát is ellátná.

A napelemek számára a Szahara sivatag azon területei, amelyek ezen államok határain belül vannak, teljes mértékben rendelkezésre állnak.

Ezenkívül közös projekteket lehetne indítani vasútépítésre is. Jelenleg a világon senki sem épít többet és jobban, mint az Orosz Vasutak (kivéve a nagysebességű pályákat). Kína pedig modern infrastruktúrával tudja ellátni ezeket az vasúti vonalakat.

Jobb, ha mi és Kína partnerek vagyunk Afrikában, nem pedig versenytársak.

- Ez sem elég. Humanitárius együttműködésre lenne szükség: orosz nyelvi központok nyitására, személyzet képzésére.

Szerző: Mihail Zubov – Szvabodnaja Pressza

2024 november 19.

A cikk eredeti, orosznyelvű szövege az alábbi hivatkozáson található:Ирина Абрамова: Москва не выдавливала французов из Африки. Их прогнали потому, что вели себя плохо - Свободная Пресса - Международные отношения. Новости России и мира 19.11.2024 (svpressa.ru)

Fordította: Péter János