Annyira nem akartam hinni a fülemnek, hogy környezetem nem kis megrökönyödésére visszatekertem a tévékészüléken Novák Katalin köztársasági elnök újévi üzenetét. Az újrázáskor a szememmel is követtem a feliratot, ám ugyanazt kellett konstatálnom:

a magyarokról általában esett szó a beszédben; nem voltak megemlítve külön a határon túliak; a felsorolt, tucatnál is több település között sem fordult elő nem magyarországi.

Talán sokak számára meghökkentő az államfő szövegének ez a nyilván tudatosan kialakított sajátossága, de mire a beszéd végén elhangzott a „Reményt hozó új évét kívánok minden magyarnak!” mondat, arra jutottam, hogy inkább kifejezte ez a nemzeti egységet, mint amikor fennkölten Erdélyeznek, székelyeznek a politikusok. Ugyanis ezzel a gyakran túlhajtott kiemeléssel nem csak az anyaországiak jelentékeny részének ellenérzését vívják ki, de hátrasorolják a romániai Partiumban élőket is, amit – egyik ottani ismerősöm szerint – sokan sérelmeznek közülük.

Hozzájuk hasonlóan, a NER-retorikában alig emlegetik a horvátországiakat, a szlovéniaiakat, hogy az egyébként is renegátnak tekintett burgenlandiakról említést se tegyek. Ha hosszabb időtávon nézem, az erdélyiekhez képest a felvidéki, a délvidéki, a kárpátaljai magyarok ügye is csak akkor jelent és jelenik meg a szónoklatokban, az állami rádió- és tévéműsorokban, ha ehhez valamilyen kormányzati külpolitikai érdek fűződött, fűződik. Márpedig

ez a gyakorlat épphogy nem együttműködés, hanem kirekesztés, ami különösen szembetűnő, amikor a Nyugaton munkát vállalt több százezer szavazó voksolását nehezíti meg a kormányzat…

Az államfő új évi köszöntője ezen túl is szolgált meglepetéssel. Például, volt súlya annak az Európai Unióval kapcsolatos kijelentésének, hogy „Mára látjuk az előnyöket, a nehézségeket, és egy pillanatra sem felejtettük el: teljes jogú tagságot ígértek”. Ezen túlmenően – a nemzet fogalmának történelmileg is kirekesztő, a lakosság néhány százalékát kitevő főúri, főpapi, nemesi réteget magában foglaló értelmezéséhez képest – a népet jelenítette meg a szövege.

A szó régi értelmében vett közemberek, a mai közrendűek tetteit állította középpontba az államfő. Ezzel olyan nemzetegyesítést képviselt, amire a rendszerváltozás óta nem volt példa. Elsősorban azokat említette, akik az elesetteken, a rászorulókon segítettek és segítenek. A szakmák említése nélkül, példákon keresztül, az egészségügyben dolgozókra, a katasztrófák áldozatainak mentésében közreműködőkre utalt. Aztán a kétkezi munkásokra.

Szólt a pedagógusokról, akik kistelepüléseken, patinás intézményekben, gyermekotthonokban, a cigányok között egyaránt küzdenek a jövő nemzedékéért. Megemlítette azokat, akik a szeretetotthonokban gondozzák a fogyatékkal élőket, illetve az időseket. Helyet kaptak a szövegben a hagyományok ápolói, köztük olyan falvakban élők, akik valamely magyarországi nemzetiséghez kötődnek. Ha odafigyelt valaki, akkor

azt érzékelte, hogy a társadalom hétköznapi szereplői jelentek meg az üzenetben. Azok, akik az elmúlt három évtizedben rendre hátrányt szenvedtek a felsőközéposztállyal szemben, nem beszélve a kapitalista állam tényezői jóvoltából hirtelen meggazdagodottakról.

Mindez nagyrészt a mondatok mögött meghúzódó tartalom felfejtése során vált és válik nyilvánvalóvá. Sok megszólított azonban bizonyára így is magára ismert a neki szóló részletből, még ha nem is volt tételesen említve. Ha pedig a felvételt nézte, az államfő körül láthatta a családosokat a gyerekeikkel – a képernyők előtt ülők unokáival –, a mentésekben résztvevőket, a katonák, a rendőrök képviselőit, a talán az említett falvak egyikéből-másikából érkezetteket.

Mindenesetre, ezúttal a népnek a többség számára névtelenül tevékenykedő, a politika hullámverésein nagyrészt kívül maradó tagjaira irányult a figyelem, hangzatos szóvirágok nélkül. Ha úgy tetszik: a mai magyar nemzet igazi letéteményeseire, bár, egy fecske, még ha azt köztársasági elnöknek is nevezik, nem csinál nyarat. Vagyis a beszéd következményeihez senki ne fűzzön illúziókat! Ezzel együtt, érthet belőle bárki, ha akar...#

CÍMKÉP: Novák Katalin köztársasági elnök visszafogottan üzent az Európai Unió vezetőinek is – A társadalom hétköznapi, az elmúlt három évtizedben rendre hátrányt szenvedett szereplői jelentek meg a beszédben, s álltak a háttérben (Kép forrása: az államfő honlapja)