Feröer. Félúton Norvégia és Izland között, fél Nógrád megyényi nagyságú szigetcsoport az Észak-Atlanti-óceánon. A szigetország Dániához tartozik, de nagy mértékű autonómiával rendelkezik. A 18 szigetből egy kivételével mind lakott, a társadalom népessége nagyjából 54000 fő.

Ha a Feröer-szigetek nagy ritkán szóba kerül a hazai médiában, leginkább a következő okokból olvashatunk róla. Egyrészt a lélegzetelállító természeti adottságai folytán, másrészt a külföldieket elborzasztó grind nevű hagyományuk miatt, harmadrészt a Fradit elverő klaksvíki focicsapat okán. Ebben a cikkben azonban nem ezekről, hanem

a feröeri munkásokról és bérharcukról lesz szó.

Klaksvík – Fotó: Troll Veronika

Én az angol nyelvű feröeri híroldalról értesültem a munkások sztrájkjáról. Ha nem terveztem volna odautazásomat, engem is elkerül a hír, hiszen nem cikkeztek róla se magyar, se angol nyelvű portálok. Amikor június végén leszálltam a kompról a fővárosban, Tórshavnban, már minden a normális kerékvágásban folyt a Feröeren. Alkalmam nyílt beszélgetni az ott lakókkal, ők pedig szívesen meséltek nekem a sztrájkról.

A helyi munkások szavai fognak segíteni abban, hogy ezen a cikken keresztül betekintést nyújtsak a feröeri munkáskultúra világába.

Tavaszi munkabeszüntetés

Idén májusban sikertelen bértárgyalások után négy fő szakszervezet sztrájkot kezdeményezett a Feröer-szigeteken.

A Feröer-szigeteki Munkaügyi Szövetség (Føroya Arbeiðarafelag), a Kikötői Dolgozók Szakszervezete (Havnar Arbeiðarafelag), a Klaksvíki Dolgozónők Szakszervezete (Klaksvíkar Arbeiðskvinnufelag) és a Klaksvíki Dolgozók Szakszervezete (Klaksvíkar Arbeiðsmannafelag) 2024. május 14-től munkabeszüntetést hirdetett. Két héttel később a Kikötői Dolgozónők Szakszervezete (Havnar Arbeiðskvinnufelag) is csatlakozott.

Céljuk a béremelés kiharcolása volt.

Az utóbbi évek magas inflációja miatt a feröeri munkások bére már nem elegendő a megélhetési költségek fedezésére. A tárgyalásokon a COVID világjárvány, majd az Ukrajnában zajló háború miatt tartották vissza a béremelést, azonban idén már nem tágítanak a szakszervezetek: a munkások sztrájkolnak, amíg megélhetést biztosító bért nem kapnak.

Sztrájk 18 szigeten

A sztrájk különféle ágazatokban éreztette hatását, mivel többek közt részt vettek benne halgyárakban dolgozó munkások, vendéglátóipari dolgozók, szemétszállítók, köztisztasági dolgozók, építőipari munkások, útkarbantartók, alagútmunkások, kikötőmunkások, raktári dolgozók és buszvezetők.

                     Busz a sandaváguri kanyarban – Fotó: Troll Veronika

Az ellátási láncok akadályba ütköztek a sztrájk alatt, mivel a munkabeszüntetés hatott a teherszállításra és az élelmiszerellátásra is.

A közlekedésért felelős Strandfaraskip Landsins állami komp- és buszüzemeltető dolgozói a legtöbb járaton beszüntették a munkavégzést, de a személyszállító kompok menetrend szerint jártak.

A sztrájk alól mentesültek a lazactenyészetek és az önkormányzati bölcsődei dolgozók, valamint a biztonsági őrök, ám később egy részük csatlakozott a munkabeszüntetéshez.

                    Lazactenyészet Sandavágurnál – Fotó: Troll Veronika

Szolidaritás és szakszervezeti pluralizmus

Ragnar á Presttraðni, a helyi önkormányzat karbantartási munkásokat vezető dolgozója mesélt nekem a sztrájkról Vágar-szigeten.

Feröeren rengeteg szakszervezet működik – főleg, ha lakosságarányosan nézzük. Ezt jól illusztrálja, hogy Ragnar azért nem vett részt a mostani sztrájkban, mert olyan szakszervezet tagja, ami éppen nem csatlakozott a tavaszi munkabeszüntetéshez. A munkástársai közül öten vettek részt a sztrájkban és rajta kívül ketten – akik szintén más szervezetek tagjai – dolgoztak tovább. Ám ők sem látták el feladataikat teljeskörűen, hogy ne kerüljenek szembe a nagy szakszervezetekkel.

