Az Egyesült Államok döntése, hogy nukleáris fegyvereket telepít Nagy-Britanniába, és ezen felül különböző európai „kliens országokba”, köztük Németországba, komoly feszültségnövekedést jelent, és növeli az atomháború veszélyét.

Ez a felelőtlen eszkaláció különösen veszélyes időpontban történik, miközben a Közel-Keleten a szélsőjobboldali izraeli kormány akciói háborút gerjesztenek, és az ukrajnai háborút a NATO terjeszkedése és Oroszország birodalmi törekvései táplálják.

Mindkét konfliktus magában hordozza a nukleáris eszkaláció lehetőségét. Izrael egy be nem vallott nukleáris hatalom, és a négy állam egyike, amelyek nem írták alá az atomsorompó-szerződést (NPT). Tevékenységeit az Egyesült Államok támogatja, amely a világ legnagyobb nukleáris fegyverkészletével rendelkezik.

Az ukrajnai háború egyik oldalán a világ egyik legnagyobb nukleáris hatalma, Oroszország áll, míg a másik oldal a NATO nukleáris szövetségének támogatásával működik, amelynek tagjai Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Franciaország.

Ezáltal Kína marad az egyetlen NPT által elismert nukleáris hatalom, amely jelenleg nincs háborúban, megcáfolva azt az elképzelést, hogy a nukleáris fegyverek valamiképp megelőznék a konfliktusokat. Valójában az egyetlen biztosíték, amit a nukleáris fegyverek nyújtanak, az, hogy ha ezen konfliktusok nukleáris szintre eszkalálódnak, ezrek vagy akár milliók halálát okozzák, és generációkon át lakhatatlanná teszik a Föld bizonyos területeit.

Az amerikai rakéták európai országokba való telepítése, valamint az Egyesült Államok közelmúltbeli kilépése a közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződéséből és az Open Skies egyezményből, világos eszkaláció az USA részéről, és visszatérés a hidegháború alatt alkalmazott nukleáris fenyegetőzéshez.

Amint nukleáris fegyverek kerülnek brit földre, a veszély középpontjában a nyugat-suffolki Lakenheath falucska lesz. Azáltal, hogy a brit kormány hozzájárult ahhoz, hogy brit területen helyezzenek el amerikai nukleáris fegyvereket, Suffolkot és Kelet-Angliát egy jövőbeni nukleáris konfliktus fontos katonai célpontjává tette, ezzel kockáztatva a brit állampolgárok életét.

Nemcsak a katonai következmények miatt kell elleneznünk ezt a döntést. Az egész döntés mélyíti Nagy-Britannia elköteleződését a NATO agresszív katonai szövetsége mellett, és a nukleáris fenyegetés politikája felé tereli. Nagy-Britannia 205 milliárd fontot költ saját (valójában amerikai irányítású) nukleáris fegyverrendszerének megújítására. A Trident támogatói szerint ezzel 30 ezer munkahelyet védenek meg, de a CND elemzése szerint ez a szám valójában közelebb áll a 11,500-hoz.

Ugyanez a pénzösszeg, ha a termelő gazdaságba fektetnék, több mint kétmillió munkahelyet teremtene. Ehelyett a Tridentre költött milliárdok többsége a globális fegyverkereskedelem részvényeseinek zsebébe kerül, jelentős része az amerikai katonai-ipari komplexumba.

Ez minden fegyverkezési költségre igaz. Azok, akik hasznot húznak, nem a brit dolgozók, hanem a szupergazdag részvényesek a (többségében amerikai székhelyű) multinacionális fegyvergyártó cégeknél.

Ez egy alapvető szakszervezeti kérdés.

A szakszervezeteknek védeniük kellene tagjaik munkahelyeit és támogatniuk kellene a jövőbeni magas képzettséget igénylő, jól fizető munkahelyek létrehozását azáltal, hogy egy olyan iparstratégiát képviselnek, amely magában foglalja a Trident megújításának lemondását és az eltávolodást a fegyveripartól.

Ez a két intézkedés, valamint egy alternatív nemzetközi politika, beleértve a NATO-ból való kilépést, nemcsak hogy biztonságosabbá tenné a világot, de biztosabb jövőt teremtene Nagy-Britannia közösségei számára az ipartalanítás hatásainak visszafordításával és munkahelyek teremtésével a brit dolgozók számára.

Ezért a politikáért kell küzdenünk mozgalomként.

forrás: Morning Star