„Az történik tehát, amire számítani lehetett. Győz a kormányzó erő, az ellenzék pedig nem ismeri el az eredményt, és az utcára vonul. Ám ha a korábbi forgatókönyv szerint alakulnak az események, akkor ezúttal sem lehet majd megbuktatni törvényen kívüli eszközökkel a Bidzina Ivanisvili fémjelezte <álmodozókat>”
Fotó:EUROPRESS/Giorgi ARJEVANIDZE/AFP

A helyzet feszült, a Nyugat azonban kivár, hiszen az EBESZ megfigyelőivel szemben nehéz lenne csalást kiáltani. A Grúziát (Georgia) 12 éve irányító, oroszbarátnak bélyegzett pártnak azonban nem vár könnyű kormányzás.

Az eredmény egyértelmű. A grúziai (georgiai) parlamenti választásokat 59 százalékos részvételi arány mellett a 12 éve kormányzó Grúz Álom – Demokratikus Grúzia párt nyerte a szavazatok 54 százalékával, amely a 150 fős parlamentben nagyjából 90 mandátumot jelent. Többet, mint amennyivel eddig rendelkezett.

„A széttagolt ellenzék összesen 37,5 százalékot szerzett, ám nem ismeri el a választások eredményét, és az utcára hívja a híveit. Annak ellenére, hogy az EBESZ csupán kisebb, az eredményt nem befolyásoló szabálytalanságokat megállapítva szabadnak ismerte el a választásokat”

A békétlenséget és a megosztottságot már előre vetítették az exit poll felmérések, amelyek attól függően, hogy melyik szervezet rendelte meg őket, élesen eltérő eredményeket mutattak. Az ellenzéki Formula TV által közzétett előrejelzés a négy ellenzéki pártnak együttesen 51,9 százalékot adott, szemben a kormánypárt 40,9 százalékával. Hasonló eredményt közölt a Mtavari Arkhi műsorszolgáltató is, amely 48 százalékot adott az ellenzéknek. A kormánypárti Imedi TV által megrendelt exit poll azonban a Grúz Álom szilárd győzelmét jelezte, a szavazatok 56 százalékát adva neki.

A parlament épülete körül a grúz mellett európai uniós és ukrán zászlók alatt készülődik a grúz Majdan. Nem ismeri el az eredményt az eredetileg a kormányzó erő támogatásával megválasztott, egy ideje azonban már a párttal szembe került államfő sem. A Párizsban született és évtizedeken át francia diplomataként szolgáló Szalome Zurabisvili álláspontja tovább növeli a feszültséget.

„Az történik tehát, amire számítani lehetett. Győz a kormányzó erő, az ellenzék pedig nem ismeri el az eredményt, és az utcára vonul. Ám ha a korábbi forgatókönyv szerint alakulnak az események, akkor ezúttal sem lehet majd megbuktatni törvényen kívüli eszközökkel a Bidzina Ivanisvili fémjelezte <álmodozókat>”

A választások érdekessége, hogy az ellenzéki oldalon az eddig a Grúz Álom ellenpólusaként megjelenő, Szaakasvili fémjelezte Egységes Nemzeti Mozgalmat ezúttal már megelőzte a Koalíció a Változásért, és ott van már a nyakán az Erős Grúzia nevű pártszövetség, valamint a kormánypártból pár éve kivált Grúziáért nevű párt is. Ha az ellenzéki erők többséget is szereztek volna, a három nyugatos koalíció személyi ellentétei mellett a parlamentbe bejutó volt miniszterelnök, Georgi Gaharia Grúziáért nevű pártjával való ideológiai különbségeiket is át kellene valahogy hidalniuk a kormányalakításhoz. A fenti ellentétek mellett az ellenzéket generációs ellentétek is megosztják. Persze, ettől a kormányzó erő sem mentes, és a későbbiekben kezelnie kell az egyre inkább a háttérbe húzódó Ivanisvili utáni utódlás kérdését. Az intő jel a számukra, hogy a nagyvárosban, így Tbilisziben, Rusztaviban, Kutaisziban és Batumiban a párt nem szerzett többséget.

„A stabilitást, az eddigi gazdasági növekedés folytatódását, az <ukrán út> elkerülését ígérő kormánypárttal szemben a Nyugat egyértelmű támogatását bíró ellenzék európai integrációt, Oroszországgal szembefordulást ígér”

Ezt a szembenállást és a választásokba beavatkozást jól mutatta már a kampány is, amelynek hajrájában az Európai Unió bejelentette, hogy felfüggeszti Grúzia EU-ba való belépésének folyamatát. A legutóbbi brüsszeli csúcson az EU vezetői világossá tették, hogy Grúzia nem felel meg a csatlakozási feltételeknek, és az ország lépései nem támogatták a demokratikus fejlődést. Két törvényt, az LMBT-propaganda tilalmáról, és a külföldi ügynökökről szóló jogszabályt emelték ki, amelyek szerintük különösen ellentétesek voltak a csatlakozási szándékkal. Az EU vezetői sürgették Grúziát, hogy vonja vissza ezeket a törvényeket, hajtson végre demokratikus reformokat. A grúz miniszterelnök, Irakli Kobahidze erre azt válaszolta, hogy Grúziának demokratikus kormánya van, az országot a nép által választott kormány irányítja, amelyet mindenkinek tiszteletben kell tartania külföldön is, a nép választásának tiszteletben tartása a demokratikus elvek kifejeződése.

„Ebben a szellemben a kormányzó Grúz Álom pártot az ellenzék és a nyugati fősodor média egyaránt oroszbarátnak bélyegzi, miközben csak arról van szó, hogy pragmatikus, a grúz érdekeknek megfelelő szuverenista, ám egyértelmű euroatlanti politikát folytat, de nem hajlandó mindenben a nyugati fősodorhoz igazodni, így Ukrajna mellett második frontot nyitni Oroszországgal szemben. Brüsszel azt sem nézi jó szemmel, hogy a párt vezetői kiváló viszonyt ápolnak Donald Trump körével”

E tekintetben árulkodó, hogy elsőként a választások után demonstratívan Tbiliszibe látogató Orbán Viktor magyar kormányfő és Ilham Alijev azeri elnök gratulált a győzelemhez. A nyugati fősodornak ugyanakkor nem tetszik ez az eredmény, ám óvatosan kivár, hiszen a Grúz Álom győzelme egyértelmű, ráadásul tisztában vannak vele, hogy a párt nem nyugatellenes, hanem a szuverenista, konzervatív euroatlanti vonalhoz tartozik, amely az amerikai választások után Trump sikere esetén akár új lendületet is kaphat.