Izraeliek tömege letépi az egyik épületre kifüggesztett palesztin zászlót Amszterdam városában. Több száz izraeli és a hírhedten rasszista Maccabi Tel Aviv focicsapat szurkolói utaztak a városba egy mérkőzésre. Az izraeliek által elkövetett támadások és vandalizmus sorozatát követően a Maccabi szurkolók voltak a célpontjai annak, amit a média „antiszemita pogromnak” nevezett. (Pillanatkép, X)
Olé, olé, olé, olé!
Győzzön az IDF, és baszódjanak meg az arabok!
Olé, olé!
Olé, olé, olé, olé!
Miért nincs iskola Gázában? Ott nem maradtak gyerekek!"
„November 7-én éjjel Amszterdamban zsidóellenes pogrom zajlott, amikor hollandiai fiatal marokkóiak robogókon az utcára vonultak, hogy megtámadják az izraeli zsidó futballszurkolókat.”
Legalábbis ezt a történetet mesélik a nyugati szerkesztőségekben, valamint az amerikai és európai vezetők, miközben Gáza izraeli kiirtása - különösen északon - zavartalanul folytatódik.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök „szörnyű antiszemita incidensnek” nevezte az esetet.
Joe Biden elnök az X-en adott ki közleményt, amelyben azt mondta, hogy „az izraeli futballszurkolók elleni amszterdami antiszemita támadások megvetendőek, és a történelem sötét pillanatait idézik, amikor a zsidókat üldözték”. Végezetül megismételte, hogy „könyörtelenül harcolnunk kell az antiszemitizmus ellen, bárhol is jelenik meg”.
Dick Schoof holland miniszterelnök megígérte, hogy „az elkövetőket fel fogják kutatni és felelősségre fogják vonni”.
Ursula Von Der Leyen uniós biztos arra emlékeztetett, hogy „az antiszemitizmusnak egyáltalán nincs helye Európában”.
Justin Trudeau kanadai miniszterelnök kijelentette: „a tegnap este Amszterdamból érkező hírek szörnyűek. Ez egy sötét pillanat a világunk számára - és ezt már láttuk korábban is”.
A Rágalmazásellenes Liga „modernkori pogromnak” nevezte az esetet, vezérigazgatója, Jonathan Greenblatt pedig a kristályéjszakához hasonlította, mondván, hogy „Amszterdam utcáin zsidókat üldöztek, támadtak és kényszerítettek arra, hogy elbújjanak egy antiszemita tömeg elől, amelynek célja az volt, hogy minél több zsidónak ártson”.
Különösen az amerikai híradások címlapjai jeleztek hasonló riadalmat: „„Scooter Youths, Not Soccer Fans, Hunt Jews in Amsterdam”, „Israeli soccer fans suffer »anti-Semitic attacks« in violent Amsterdam incidens”:Officials„, »Amsterdam bans protests after «antisemitic squads» attack Israeli soccer fans”, „Israeli Soccer Fans Targeted in «Antisemitic' Attacks In Amsterdam”.
De nem ez történt.
November 5-én több száz Maccabi Tel Aviv szurkoló - állítólag Moszad ügynökök kíséretében - repült be a városba az Ajax FC elleni mérkőzésre. Az előző napokban jelentették, hogy palesztinbarát csoportok nagyszabású tüntetést terveztek a stadion előtt az izraeli futballcsapat jelenléte ellen. A mérkőzést megelőző két napban számos erőszakos és megfélemlítő incidensről számoltak be az izraeli szurkolók részéről - többek között arabellenes skandálásokról, taxisofőrök megtámadásáról, palesztin zászlók letépéséről és palesztin képeket ábrázoló házak megtámadásáról.
A rendelkezésreállóvideofelvételek és az amszterdami lakosok tanúvallomásai (példáulitt, itt és itt ) azt mutatják, hogy az első erőszakos cselekmények a Maccabi Tel Aviv szurkolóitól származtak, akik megzavarták a valenciai árvíz áldozatainak emlékére rendezett néma csendet is.
A felvételek és az amszterdamiak tanúvallomásai ellenére azonban a nemzetközi médiában - különösen az Egyesült Államokban - a tudósítások nem az arabellenes izraeli csőcselék ellentámadásait helyezték kontextusba.
Ahol említést tettek a Maccabi szurkolók akcióiról, ott az arabellenes erőszak és a skandálások kritikus kontextusa csupán egy további részlet volt az ellenerőszak alapjaival szemben. Az arabok elleni erőszak és rasszizmus összefüggéseit is lekicsinylik, és kevésbé súlyos kifejezésekkel írják le.
Figyeljük meg ezt a részletet a Reuters amszterdami incidensről szóló jelentéséből:
A közösségi médiában közzétett videókon a rohamrendőrök akcióban voltak, néhány támadó Izrael-ellenes szidalmakat kiabált.A felvételek azt is mutatták, hogy a Maccabi Tel Aviv szurkolói arabellenes jelszavakat skandáltak a csütörtök esti mérkőzés előtt.
Az IDF által az araboknak halált kívánni, és halott palesztin gyerekeket gúnyolni – egy szlogen. Az izraelieket arra kényszeríteni, hogy azt mondják: „Szabad Palesztinát!”, az egy jelszó. E két szó használatával az erőszak és a felelősség súlya azonnal az áldozatokra hárul.
Aztán ott van ez a Channel 4 híradó riportja, amely egy kicsit mesteri narratív manipulációt mutat. Palesztin zászlókba burkolt emberek képeivel kezdődik, akik Amszterdam utcáin vonulnak, a hangosbemondó pedig a „sokkoló” erőszakról beszél, és arról, hogy „robogós férfiak izraeliekre vadásznak, hogy megverjék őket”. Azonnal látunk felvételeket arról, ahogy véletlenszerűen izraelieket vernek az utcán, majd egy ugrás a holland miniszterelnökhöz, aki elítéli ezeket az akciókat. Ha így tálalják, akkor ez sokkoló - az első bevezetője ennek a történetnek az, hogy izraeli zsidó futballszurkolókat „vadásztak” és bántalmaztak az utcán palesztinbarát huligánok.
Alig több mint egy perc elteltével a háromperces riportban áttérünk a kritikus kontextusra: 36 órán át tartó erőszak, rasszista szidalmak és skandálások a Maccabi szurkolók részéről. A riport körülbelül 40 másodpercet tölt azzal, hogy ezt átbeszélje, majd visszatér az incidens antiszemitának minősítéséhez. A jelentés azzal zárul, hogy röviden elismeri, hogy a Maccabi szurkolók arab- és palesztinellenes rasszizmusban jeleskedtek, de az utolsó megjegyzés a zsidók történelmi emlékezetéről szól, hogy az utcákon „üldözték” őket.
Nem beszélve az arabok jelenlegi tapasztalatáról, arról, hogy a muszlimokat otthonukban, kórházaikban, iskoláikban és sátraikban irtja ki a zsidó hadsereg.
Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy e cikk írása közben a Sky News közzétette és törölte a rasszista izraeli csőcselék felbujtásáról és erőszakos cselekményéről szóló videóriportot - csak azért, hogy újra közzétegye a riportot, amelynek tartalmát és szövegét úgy szerkesztették, hogy az „antiszemitizmus” a keretek középpontjába kerüljön. Más szóval, egy történet valós idejű gyártása egy adott narratívához illeszkedő módon, a rendelkezésre álló bizonyítékok ellenére. Kevés dolog ragadta meg a hírmédia szándékos bűnrészességét a palesztinok népirtásában, olyan átláthatóan és megrendítően, mint ez.
Az amszterdami eseményekről szóló tudósítás egy aggasztó, de átlátszó és fáradt mintát mutat: retorikai eszközként szolgál az arabok és muszlimok elleni erőszak igazolására, akár Gázában, akár Európa utcáin.
Az amszterdami eseményekről szóló tudósítás egy aggasztó, de átlátszó és fáradt mintát mutat: retorikai eszközként szolgál az arabok és muszlimok elleni erőszak igazolására, akár Gázában, akár Európa utcáin. Mindegyik narratíva, akár október 7., akár november 7. áll a középpontban, változatlanul a zsidó szenvedést és történelmi traumát állítja a középpontba, ezzel megerősítve a zsidóknak az erőszakhoz való jogának gondolatát. Minden olyan kontextualizáció, amely az izraelieket vagy a zsidó cionistákat agresszorként ábrázolja, azzal fenyeget, hogy megzavarja a szenvedés gondosan kurátori monopóliumát.
Amszterdam esetében a média keretezése és a szenzációs szalagcímek azt a képet erősítik meg, hogy az izraeli tömeg áldozatként jelenik meg, akiket egy feldühödött arab tömeg ostromol, amely „zsidókra vadászik” az utcákon. Az időzítés - éppen a kristályéjszaka évfordulója előtt történt - kísérteties visszhangot kelt, ami lehetővé tette, hogy a zsidóüldözés narratívája a tudósítások és az elítélés középpontjába kerüljön.
Médiánk engedélyt ad az arabokkal és muszlimokkal szembeni - amerikai, európai és izraeli - erőszakra. Engedélyt ad az USA által támogatott izraeli palesztinok kiirtására, mert újra és újra elmondják nekünk, hogy a zsidók sehol sincsenek biztonságban.
Ez a keretezés - közvetlenül és közvetve egyaránt - az izraeli és cionista propagandát idézi, amely az előállított antiszemitizmusra és az arabokról és muszlimokról szóló, régóta fennálló rasszista szimbólumokra támaszkodik; az örök áldozattá válás narratíváját állandósítja, amelyet a 2,2 millió palesztin folyamatos kiirtásának igazolására használnak.
Mindez lehetővé tette, hogy a palesztinok elleni népirtásról szóló amerikai, kanadai és európai tudósítások - lefejezett csecsemőkről, kemencében fekvő csecsemőkről, izraeli nők tömeges megerőszakolásáról, kórházak alatti parancsnoki központokról, az UNRWA részvételéről október 7-én, újságírókról mint „terroristákról”, az egyetemi kampuszokon tapasztalható korlátlan antiszemitizmusról és a zsidók elleni amszterdami pogromokról - kitalált történetekről szóljanak. Az izraeliek, az Izrael-párti zsidók állításait és tapasztalatait szentnek és sérthetetlennek állítják be, megkérdőjelezni őket antiszemitizmusnak számít; ez annak a fajta dehumanizációnak és erőszaknak a tagadása és támogatása, amely a zsidó holokauszthoz vezetett.
A palesztinok, arabok és muszlimok állításai és tapasztalatai tragikusak lehetnek, de mindig a zsidó szenvedést és traumát kell elsősorban figyelembe vennünk - ez az, amit mindig védeni kell, mindig a felháborodásunk élén kell állnia.
Az amszterdami antirasszista ellentámadásokról szóló tudósítás jól példázza ezt: ugyanazon a napon, amikor a nyugati vezetők egy nem létező zsidóellenes pogrom elítélésére gyűltek össze, az ENSZ Emberi Jogi Hivatala közzétett egy jelentést, amely szerint a Gázában megöltek 70%-a nő és gyermek - főleg gyermek, 5 és 9 éves kor között. És az elítélés, a felháborodás hiánya – sőt ENNEK elismerése, a nyugati vezetők és szerkesztőségek részéről, akik bűnösek ebben a 70%-ban, az oka egy olyan pogrom elítélésnek, amely soha nem történt meg.
A szerző, Sana Saeed médiakritikus Washington D.C-ben. Korábban az AJ+-nál dolgozott, a Backspace és a The Israeli Occupation Style Guide házigazdája. Követheti őt X-en (@SanaSaeed), Instagramon (@sanaface) és Substacken a sanasaeed.substack.com oldalon.
Forrás: https://mondoweiss.net/2024/11/no-there-were-no-antisemitic-pogroms-in-amsterdam-heres-what-really-happened/ 2024. november 9.
Angolból fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
