Narendra Modi indiai miniszterelnök és Hszi Csin-ping kínai elnök kezet fogott Kazanyban. Ez több volt, mint egy üres show, öt éve nem beszéltek egymással. (képernyőkép)

Kazany, Oroszország. A nagy meglepetés, amire mindenki várt, végül elmaradt. Az oroszországi Kazanyban tartott BRICS-csúcstalálkozótól sokan globális jelentőségű áttörést vártak. A legtöbben még a Bretton Woods alternatív pénzügyi rendszerének létrehozásáról is beszéltek. Az 1944-ben, nem sokkal a második világháború vége előtt alapított Bretton Woods-i rendszer sokáig az amerikai dollár felsőbbrendűségének szinonimája volt. Amerika ekkor vette át a globális pénzügyek irányítását az évtizedekig tartó elszigetelődés után.

Ma már sokaknak nem felel meg a dollárnak ez a szinte abszolút dominanciája a nemzetközi pénzügyi tranzakciókban és az ezt megtestesítő intézményekben - a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank. Ebben az értelemben az idei BRICS-csúcstalálkozó nem váltotta be a várakozásokat, amelyek minden bizonnyal nagyon magasak voltak. „Nem a SWIFT alternatíváját teremtjük meg” - mondta Putyin orosz elnök záró sajtótájékoztatóján. Rosszindulatú és tisztességtelen lenne azonban ezt a csúcstalálkozót puszta kirakatrendezvénynek tekinteni.

A háromnapos intenzív kazanyi tárgyalások során számos témát megvitattak a különböző országok. Aki azonban a nyugati sajtót olvassa, azt hihetné, hogy a tegnap zárult kazanyi BRICS-csúcstalálkozó nem volt más, mint egy nagyon drága showműsor, amelyből alig jött ki valami konkrétum. Pedig európai újságírókból nem volt hiány Kazanyban. A világ számos országából érkező több száz újságíró között legalább féltucatnyi újságíró volt a különböző német nyelvű médiumoktól, valamint más európai országok újságtól - sok francia, néhány angol, néhány olasz. Kevesen, de jók és jobbak a semminél, gondolhatnánk. A nagy nyugati sajtóban a BRICS-találkozóról olvasható szalagcímek azonban sajnos nem éppen biztatóak. Íme néhány példa:

„Putyin nagy házigazdának állítja be magát - az ukrajnai háború kellős közepén” (Spiegel)

„Kell-e félnie a Nyugatnak ettől a férfiklubtól?” (A Nyugat). (Spiegel)

„Putyin vörös szőnyeget terít a világa elé” (Spiegel)

„A Brics-csúcs sovány eredménnyel zárul, de Oroszország propagandasikert ér el” (NZZ)

„Putyin összehívja autokraták klubját a Brics-csúcstalálkozón” (Süddeutsche Zeitung)

„Hogyan álmodik Putyin a világról” (Süddeutsche Zeitung)

„Guterres Kazanyba utazik, hogy részt vegyen Putyin propagandapartiján” (WELT)

Akkor ez csak egy drága show volt? Vajon az egész show lényege elsősorban a szimbolikában rejlett, amelyet a sok nagyhatalmú ember látogatása generált, akik egy olyan ember udvarába érkeztek, aki hatalomnak akarta mutatni magát?

A szimbolizmus bizonyára fontos szerepet játszik a diplomáciában. Még inkább a mi hipermédia korunkban, amelyben a fontos dolgok azok, amelyek a televízió vagy a közösségi média közvetített valóságában nyernek létjogosultságot. Putyin ezzel a színpadra állítással azt akarta megmutatni, hogy nincs elszigetelve a világban. De egy olyan jelentős diplomáciai eseményt, mint a BRICS-csúcstalálkozó, egyszerű gálára redukálni, hiú pletykás hozzáállásról tanúskodik, mintha a jelenlévő újságírók nem lennének mások, mint egyszerű paparazzók.

A BRICS-csúcs nem Putyin bulija volt. Természetesen idén Oroszország volt a szervező, de a BRICS-et nem lehet Putyinra redukálni. Az év egyik legfontosabb diplomáciai eseményét puszta orosz propagandaként elítélni nemcsak a házigazda országgal, hanem mindenekelőtt a különböző országok összes résztvevőjével szembeni rosszindulatú hozzáállásról tanúskodik.

De térjünk rá a csúcstalálkozó eredményeire. A résztvevő országok aláírták az úgynevezett „kazanyi nyilatkozatot », amelynek címe „A multilateralizmus megerősítése az igazságos globális fejlődés és biztonság érdekében”. A multilateralizmus, az a törekvés, hogy a világot a 21. század realitásainak megfelelően igazítsák, a BRICS-szövetség létjogosultsága, ezt lehet mondani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a BRICS-szövetség Nyugat-ellenes tömbként definiálható. Inkább egy olyan társulásról van szó, amely az 1955-ös bandungi konferencián az el nem kötelezett államok szellemiségére emlékeztet, amikor számos ázsiai és afrikai állam a második világháború után elnyerte függetlenségét. A zárónyilatkozat egyik pontja, amely a G20-akra utal, azt mutatja, hogy a BRICS nem tekinti magát Nyugat-ellenes szervezetnek:

"Hangsúlyozzuk a G20 kulcsfontosságú szerepét a multilaterális gazdasági és pénzügyi együttműködés legfontosabb globális fórumaként, amely platformot biztosít a fejlett és a feltörekvő gazdaságok közötti egyenlő és kölcsönösen előnyös párbeszédhez, hogy közösen keressenek megoldásokat a globális kihívásokra. Elismerjük a G20 folyamatos és eredményes, konszenzuson alapuló és eredményorientált eredményekre összpontosító munkájának fontosságát."

