Emmanuel Macron elnök eltökéltsége, hogy felülbírálja a júliusi parlamenti választások eredményeit, közelebb hozza Európát a katasztrófához.

Az, hogy nem Lucie Castets-t, a győztes Új Népi Front (NPF) jelöltjét nevezi ki miniszterelnöknek, politikai döntés. Állítása szerint ez azonnal megbukna, mert nincs többsége, de ez még inkább igaz a többi kisebb választási blokkra, beleértve Michel Barnier negyedik helyen végzett Republikánusait is.

Ha az NPF alakított volna kormányt, nem tudta volna végrehajtani a teljes programját, de amint azt Sylvie Ferrer, az NPF képviselője elmagyarázza a holnapi Morning Star interjújában, támogathatták volna annak egyes részeit, például Macron gyűlölt nyugdíjkorhatár-emelésének visszavonását. Nem azért tagadja meg az elnök az NPF választási győzelmét, mert kudarcra ítélt lenne, hanem mert attól fél, hogy sikeres lenne.

Tőke és fasizmus jegyesek!

Ehelyett a szélsőjobbot választotta.

Nem Barnier-t, bár az Egyesült Királyságban leginkább az EU Brexit-tárgyalójaként ismert politikus maga is keményvonalas jobboldali, egy olyan ember, aki a homoszexualitás dekriminalizálása ellen szavazott, és elnökjelöltként a nem európai bevándorlás öt évre történő betiltásának platformján indult.

De mégis Barnier-t Le Pen kegyéből. Két másik jelöltet először megkerestek, de elutasították: Bernard Cazeneuve-t, mert a baloldal politikáinak egy részének átvételét javasolta, és Xavier Bertrand-t — mert Le Pen megvétózta őt.

Az elnök telefonon kérte a fasiszta vezető támogatását. Barnier minisztériuma ezen nyugszik, és Le Pen bármikor megbuktathatja. A francia szélsőjobbnak megadták az irányítást afelett, hogy mikor és miért bukik a kormány, ami hatalmas kockázat.

Az alternatíva az lenne, ha a baloldal kényszerítené ki a kormány bukását. Az NPF eddig ellenállt az elit nyomásának, hogy megosztják, részben azért, mert alulról jövő tömeges mozgósítások támogatják. A jobboldali képviselőik tudatában vannak annak, hogy a bázis és a szakszervezetek figyelik őket.

Tüntetéseket hívtak össze erre a hétvégére, és Macron elnök leváltását követelik. Le Pen „királycsináló” szerepe gyengeséggé válik: a látszólag anti-establishment Nemzeti Tömörülés most egy megvetett elnököt támogat.

Ebből a baloldal mindenhol tanulhat.

A liberális közép nem védőgát a szélsőjobb ellen. Macron az autoriterizmussal és iszlamofóbiájával évek óta készíti elő a terepet egy Le Pen-kormánynak; most pedig közelebb hozza azt, hogy megmentse a neoliberális támadásokat a jóléti állam ellen.

A szélsőjobb anti-establishment retorikája csak látszat. A francia uralkodó osztály a munkásosztály életszínvonala elleni háborúját támogatja, és a baloldalnak most lehetősége van ezt kiemelni. Ez Nagy-Britanniában is kulcsfontosságú lesz, ahol a Reform UK vonzerejének megtörése a szegényebb területeken azt jelenti, hogy fel kell tárni elkötelezettségüket az éppen aziránti thatcherista politika iránt, amely elszegényítette őket: Jean-Luc Mélenchon tréfás megjegyzése, hogy a Nemzeti Tömörülés hatalmon „Macron, de rosszabb” lenne, szépen átültethető Nigel Farage-ra.

És a baloldal ereje a tömeges mozgósításból és a neoliberalizmussal szembeni ellenállásból fakad, amelyet a hatalmon lévő politikusok hirdetnek a Csatorna mindkét oldalán.

Ha Macron kezdeti manővere sikerült volna, és a baloldal a megszorítások kormányának támogatására kényszerült volna a fasiszták félelme miatt, Le Pen úgy tűnhetett volna, mint az egyszerű emberek bajnoka az elit ellen: most ez sokkal nehezebb lesz.

Nagy-Britanniában egy kancellár, akinek fiskális szabályai kiadáscsökkentéseket diktálnak, a toryk romboló gazdasági irányvonalának folytatásával fenyeget; és egy munkaügyi mozgalom, amely ezt csendben tűri, lehetővé teheti, hogy azok a fasiszta csőcselékek, akik augusztusban országszerte randalíroztak, továbbra is a közösségek kétségbeesését használják ki.

Ez kötelezettségeket ró a mi mozgalmunkra is, amikor a Szakszervezeti Kongresszuson találkozik, hogy figyelmeztesse a brit Munkáspártot: meg kell változtatnia gazdaságpolitikáját — különben politikai és ipari ellenállásra számíthat.

forrás: Morning Stat