Rendőrök tisztítják meg a hajléktalan kiskorúak táborát a Szajnán, 2024. március 06. Kép: IMAGO / ZUMA Press Wire

Az olyan nagyszabású események, mint az olimpiai játékok, katalizátorai a kizsákmányolásnak, a dzsentrifikációnak és a kitelepítéseknek. Mivel azonban a házigazda országok a lehető legjobban akarják magukat bemutatni a játékok alatt, nagy nyomás nehezedik rájuk. Az egyetlenek, akik ezt politikai követelések eszközeként használták fel, a papírok nélküli munkavállalók voltak. Sztrájkjaikkal és az építkezések blokádjaival ott kezdték, ahol a legjobban fáj.

Franciaország számára az olimpiai játékok megrendezése megtiszteltetés volt. Még ha költségvetési szempontból gyakran nem is származik közvetlen haszon az ilyen jellegű nagy sporteseményekből, ezek erősítik a házigazda országok nemzeti és helyi büszkeségét. Az olyan megaesemények, mint az olimpia, jó lehetőséget kínálnak a nemzetközi ismertség növelésére és a nemzeti egység megteremtésére. A rendező városok helyi lakosainak úgy adták el a megaprojektet, mint ami nekik is hasznukra válik. A valóság azonban más.

A szegénységet elrejtik ahelyett, hogy leküzdenék.

Bár az olimpiai játékokat Párizsban rendezik, a játékok nagy része Seine-Saint-Denis-ben zajlott, Franciaország legszegényebb megyéjében, a fővárostól északra. A játékokra felhúzott hatalmas épületek a látványosság után semmit sem fognak érni az ott élő, nagyrészt bizonytalan helyzetű lakosságnak. A Tour Pleyel-t, a Saint-Denis sziluettjét régóta meghatározó felhőkarcolót például luxusszállodává alakították át. A párizsi banlieuesdzsentrifikációját a játékok csak fokozták.

"Az olyan nagyszabású projektek, mint az olimpiai játékok, csak a hatalmasok érdekeit szolgálják. De ki építi a stadionokat? Mi, a migránsok. A mi munkánk nélkül nem lennének játékok."

A Le Revers de la Médaille nevű szervezet - az érem másik oldala -, amely a bizonytalan élethelyzetben élőket támogatja, figyelmeztetett az olimpiai játékok hatására. A játékok kapcsán „társadalmi tisztogatásra” mutat rá. Például egyre több sátortábort ürítettek ki, ahol különösen hajléktalan migránsok alszanak rögtönzött szállásokon. Az érintetteknek általában csak ideiglenes szállást kínáltak - ha egyáltalán - jóval Párizs nagyvárosán kívül, távol a segélyszervezetektől és a munkalehetőségektől. Februárban a rendőrség kiürített egy sátortábort a Charles de Gaulle híd alatt. Építési kerítéseket állítottak fel és hatalmas köveket emeltek, hogy megakadályozzák a kitelepítettek visszatérését. Párizsnak képeslapra valóvá kellett válnia a nagy eseményre. Ahelyett, hogy politikai lépéseket tettek volna a hajléktalanság társadalmi nyomorúsága ellen, láthatatlanná tették azt.

Az olimpiai zászlóshajó, a tisztességes sportverseny, amelyben a sok különböző országból érkező résztvevők egyenrangúként találkoznak, elrejti egyes népcsoportok egyenlőtlen kizsákmányolását a játékokat megelőzően. Az úgynevezett sans-papiers, azaz a Franciaországban papírok nélkül élő emberek kollektívái megragadták az alkalmat, hogy felhívják a közvélemény figyelmét éppen erre a túlzott kizsákmányolásra. Az, hogy Franciaországban papírok nélkül dolgoznak az emberek, illegális, de mindennapi valóság. Ezeknek az embereknek a munkája nélkül aligha valósulhatott volna meg az olimpia.