A BRICS-országok tehát elismerik a nyugati G7-országokat is magában foglaló G20 jelentőségét, mint a legfontosabb globális együttműködési fórumot.

Igaz, hogy Oroszországban az elmúlt években sok tekintetben felfokozott volt a hangnem a Nyugattal szemben - elvégre a Nyugat Oroszország egyik legfőbb ellenfelének a támogatója -, de Oroszországban is lehet a diplomácia nyelvén beszélni.

Ha már Ukrajna és a diplomácia szóba került: Antonio Guterres ENSZ-főtitkárt hevesen bírálta a nyugati sajtó az oroszországi BRICS-csúcson tett látogatása miatt (tavaly részt vett a BRICS-csúcson Dél-Afrikában is). A német TAZ újság például azt írta: „Guterres lejáratja az ENSZ-t. Az ENSZ-főtitkár hagyta magát meghívni Putyinhoz, és békésen pózolt vele a kamerák előtt. Ezzel elárulta a Nyugatot”. Először is, nem világos, hogy mit jelent az, hogy Guterres elárulta a Nyugatot. Vajon a főtitkárnak van-e lojalitási kötelezettsége a Nyugat felé? Akkor az ukrajnai háború olyan háború lenne, amelyben a Nyugat részt vesz, és amelybe a Nyugat katonai és erkölcsi tőkét fektetett? Minden ismételt állítás ellenére, miszerint az ukrajnai háború csak egy ok nélkül megszállt ország felszabadításáról szól? A legfontosabb kérdés azonban egy másik.

Ha Európa ma Oroszországot csak az ukrajnai háború miatt tekinti barbár agresszornak, a BRICS-csúcstalálkozó megmutatta, hogy a világ többi része nem így látja. Európában sokan szinte bármire hajlandóak lennének, hogy súlyos katonai vereséget mérjenek Oroszországra. A világ többi részének viszont nem érdeke egy olyan konfliktus eszkalálása és kiterjesztése, amely egy harmadik világháborúhoz is vezethet.

Az ENSZ főtitkára a maga részéről kijelentette, hogy az ukrajnai háború igazságos békét érdemel. India is diplomáciai megoldást sürgetett az ukrajnai konfliktus megoldására, ahogyan azt már más alkalmakkor is tette. Putyin a következőképpen kommentálta a békefelhívást: „Minden partner eltökélt abban, hogy a konfliktusnak a lehető leghamarabb véget vessen, lehetőleg békés úton. Tudják, hogy Kína és Brazília az ENSZ New York-i közgyűlésén kezdeményezte ezt. Mi pedig a magunk részéről nagyon hálásak vagyunk partnereinknek, amiért figyelmet fordítanak erre a konfliktusra és keresik a megoldási lehetőségeket”.

Kínáról és Indiáról. Nyugaton gyakran állítják, hogy a BRICS egy kozmetikai szövetség. Kína és India, a két demográfiailag és gazdaságilag legjelentősebb ország, különböző érdekekkel rendelkező riválisok. A kazanyi csúcstalálkozó azonban megmutatta, hogy Kína és India képes egymással tárgyalni és megállapodásokat kötni. Hszi kínai elnök és Modi indiai miniszterelnök öt év után először találkozott szerdán Kazanyban. Egy nappal korábban vált ismertté, hogy a két ország diplomatái és katonai tisztségviselői tárgyaltak és megállapodtak a négy évvel ezelőtti területi vitákról, amelyek még lövöldözésekhez is vezettek. Ez azt jelenti, hogy a helyzet visszatért a status quo ante-hoz, azaz a négy évvel ezelőtti összecsapások előtti állapothoz. Egy ilyen megállapodás minden bizonnyal csakis sikernek tekinthető.

A BRICS ma már nem csupán évente egyszeri drága diplomáciai ceremóniák sorozatáról szól. A szövetség országai közötti politikai, gazdasági és diplomáciai szintű együttműködés fokozatosan növekszik. Ez a csúcstalálkozó legfontosabb eredménye. A Nyugat, amely hozzászokott ahhoz, hogy a világ királyának érezze magát, talán helyteleníti ezeket a fejleményeket. De a BRICS-országok tudatossága és méltóságra való törekvése olyan folyamat, amely már visszafordíthatatlan. Jó lenne ezt a valóságot inkább előbb, mint utóbb felismerni.

Lásd még a Putyinnal a csúcstalálkozó befejezése után tartott sajtótájékoztatót a Seniora.org platformról.

Forrás:  https://globalbridge.ch/der-brics-gipfel-in-kasan-was-ist-das-resultat/ 2024.10.25.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó