Aki Homayoun Sabetarához hasonlóan embercsempészként áll bíróság elé, annak nem kell sokat várnia az ítéletre, átlagosan mindössze 37 percet. Kép: Adrian Pourviseh
Ruth Wilson Gilmore és számos más abolicionista gondolkodó és aktivista rámutat a büntetés-végrehajtási rendszerek központi szerepére, amelyek a kapitalista rend fenntartásának nélkülözhetetlen eszközeként szolgálnak. E büntetőrendszerek szerves részét képezi az úgynevezett „szervezett elhagyás” - az emberek szisztematikus elejtése és elhanyagolása az állam részéről. Amikor az emberek elveszítik a munkájukat, kilakoltatják őket otthonukból vagy papírok nélkül rekednek a határon, sorsuk nem egymástól elszigetelt, hanem éppen a büntetési és rendi rendszerek kötik össze őket, amelyek szándékosan korlátozzák az érintettek cselekvési lehetőségeit. A szervezett elhanyagolást a büntetőrendszer intézményei, köztük a rendőrség, a bíróságok és a börtönök kényszerítik ki, szabályozzák és igazgatják.
Homayoun Sabetara esete jól mutatja, hogy ezek az intézmények hogyan kapcsolódnak egymáshoz és hogyan támogatják egymást: 2021. augusztus 25-én az Iránból elmenekült migránst a görög rendőrség letartóztatta, miután autóval átlépte a török-görög határt. A mindössze kétórás tárgyaláson 2022. szeptember 26-án 18 év börtönbüntetésre ítélték állítólagos embercsempészet miatt. A 63 éves Sabetara azóta a görögországi Trikalában lévő börtönben raboskodik. A hozzátartozók, köztük lánya, Mahtab Sabetara, megalapították a „Free Homayoun” elnevezésű kampányt a szabadon bocsátásáért, amely többek között Homayoun Sabetara-t fellebbviteli eljárásában is támogatta. Ez szeptember 24-én azzal zárult, hogy az ítéletet hét év és négy hónap börtönbüntetésre csökkentették. A bíróság kifejezetten elismerte, hogy Sabetara nem nyereségvágyból cselekedett.
Elzártság és hamis biztonság
Az úgynevezett embercsempészet elleni küzdelemre irányuló intézkedések, amelyek Homayount is érintik, egy szélesebb körű európai migrációellenes politika részét képezik. Európa növekvő elszigeteltsége a biztonságról szóló látszatvitába ágyazódik: a „saját lakosság biztonságát” egyrészt a migránsok kitoloncolásával, eltűrésével és kriminalizálásával, másrészt a Frontexhez hasonló határvédelmi intézkedésekbe történő hatalmas beruházásokkal kívánják megteremteni.
Egy ilyen hamis biztonsági vita célja, hogy a rendszerszintű kudarcot az egyéni szintre helyezze át, és így igazolja a meglévő rendszer fenntartását a biztonság újraértelmezett jelentésével: a biztonságot nem az olyan alapvető szükségletek biztosításával teremtik meg, mint a lakhatás, az élelmiszerhez és tiszta vízhez való hozzáférés, a közélethez, az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, hanem több rendőrrel és fokozott biztonsági ellenőrzésekkel. Csak 2023-ig az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) 845 millió eurót fektet be ezen intézkedések megvalósításába.
A jogokhoz való jog
Embercsempész az, akit a rendőrség annak az autónak a sofőrjeként azonosít, amelyben az illegálisan tartózkodó személyeket megállítják. Tanúk a járműben tartózkodó személyek vagy az akcióban részt vevő rendőrök. Ez volt a helyzet Homayoun Sabetara esetében is. Az ellene felhozott vádak két tanúvallomáson alapulnak: egy rendőrtiszt és egy Sabetara autójában ülő személy vallomásán, akit tolmácsolás nélkül hallgattak ki a letartóztatás során. Homayoun Sabetara védőügyvédje, Harris Ladis szerint ez nem egyedi eset: „A rendőrök meg sem kísérlik a tanúvallomások keresztkérdését vagy ellenőrzését. Hogy elkerüljék a túl sok bajt, általában csak egy utas vallomását veszik át, aki azt mondja: „Ő vezette az autót, amikor megérkeztünk. Ez elég ahhoz, hogy letartóztassanak valakit, majd átadják a nyomozási bírónak”.
Aki szegény, az (tovább) marad a börtönben.
Ha nem tudsz ügyvédet szervezni, nincs esélyed a tárgyalóteremben. Különösen, ha olyan súlyos büntetésekről van szó, mint az emberkereskedelem, mint Sabetara esetében. Csak az ügyvédi költségei több mint 15 000 eurót tesznek ki. A szegény emberek (tovább) maradnak börtönben.
A tárgyalás során a leggyakrabban feltett kérdések az iráni anyagi helyzetére vonatkoztak: miből élt? Mennyit keresett? A lányának, Mahtab-nak is feltették ugyanezeket a kérdéseket: küldött-e pénzt a fizetéséből Németországba? Hogyan finanszírozza Mahtab az életét Németországban? Hogyan fizette az apja az átkelést? Mennyi pénzt küldött neki? Voltak anyagi gondjai? Volt autója? Volt öröksége? Háza? Mi van a házzal? Hátrahagyta-e a vagyonát vagy az üzlete eladásából származó bevételt? Mit tanult Mahtab? Mit dolgozott?
A vádlottaknak mindig hangsúlyozniuk kell a védelmükben, hogy nem „szegények” vagy „iskolázatlanok”. Homayoun és Mahtab esetében is ez volt a helyzet. A tárgyalóteremben többször is beszélniük kellett karrierjükről és tanulmányi eredményeikről, hogy meggyőzzék a bírót arról, hogy Sabetara bebörtönzése indokolatlan volt.
A Borderline Europe által dokumentált legrövidebb tárgyalás mindössze hat percig tartott.
A Borderline Europe kutatása szerint az úgynevezett embercsempészek elleni bírósági eljárások átlagosan mindössze 37 percig tartanak. A kirendelt védőkkel folytatott ügyekben ez az idő mindössze 17 perc. A Borderline Europe által dokumentált legrövidebb eljárás mindössze hat percig tartott. Ezek a rövid eljárások gyakran jogszerűtlenek, és általában elégtelen és megkérdőjelezhető bizonyítékokon alapulnak, például egyetlen rendőr vagy parti őrségi tiszt vallomásán. A dokumentált esetek 68%-ában azok a rendőrök, akiknek a vallomása a vádak alapját képezte, meg sem jelentek a bíróságon. Mégis ezekben a percekig tartó tárgyalásokban kemény döntések születnek emberi sorsokról: az embercsempészeket átlagosan 46 év börtönre és 332 209 eurós pénzbüntetésre ítélik.
Homayoun Sabetara esete is azt mutatja, hogy a fogvatartottak mindig börtönön kívüli segítségre szorulnak. Szükségük van valakire, aki gondoskodik az egészségükről és a gondozásukról, beszerzi a szükséges gyógyszereket, és kapcsolatba lép a börtönnel, ha megbetegednek. Vagy valaki, aki előreviszi a bírósági eljárást, ügyvédet szervez, elkíséri a bírósági tárgyalásokra, pénzt küld és azon dolgozik, hogy szabadulhassanak. Azok számára, akiknek nincs senkijük a látogatási időben, a börtön még nagyobb pokollá válik: általában egy kirendelt védővel a bíróságon, megfelelő tolmácsolás nélkül, egyedül egy olyan rendszerrel szemben, amely eleve kriminalizál téged.
A szigorú büntetések, amelyek különösen a fiatal, rokonokkal nem rendelkező fogvatartottakat sújtják, szintén elrettentő célt szolgálnak. Azok, akiknek sem társadalmi, sem gazdasági tőkéjük nincs ahhoz, hogy megvédjék jogaikat, ideális áldozatok az európai biztonsági diskurzus alátámasztására: a magányosok, az elhagyatottak. Bűnözők, akik a biztonságos Európa valódi arcát mutatják.
Sanaz Azimipour
aktivista, szerző és előadó.Különböző mozgalmakban szerveződik, és mind tudományos, mind aktivista tevékenységet folytat a társadalmi mozgalmak, a transznacionalizmus és a feminista filozófia területén.
Forrás: https://www.akweb.de/politik/wenn-die-raeder-mahlen-migrationspolitik-und-justiz-gegen-schleuser/ 2024.10.15.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
