Elfriede Hammerl újságíró és író csodálkozik: „Nem kell Andreas Bablert a szívünkbe zárni, és nem kell mindenkinek osztania a politikai céljait, de el kell ismerni, hogy sok olyan dologgal foglalkozik, ami sok ember életében fontos szerepet játszik”. Bár sok médium figyelmeztet arra, hogy Ausztriában jobbra tolódás van, Hammerl szerint az ilyen típusú tudósítások elsősorban az FPÖ-t segítik.

Elfriede Hammerl osztrák újságíró és író Facebook-oldalán tett közzé nyilatkozatot. Íme a teljes bejegyzése:

BABLER-szidalmazása és egyebek

Miért szimpatizálnak az értelmes választók egy olyan párttal, amelyről tudniuk kellene, hogy nem igazán képviseli az érdekeiket?

Mert lehet, hogy nem tudják. A politikailag elkötelezett emberek szeretik azt hinni, hogy „a nép” ugyanolyan szorosan követi a politikai eseményeket, mint ők. Ez egy tévhit. Sok választásra jogosult választópolgár nem különösebben tájékozott, akár időhiány, akár érdektelenség, akár a vonatkozó szókincs megértésére való képtelenség miatt. A párt- és választási programok nem tartoznak az olvasmányaik közé. A mindennapjaikat más témák uralják.

Emlékszem azokra az évekre, amikor sok minden volt a nyakamon, gyakran túl sok. Főállás, gyerek, háztartás és egy felújításra szoruló ház. Egy törékeny anyuka. Kert, macska, kutya. Néha hajnalban feküdtem le, és hajnalban keltem fel újra, a kettő között nem sokat aludtam.

Mindig pontosan tudtam, hogy mi történik a belpolitikában ebben a kimerítő időszakban? Vagy inkább: tudtam volna-e, ha nem tartozott volna a munkámhoz, hogy naprakészen értesüljek a politikai fejleményekről? Őszintén szólva elég gyakran szerettem volna este egy elfogadhatóan szórakoztató filmet nézni a nyugdíjreformról szóló vita helyett. És ma? Nézzek egy újabb tévés összecsapást két olyan vezető jelölt között, akikre úgysem fogok biztosan szavazni? Miért nem olvasok inkább verseket?

Igen, persze, ha az embernek joga van szavazni, akkor kötelessége tájékozódni. A szavazati jog olyan kiváltság, amelyet nem szabad félvállról venni. Könnyebb azonban megérteni a politikai üzeneteket, ha tudja, hogy mik a béren kívüli munkaerőköltségek vagy a közvetett adók, vagy hogy mi különbözteti meg a népszavazási demokráciát a képviseleti demokráciától.

Jelenleg egy olyan nemzeti tanácsi – országos parlamenti - választás előtt állunk, amelynek eredménye, ha a felmérések igaznak bizonyulnak, nagymértékben veszélyeztetheti jogállamunkat és alapvető demokratikus rendünket. Kickl olyan törvényeket jelentett be, amelyek lehetővé tennék az alkotmányban rögzített jogok „szükség esetén” történő felülbírálatát és az adott kormány megbuktatását.

Kétségesnek tűnik, hogy az ÖVP határozottan ellene lenne. Nyelvhasználata már most is ijesztően hasonlít az FPÖ-éhez.

A jobbra tolódással szemben tehát csak az SPÖ megerősítése az egyetlen hatékony megoldás. (A NEOS vagy a KPÖ választási gyarapodása aligha lesz képes megakadályozni a kék-fekete vagy a fekete-kék koalíciót). És ezzel el is érkeztünk a következő kérdéshez: miért nincs jobb dolga a médiának, még azoknak is, akik állítólag aggódnak az FPÖ rémuralma miatt, mint az SPÖ csúcsjelöltjét ostorozni és nevetségessé tenni?

Nem kell Andreas Bablert a szívünkbe zárni, és nem kell minden politikai célját osztani, de azt el kell ismerni, hogy sok olyan témát érint, ami sok ember életében fontos szerepet játszik. Megfizethető lakhatás. Orvosi rendelések. Az analóg szocializált generációk problémái a digitalizált világgal. A gyermekek fogszabályozásának költségei. Az oktatás válsága. Valaki - csapatával együtt - elgondolkodik az országban élő nők és férfiak gyakran nehéz mindennapjain.

Amit azonban az újságokból gyorsan és könnyen megtudhat az, aki erről olvasni akar, azt a benyomást keltheti, hogy teljesen absztrakt eszmékről van szó. Egy ATM minden faluba? Jog a hatóságokkal való analóg kapcsolattartáshoz? Azonnali időpont egyeztetés a háziorvosokkal? Ahogy a média ezt ábrázolja, az ember hülyének érzi magát, ha bevallja, hogy tetszik neki.

Az okos kollégák teljesen retró módon a társadalmi kohézióra való hivatkozásról írnak, és a szolidaritáson alapuló biztonsági hálókat valahol a kollektív gazdálkodás és az észak-koreai cselekvésképtelenségi állam között kategorizálják. Neoliberális érzéketlenségük semmiben sem különbözik Kickl-étől.

Nem, a média nem válhat az SPÖ választási segítőjévé. De az a megvetés, amivel Babler fején egy jó szőrszálat sem hagynak, rosszabb esetben a jobboldali demagógok választási segítőivé teszi őket.

Témaváltás és mégsem: mindannyian elborzadva olvastuk, hogy Afganisztánban a tálibok nemrég vezették be az új „erénytörvényt”, amely most már a nők nyilvános beszédét is megtiltja. Az indoklás: a nők hangja valami „intim” dolog, ezért nem szabadna az otthonon kívül hallatni. Őrültség. Akárcsak az iráni nőkkel való bánásmód, akik az életüket kockáztatják, ha egy hajszál is kicsúszik a csadorjuk alól. Pontosan úgy, ahogyan a nőkkel bánnak a világ számos országában, ahol jogfosztottak és rabszolgasorban élnek. Igen, mi mindent helytelenítünk, de Isten tudja, hogy reakcióink lehetne hangsúlyosabbak is. És ezért szerepel az SPÖ választási programjában a „feminista külpolitika” követelése is. Szerintem ez jó.

Forrás: https://kontrast.at/elfriede-hammerl-medienkritik/?sfnsn=mo 2024. szeptember 11.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó