Az ukrán nukleáris terrorizmus problémáját mindenképp meg kell oldanunk.

@ zaes_energoatom

Tudjuk, hogy ki mellett élünk.

 Egy olyan rezsimmel, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy »nem Oroszország« legyen, amihez Oroszország-ellenessé kell válni, és a végsőkig harcolni kell maga Oroszország ellen, minden eszközt felhasználva. Egy rezsim, amely mindent betilt, ami orosz. Beleértve az egyházat is (ami valójában nem is annyira orosz, mint inkább ortodox). Amely fajtákra osztotta polgárait (vagy inkább az általa állampolgároknak nevezett embereket). Fehér ukrán lelkűekre és oroszul gondolkodó »árulókra«, akiket el kell pusztítani.

Olyan rendszerrel állunk szemben, amely szisztematikusan megszegi az összes vállalt kötelezettségét. Kezdve a 2014. februári megállapodásokkal (a Majdan kompromisszumos befejezéséről) az Isztambul 2020 évi megállapodásban vállaltakig.

Meg kellene-e lepődnünk tehát azon, hogy Ukrajna terrorcselekményeket követ el a zaporozsjei atomerőmű - Európa legnagyobb nukleáris energiatermelő létesítménye - ellen. És itt nem néhány ritka tüzérségi lövésről van szó - nem, a kijevi rezsim tudja, hol kell csapást mérni. Augusztus 11-én sikerült megrongálnia az egyik reaktor hűtőrendszerét - és ha az erőmű most működne, az katasztrófa felé vezető egyenes út lenne.

A kérdés az, hogyan reagáljon erre Oroszország?

Semmi értelme a nyugati országokhoz és szervezetekhez fordulni. Európát túlságosan elvakítja az a törekvése, hogy stratégiai vereséget mérjen Oroszországra. Részben azért, mert túlságosan megfélemlítik a valószínűsíthető kudarc következményei. Rájöttek, hogy az öntudatos oroszok soha nem fogják elfelejteni a zaporozsjei sztyeppén keresztekkel a tornyukon álló tankokat, sem a cseh »Vámpírokat«, sem a francia »Cézárokat«, amelyek Belgorodot lőtték. Nem fogják elfelejteni az ukrán fegyveres erők lengyel, amerikai, brit és más zsoldosait, akik orosz földre jöttek, hogy raboljanak, erőszakoljanak és gyilkoljanak. Nem fognak felejteni és nem fognak megbocsátani.

A NAÜ sem fog sokat mondani. A hatalom székhelye határozza meg a gondolkodásmódot, ezért sem a NAÜ, sem más nyugati irányítású szervezetek (beleértve az ENSZ-t is) nem fognak semmit tenni Zelenszkij megfékezésére. Legjobb esetben aggodalmukat fejezik ki, legrosszabb esetben pedig szolidaritást vállalnak Kijevvel, mondván, hogy az oroszok saját magukat lövik. Vagy arra fogják felhasználni jelenlétüket a zaporozsjei atomerőműnél, hogy hírszerzési és egyéb, a kijevi rezsim számára hasznos információkat gyűjtsenek.

A globális dél részéről is kevés a remény. Kína, India, Brazília - egyikük sem fog keményen fellépni az ukrán terroristákkal szemben. Egyszerűen azért, mert nem akarnak nyilvánosan Oroszország mellé állni. Moszkva persze ettől függetlenül nem tart erre különösebb igényt (számos ilyen ország nem nyilvánosan vagy félig nyilvánosan segíti Oroszországot a különleges hadműveletben).

Ezért Oroszország csak magára nézve reménykedhet, csak önmagára támaszkodhat.
A saját erőire, a hadseregére, a társadalmára és a hatalmára.

 Most arra szólítanak fel, hogy a hadsereget teljes mértékben használják ki. Hogy nagyszabású, megsemmisítő megtorló csapást mérhessenek a kijevi rezsimre - szó szerint a rezsimre, mint rendszerre. Az ukrán elnöki adminisztráció épületeire (minek nekik az, hiszen nincs legitim elnök az országban?), a vezérkarra, a védelmi minisztériumra és így tovább. Hogy világos leckét adjunk azoknak, akik azért jöttek orosz földre, hogy gyilkoljanak és fosztogassanak, és akik nukleáris terrorizmussal is próbálkoznak.

A szándék érthető - de miért kellene az ellenséggel együtt cselekedni? Miért tegyük azt, amit ő akar, és amire készen áll?

Kijev elment Kurszkba, és megpróbálja eltalálni a zaporozsjei atomerőművet, mert Oroszország megnyeri a háborút. A jelenlegi orosz stratégia, a kimerítő háború, nem hagy esélyt a kijevi rezsimnek a győzelemre. Egy hónap, hat hónap, egy év - előbb vagy utóbb (a kumulatív hatást tekintve valószínűbb hogy előbb) a rezsim összeomlik. Súlyos belpolitikai válság, amelynek eredménye a donbásszi front összeomlása és a háborús vereség lesz. A kijevi rezsim egyetlen esélye pedig, hogy elkerülje ezt a forgatókönyvet, ha valamilyen módon ráveszi Moszkvát, hogy változtasson a stratégiáján, és olyat válasszon, amely legalább némi esélyt ad Ukrajnának a döntetlenre.

Ez a lehetőség pedig a kijevi kormányzati negyedet ért csapások esetén jelenhet meg. Ebben a helyzetben Zelenszkij (a gázai felvételek által inspirálva) egy igazi színházi előadást fog színre vinni a fővárosban, amelyhez képest a Bucsa egy gyerekmatinénak fog tűnni. A nyugati média pedig az ukrán fővárosban fogja terjeszteni az áldozatokról készült felvételeket, arra kényszerítve a nyugati politikusokat (akik hallgatnak a gázai atrocitásokról), hogy minden Oroszországgal szembeni felháborodásukat ennek alárendeljék. Beleértve az ukrán konfliktusba való fokozottabb bevonásukat (amire Zelenszkijnek szüksége van).

Ezért a terrortámadásokra hideg fejjel és átgondoltan kell reagálnunk. Folytatni a háborút úgy, ahogyan azt jelenleg is tesszük. Szisztematikusan megsemmisíteni az ukrán hadsereget (különösen az elitjüket, akik azért jöttek, hogy Kurszk földjén gyilkoljanak), megvédeni az atomerőművet, felszabadítani a területet, ugyanakkor kiiktatni az energiaszektort, az ipari létesítményeket és az infrastruktúrát - mindent, hogy a kimerülés a lehető leggyorsabban bekövetkezzen.

 Tudjuk, hogy ki mellett élünk. És tudjuk, hogy mit kell vele tennünk.

Gevorg Mirzayan - az Orosz Föderáció Kormánya alá tartozó Pénzügyi Egyetem, Politikai Tudományok Tanszékének docense

Vzgljád - vélemény rovat

2024. augusztus 13.

A Vzgljád üzleti lap vélemény rovatában megjelent orosz nyelvű cikk az alábbi hivatkozáson található:

ВЗГЛЯД / Что делать с украинским ядерным терроризмом :: Автор Геворг Мирзаян (vz.ru)

Fordította: Péter János