Ragnar és munkástársai között nem volt feszültség a munkabeszüntetéssel kapcsolatban. Sőt a sztrájkból kimaradó szakszervezetek szimbolikus gesztusaiban részt vettek a dolgozó munkások: szolidaritásuk jeleként két-három napra ők is letették a munkát.

„Elsődlegesen a dolgozók határozzák meg a normákat, és minden azokra épül” – meséli Ragnar a munkások fontosságáról és támogatásáról a feröeri társadalomban.

Az első 10-14 nap lelkes hangulatban telt, az emberek támogatóak voltak – mondja Ragnar. Azonban ezután a mindennapi feladatok elvégzése nehezebbé vált.

A sztrájk mindenkire kihatott. Ahogy teltek-múltak a hetek egyre több áru és szolgáltatás hiányzott. A sztrájk a szigetcsoport lakosainak hétköznapi tevékenységeit kezdte akadályozni.

A benzinkutaknál elfogyott az üzemanyag. Néhányan nyolc-tízszeres áron adtak tovább szerencsés pillanatban vásárolt benzint – meséli Ragnar.

A helyzet fokozódik

Az élelmiszerboltok polcai kiürültek, elsőként az élesztő, a tojás és a krumpli fogyott el. Az időseket különösen nehéz helyzetbe hozta az ellátási láncok akadályozása – tudtam meg egy vestmannai nyugdíjas tengerésztől. A helyi idősek otthonából őt is felkeresték, hogy segítséget ajánljanak, amit ő nem fogadott el:

„mindenem megvan otthon, van hal, bálna, a krumplit magamnak termesztem, bár az elfogyott a sztrájk alatt”.

A szemét felgyülemlése miatt a gyermekekkel foglalkozó intézmények – bölcsődék, óvodák és iskolák – bezártak. A vendéglátó egységek hiányos szolgáltatásai és a közlekedési nehézségek miatt a külföldről Feröerre látogatók száma megcsappant.

                       Óvoda Miðvágurban – Fotó: Troll Veronika

Május végén újabb tárgyalások vallottak kudarcot, a Feröer-szigeteki Munkaadók Szövetségének (Færøernes Arbejdsgiverforening) ajánlatát nem fogadták el a szakszervezetek. A sztrájk folytatódott.

A munkások kezdeti lelkesedése csalódottságba fordult, az eredménytelenség miatt nőtt a frusztráció – meséli Ragnar. Említette, hogy a helyi szakszervezetek minden sztrájkoló munkás havi fix bérét fizetik, de azzal is szembe kellett nézniük, hogy a munkabeszüntetés miatt minden drágább lett és egyre több feszültség gyűlt a munkásokban és környezetükben egyaránt.

A következő két hétben további mediációk következtek. A már egy hónapja tartó sztrájk június közepén egy hosszas, feszülésig pattanó hangulatú hétvégi tárgyalás végére a felek megegyezésre jutottak.

A sztrájk június 10-én véget ért. Az öt feröeri szakszervezet munkásainak bére a következő két évben összesen 13 százalékot fog növekedni.

Ragnar kissé húzta a száját és nem volt biztos abban, mennyire elégedettek sztrájkoló munkástársai a tárgyalások eredményével és a béremelés szintjével.

Társadalmilag beágyazott szakszervezetek

Mikor Ragnart arról kérdeztem, gyakori-e a feröeri munkások körében a szakszervezeti tagság, kissé meglepődve nézett rám, majd azt felelte:

„szinte mindenki szakszervezeti tag, mert ez a hagyomány”.

A tradíció mellett azt is említette, hogy már-már kötelező jellegű a csatlakozás, nagymértékű a nyomás. A bevándorlókat és vendégmunkásokat viszont a munkáltatók önös érdekből az irányba befolyásolják, hogy ne csatlakozzanak szakszervezetekhez.

A szakszervezeti tagságra vonatkozó kérdésem magyarországi szemszögből érthető, azonban a Feröer-szigeteken a szakszervezetek jelenléte a munkások életében magától értetődő, triviális kérdés.

A legtöbb ma is működő érdekvédelmi szervezet a múlt század elején kezdte munkáját a Feröeren.

A századforduló utáni társadalmi és gazdasági változások ágyaztak meg a szakszervezetiség létrejöttének: berobbant a halászati ipar.

                    Kikötő Tórshavn belvárosában – Fotó: Troll Veronika

Vágar-szigeten – ahol ma Ragnar él és dolgozik – 1920-ban alapították meg az első munkásszervezetet. Tíz évvel később a szakmunkások hozták létre szakszervezetüket. A munkás férfiak nyáron mélytengeri halászatot folytattak, máskor csónakokból és kisebb halászhajókról halásztak. A munkásnők az iparban dolgoztak. Az 1930-as évek első felében a vágari ipari munkaerő 80%-át az egyedülálló nők tették ki. Ezek a munkásnők 1937-ben alapították meg a helyi szakszervezetüket.

A munkások szerveződésével egyidőben a hajótulajdonosok (1908), az üzletemberek (1912), a munkaadók (1916, 1918) és a nagykereskedők (1939) egyesületei is megalakultak, amelyek ellátták a bértárgyalások feladatát és intézték a tengeri kereskedelem közös ügyeit. Az idei sztrájk egyik fontos szereplője, a Feröer-szigeteki Munkaadók Szövetsége 1943 óta működik.

Ahol víz az úr

„Fiatalkoromban mindenki két munka közül választhatott: tengerészet vagy semmi” – meséli a vestmannai nyugdíjas tengerész, aki 13 éves korában kezdett a tengeren dolgozni.

Azóta is legfőképpen az óceán nyújt munkahelyet a feröeriek számára. Az 1920-as évek óta a halászati ipar a Feröer-szigetek fő bevételi forrása, az áruk és szolgáltatások exportjának szinte kizárólagosan innen származnak. Ha a munkások ebben az ágazatban sztrájkolnak,

leáll az egész szigetország.

               A kikötő ipari része Tórshavnban – Fotó: Troll Veronika

A hosszú múlttal rendelkező feröeri szakszervezetek működésének bizonyítványa, hogy a tárgyalási folyamatok ritkán torkollnak sztrájkba. Az ideit megelőzően nagy sztrájk 2003-ban volt utoljára. Ragnar is visszaemlékezett rá, ekkor ő 8-10 éves volt. A közlekedést, az ellátási láncokat és a mindennapi életet rendkívül megnehezítette, hogy akkor még nem létezett a nagyobb szigeteken összekötő alagútrendszer:

tényleg minden a tengeren dolgozóktól függött.

           Nólsoy-szigetre menő komp – Fotó: Troll Veronika

21 évvel ezelőtt, 2003. májusában a Feröer-szigeteki Szakszervezetek Szövetségének (Færøernes Arbejderforeninger) vezetésével öt szakmunkás-szervezet dolgozói sztrájkolni kezdtek. A munkaképes feröeri népesség harmada – kb. 12000 ember – vett részt a munkabeszüntetésben, többségük a kikötőben vagy a halfeldolgozóiparban foglalkoztatott munkás.

                Nólsoy – Fotó: Troll Veronika

Megtagadták a hajók kirakodását, ami következtében leállt a halászat és a halfeldolgozás, valamint megszűnt az üzemanyaghoz, az élelmiszerekhez és az egyéb ellátmányokhoz való hozzájutás. A munkások a gazdaság jelentős részét leállították. A Feröer-szigeteki Munkaadók Szövetsége visszakényszerült a tárgyalóasztalhoz. Az öt hetes sztrájkot 13 órás maratoni egyezkedés zárta: a megállapodás szerint a sztrájkoló munkások 9%-os béremelést kaptak két év alatt.

A Feröer elszigeteltsége segíti a munkások megbecsülését. Ha valaki nem végzi el a munkáját, nem könnyű – vagy lehetetlen – pótolni. A munkabeszüntetés látványos, mindenki érzékeli a saját bőrén.

A 21. század két nagy feröeri sztrájkja minden ott lakó életére drasztikus hatást gyakorolt.

A sztrájkok ritkasága azt mutatja, hogy a munkások közös érdekképviseleti egyesületei megfelelően dolgoznak és fontos, megbecsült helyük van a társadalomban.

Karácsony Szilárd a Partizán Mi a teendő? podcastjának szakszervezetekkel foglalkozó részében utal arra, hogy jól működő szakszervezetekkel nem jut el a társadalom a sztrájkig, mert az fájdalmas és kárt okoz. A feröeri példa is szépen mutatja, hogy mennyire fel tudja forgatni a mindennapi életet, ha a munkások munkabeszüntetésre kényszerülnek.

Címfotó: Troll Veronika