Sem Joe Biden, sem Kamala Harris nem kínál megoldást az USA sokakat érintő súlyos problémáira. Nem csoda, hogy sokan másfelé keresik a kiutat.
Az utóbbi években megnövekedett a munkásosztály ellenállása, a Black Lives Matter mozgalomtól a palesztinok támogatására indított egyetemi lázadásokig. Ugyanakkor, ahogy a válság mélyül, sokan jobbra tekintenek megoldásért.
Wendling hátborzongató részletességgel rögzíti, hogyan váltak a korábban szélsőséges jobboldali nézetek a fősodratú közbeszéd részévé. Donald Trump 2016-os megválasztása egyesítette a szélsőjobboldal különböző csoportjait. A bevándorlók, a muszlimok és a baloldal démonizálása növelte a szélsőjobboldal önbizalmát.
A Trump és Kamala Harris közötti legutóbbi elnökjelölti tévévitában Trump azt állította, hogy az illegális bevándorlók az emberek háziállatait eszik meg. Ez a hazugság a baloldalon nevetést váltott ki, de igazságként terjedt a szélsőjobboldali körökben.
Wendling három kulcsfontosságú eseményt azonosít az amerikai szélsőjobboldal fejlődésében. Az első az „Egyesítsük a jobboldalt” tüntetés volt 2017 augusztusában, amely Heather Hayer ellen-tüntető meggyilkolásához vezetett.
Ez az esemény tömeges felháborodást váltott ki a jobboldali felvonulások miatt, amelyek fáklyákkal és náci karlendítésekkel zajlottak. Trump mégis azt mondta, hogy „nagyon rendes emberek voltak mindkét oldalon”.
A második esemény a Covid-járvány volt, amely leleplezte az amerikai egészségügyi egyenlőtlenségeket. A szélsőjobboldal ezt a válságot arra használta fel, hogy bizalmatlanságot keltsen a maszkokkal és vakcinákkal szemben, valamint megkérdőjelezze a vírus létezését.
A harmadik esemény a 2021. január 6-i zavargás volt, amikor 2000 ember próbálta meg lerohanni a washingtoni Capitoliumot, hogy megfordítsák a 2020-as elnökválasztás eredményét.
A szélsőjobboldal azt állította, hogy a zavargók békés hősök voltak, akik az amerikai alkotmányt védték. Szerintük a zavargást titkos szövetségi ügynökök vagy az „Antifa” kezdeményezték.
A körülöttük keringő összeesküvés-elméletek már nem csak a közösségi média perifériáján léteztek. Már a fősodratú médiában is terjednek.
A Fox News műsorvezetői népszerűsítették ezeket az elméleteket. A Képviselőházban a szélsőjobboldali republikánusokból álló Freedom Caucus tagjai is terjesztették őket.
Wendling beutazta az Egyesült Államokat, hogy találkozzon azokkal az emberekkel, akik ezeket az összeesküvés-elméleteket propagálják. Megpróbálta megérteni, miben hisznek, de nehéz dolga volt, mivel nézeteik és természetük sokszínű.
Amikor az amerikai politikában a szélsőjobboldalra gondolunk, gyakran a QAnon csoport jut eszünkbe, akik szerint egy globális pedofil csoport irányítja az amerikai kormányt.
Vagy a Proud Boysra gondolunk, egy rasszista csoportra, amely most a transz emberek elleni támadásra összpontosít. Azonban a szélsőjobboldal spektruma sokkal szélesebb. A keresztény nacionalistáktól a „Radikális Anyuka” mozgalomig és olyan online véleményformálókig terjed, mint Jordan Peterson és Ben Shapiro.
A szélsőjobboldal növekedése riasztó. Fontos megérteni, hogyan szervezkednek, és Wendling könyve ebben a harcban eszköz lehet.
Azonban a könyv néha egyenlőségjelet tesz a jobboldali erőszak és a baloldali mozgalmak közé, amelyek visszavágnak. Ezzel figyelmen kívül hagyja azt a fontos pontot, hogy bárhol, ahol a szélsőjobboldal felvonul vagy tüntet, szembe kell szállni vele.
A könyv komor figyelmeztetéssel zárul az idei novemberi elnökválasztással kapcsolatban. Trump és hívei számára ez a választás élet-halál kérdése.
Wendling azt állítja, hogy ha Trump veszít, hívei nem fognak csendben visszavonulni. Ehelyett reakciós harcukat az utcára fogják vinni.
És ha Trump nyer, politikája bátorítani fogja a szélsőjobboldalt, és még inkább jobbra tolja a fősodratú politikát.
Végső soron Wendling könyve nem teszi meg a végső lépést, és nem szólít fel tömeges cselekvésre Trump legyőzése érdekében. Mivel a Demokrata Párt nem kínál megoldásokat, a munkásosztály tagjain múlik, hogy megküzdjenek Trumppal és a szélsőjobboldallal.
forrás: Socialist Worker