Munkások nélkül nincsenek játékok

Tavaly októberben több száz papírok nélkül dolgozó munkás és támogatóik blokkolták a Párizs északi részén található Adidas aréna építkezési területét, amelyet a játékokhoz építettek. Transzparenseiken ez állt: „Pas de Papiers, pas de JO!” - Papírok nélkül nincsenek játékok! Egy szenegáli munkás, aki 2020 óta él Franciaországban, bírálta: „Az olyan nagyszabású projektek, mint az olimpiai játékok, csak a hatalmasok érdekeit szolgálják. De ki építi a stadionokat? Mi, a migránsok. A mi munkánk nélkül nem lennének játékok”. Ahhoz, hogy a munkaügyi útvonalon papírokat kapjanak, a munkáltatótól kell kérvényezni a dokumentumot, és a prefektúrától is a menedékkérelem jóváhagyását. Az olimpia volt az a lehetőség, ahol egyszerre lehetett nyomást gyakorolni mindkettőre, például az Adidas Aréna építkezésénél sztrájkot szervezve.

„Bár sok papírokkal nem rendelkező migráns közvetve befizet a társadalombiztosítási rendszerbe, ők maguk nem részesülhetnek belőle.”

Nehéz megmondani, hogy hány papírok nélküli munkás dolgozott az olimpián. Gyakran egy olyan barátjuk neve alatt dolgoznak, akinek már vannak papírjai. Nemcsak a regisztrált munkás fizetése érkezik a számlájukra, hanem más, papírok nélkül dolgozók jövedelme is. Az állam számára jövedelmező, ha magas adót fizetnek erre az „egyszemélyes” jövedelemre. A papírok nélkül dolgozók ilyenkor általában a minimálbér alatti csekély összeggel maradnak. Bár közvetve befizetnek a társadalombiztosítási rendszerbe, ők maguk nem részesülhetnek belőle. A papírok hiánya azt jelenti, hogy betegség esetén nem kapnak fizetést, és nincs fizetett szabadság.

A papírok nélkül dolgozók közül sokan - mint például az Adidas Aréna esetében - alvállalkozóknak dolgoznak, ami rendkívül megnehezíti a szakszervezeti szerveződést. Általában van egy megrendelő, ebben az esetben a milliárdos Bouygues vállalat, amely az építési szerződést továbbadja az alvállalkozóknak. Ezek pedig munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül vásárolják meg a munkaerőt. A munkavállalók a cégeken keresztül gyakran változtatják a munkahelyüket, és akár egyik napról a másikra más városban is bevethetők. Az Adidas Aréna építkezésének blokádja megmutatja, hogy a szakszervezetek szerveződése minden nehézség ellenére is sikeres lehet.

Bár kezdetben megállapodás született az Adidas építkezésén és alvállalkozóinál dolgozó összes papírokkal nem rendelkező munkavállaló legalizálásáról, a Bouygues nem engedte, hogy a sztrájk után regisztrált papírokkal nem rendelkező munkavállalók visszatérjenek az építkezésen dolgozni. Menedékjog iránti kérelmüket még mindig nem hagyták jóvá. A harc azonban végül kifizetődött számukra. Az Adidas Arénában dolgozó papírok nélküli munkások legalább állandó munkaszerződéssel rendelkeznek, így ugyanazok a munkajogok illetik meg őket, mint bárki mást. Évek után végre szabadságra mehetnek és meglátogathatják családjukat a hazájukban anélkül, hogy elveszítenék a munkájukat.

Az olimpiai építkezéseken dolgozó munkások azonban nem az egyetlen olyan alkalmazottak, akik nélkül a játékok nem jöhettek volna létre. Az, hogy nem volt nagyobb sztrájkhullám, nem utolsósorban annak köszönhető, hogy egyes foglalkozási csoportok az olimpiai játékok idejére prémiumot kaptak, hogy ezzel is visszatartsák a sztrájkhajlandóságot. A vasúti dolgozók például az eredetileg tervezett 50 eurós napi bónusz helyett 95 eurós napi pluszjuttatást harcoltak ki a játékok idejére. A jövőben még sok megaesemény lesz; Berlin már tervezi, hogy 2036-ban vagy 2040-ben pályázik az olimpiai játékok megrendezésére. A sans-papiers sztrájkjai és blokádjai megmutatják, hogy a politikai befolyást hogyan tudják kihasználni a nagy eseményeken azok, akiknek nincs műsoridő a sportprogramban.

Forrás: https://www.jacobin.de/artikel/paris-olympia-wohnungslose-obdachlose-gefluechtete-sans-papiers 20240.08.13.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó