I.

Joe Biden a szavazatok 2020. november 20-i adatai szerint megnyerte az USA 46. elnökválasztását.

II.

Donald Trump a választás éjszakáján már győztesnek hirdette ki magát, jóllehet a szavazatok jelentős részét még nem számolták meg, és a hivatalos választási eredményt még nem hirdettek. Követelte a leadott szavazatok megszámolásának befejezését, amelyet azzal indokolt, hogy a szavazatok további megszámolása a választók milliói akaratának megcsúfolását jelenti. Indoklásként hangsúlyozta, hogy „az emberek egy szomorú csoportja a rá szavazott amerikaiak millióinak választójogát akarja megsemmisíteni“. Mondta ezt Trump annak tudatában, hogy a még meg nem számolt szavazatok levélszavazatok illetve a választás napjánál korábban leadott szavazatok olyan szavazóktól is származtak, akik erősen a demokratákkal és Biden-el szimpatizáltak. Világos volt, hogy ezek a szavazatok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Biden lemaradását egyes szövetségi államokban behozzák, sőt részben vezetést biztosítsanak neki. Már a választások előtt egy ilyen lehetőség többször felmerült azzal együtt, hogy Trump ebben az esetben a választási eredményeket megtámadja, és vereségét nem ismeri el. Egy példátlan nyilatkozatában a Pentagon kénytelen volt kijelenteni, hogy semmilyen körülmények között nem hajlandó katonai puccsot végrehajtani annak érdekében, hogy Trump hatalomban maradhasson. Ezzel szemben Trump, akinek twitteren közel 85 millió követője van, akikkel közvetlenül kommunikál, felszólította a jobboldali radikális militáns csoportokat, mint amilyen a „Proud Boys^[1]“, hogy tartsák magukat készenlétben („stand by“). Néhány ilyen militáns csoport már bebizonyította elszántságát, amikor azt tervezték, hogy elrabolják Gretchen Whitmer, Michigen kormányzóját és a Michigen tó közepén kiteszik. Mások úgy érezték, hogy Trump arra buzdítja őket, hogy Minneapolis parlamentjét fegyveresen szállják meg.

A választások másnapján a Trump-hívők megkísérelték a demokraták által dominált Detroit-ban, Michigan államban, ahol erőteljes és jelentős az afroamerikaik jelenléte, egy választási központ megrohamozását, hogy ez által erőszakkal megakadályozzák a beérkezett szavazatok további számolását. Mivel időközben számos államban nyújtottak be vádakat a hivatalos választási eredmények ellen a republikánus jogászok, arra lehet számítani, hogy a választás befejeződése még napokig, sőt hetekig eltarthat. Ez történt 2000-ben Georg W. Bush és Al Gore között folyó választási küzdelemben. Nagy a lehetősége annak, hogy egy hasonló hatalmi vákuumban a konfliktusok további éleződnek. Sőt, félő, hogy a konfliktusok eszkalálódása polgárháborús irányokat is vehet, ami olyan helyzet kialakulásához vezethet, hogy Trump, mint még hivatalban lévő elnök, szükségállapotot hirdet ki, hogy a liberális jogállami elveket hatályon kívül helyezhesse.

III.

Biden választási stratégiájának célja, hogy „újból felépítse a kék falat“, vagyis hogy a lakósság szempontjából legnépesebb és ezért a választásokat eldöntő államokat a Nagy tavak körül Közép-nyugaton visszahódítsa. Itt 2016-ban Trump győzött, de korábban ezekben az egykori ipari övezetekben („rozsdaövezetek”) a jelentős szakszervezeti befolyás következtében évtizedeken keresztül a demokraták voltak hatalmon. A struktúraváltás, a munkahelyek leépítése, a szociális válság és a belső emigráció következtében Trump sikereket ért el a feltételezett „unfair” külföldi - elsősorban kínai is német – konkurenciával szembeni erős kritikájával és a szabad kereskedelem elleni pusztán retorikus támadásaival. Biden stratégiája végül sikeres volt: valószínűleg egyetlen szövetségi államot sem veszít el Trump ellenében azok közül, amelyeket Trump 2016-ban Clintontól elnyert. Trump reményei, hogy Minnesota-t meg tudja nyerni, szétfoszlottak. Michigan és Wisconsin államokkal Biden két nagyon fontos Közép-nyugati államot kis előnnyel, de megnyert. Ugyanakkor a tendenciájában republikánus Indiana mellett Trump másodszor is nyert Ohio-ban.

IV.

A 2020-as amerikai választások különleges körülmények között zajlottak. A világjárvány ugyan nem okozott új nagy gazdasági visszaesést, de drámaian felgyorsította ezt a folyamatot. 2016-ban Donald Trump választási kampányát az amerikai munkásosztály nevében vezette. Hillary Clinton feletti győzelme után azonban főleg a konszernek és a gazdagok adóit csökkentette. A vállalati adó 35 %-ról 21 %-ra csökkent, a legmagasabb adószint 39,5 %-ról 37 %-ra mérséklődött. Mégis Trump ezeket az intézkedéseket az amerikai munkásosztály nevében hajtotta végre, noha a munkabérre kirótt adók nem változtak és Trump egyidejűleg a szociális szövetségi programokat masszívan megkurtította vagy megszüntette, jóllehet ezekre az amerikai munkások rá vannak utalva.

Trump azzal érvelt, hogy az adócsökkentések történelmi méretű gazdasági növekedést, teljes foglalkoztatottságot és a tőke óriási konkurenciája miatt a munkaerő iránti versenyt fokozza, amely – szakszervezetek és munkakonfliktusok nélkül is – a munkabéreket szédítő magasságba röpíti.  Ezért is nevezte törvényét 2017 Tax Cuts and Jobs Act-nak (Adócsökkentés és foglalkoztatás növelés törvénye). Már a világjárvány előtt azonban világos volt: semmi nem valósult meg ebből, Trump egyetlen ígéretét sem tartotta be. A hivatalos munkanélküliségi ráta, a Bureau of Labor Statistics adatai szerint 2017. januárban, Trump hivatalba lépésekor 4,7 % volt, ami 2020. januárra 3,5 %-ra csökkent, alapvetően a gazdasági konjunktúrának köszönhetöen. Ugyanakkor a hivatalos reálmunkabérek stagnáltak és stagnálnak továbbra is, a produktivitás növekedése ellenére. Az US- Központi bank Federal Reserve kimutatása szerint az USA amerikaiak 40 %-a egyik fizetéstől a következő fizetésig él („paycheck to paycheck“).Más szavakkal: nincsenek semmilyen megtakarításaik és alapvetően egy súlyos megbetegedés vagy munkájuk elvesztése lakásuk elvesztését és fizetésképtelenséget jelentené számukra. A koronasegélyek a bérből élők számára csupán egy csepp volt a parázsló kövön. Eközben a vagyoni egyenlőtlenségek és a felső 1 % illetve 0,1 % részesedése a teljes közvagyonból, amely már Obama alatt 1929 óta a legmagasabb volt, Trump alatt tovább növekedetek. A koronavírus okozta válság közepén a multimilliárdosok vagyona nagyon gyorsan tovább növekedett: A „Business Insider“ számításai szerint a multimilliárdosok vagyona az USA-ban a világjárvány alatt hetente további 42 milliárd dollárral növekedett átlagosan. Trump ígérete szerint a nagyon gazdagok számára nyújtott adócsökkentések önmagukat fogják finanszírozni. Az USA államadósságai azonban Trump elnöksége alatt robbanásszerűen megnövekedtek. Amikor Obama hivatali ideje lejárt, az US állami adósság rátája a Congressional Budget Office hivatalos adatai szerint 76 % volt, amely Trump 4 éve alatt 98 %-ra növekedett. Amikor Obama volt az elnök, akkor a republikánusok kétszer is kikényszerítették a kormányzati –shutdown^[2]-t, mivel a globális pénzügyi válság következtében az állami eladósodás megnövekedett. Trump alatt a költségvetési deficit közel megduplázódott, 585 milliárd US-dollárról 1,1 billió US-dollárra növekedett.

V.

A világjárvány az USA gazdasági helyzetét drámaian kiélezte. Már a koronajárvány előtt a magán fizetésképtelenség fő oka a betegség volt az USA-ban. A válsággal az amerikai munkásosztály helyzete drasztikusan romlott. Áprilisban a hivatalos tömeges munkanélküliség 14,7 %-ra ugrott, a nyár egész ideje alatt 10 % körül mozgott és 2020 szeptemberében még mindig magas, 7,9 % volt. A valós munkanélküliségi ráta magasabb, mert számos foglalkoztatott a munkanélküliségi ellátás maximális időtartamát már kimeríttette vagy visszavonult a munkaerőpiacról.

A Trump kormány a járvány hatásainak csökkentése, a tervszerű cselekvés helyett, amely a járvány visszaszorítását célozta volna, csupán a „kínai vírusról” szónokolt, a republikánus kormányzók Kínában pereket kezdeményeztek, és a kormány pedig egy pusztító hatású lassez-faire politikát folytatott. Az USA a 9,8 millió koronavírus fertőzöttel és a mintegy 234.000 halálesettel India és Brazília mellett a világ legjobban érintett országai közé tartozik. A heti új fertőzöttek száma a választás napján megelőző héten elérte ismét a 100.000-es szintet. Trump közvéleménykutatási adatai a történelmileg nagyon gyorsan a fontos 40 %-os szint alá estek vissza, és tulajdonképpen nem heverték ki ezt a visszaesést. A Trump kormány-szimpátia értéke 2020 áprilisában, a koronajárvány kezdetén a közvélemény kutatási adatok szerint 45,8 % volt. 2020 júliusában, amikor a választási kampány a legforróbb szakaszába érkezett ez az érték ismét a kritikus 40 %-on állt. Az US-amerikaiak 56 %-a elutasítja az elnököt és politikáját.

VI.

Függetlenül attól, hogy a korábbi elnökhelyettes, Joe Biden az USA új elnöke lesz-e és Trump 1992 óta az első elnök, akit egy periódus után leváltottak, Joe Biden választási eredménye a Demokrata párt elitjének arculcsapása. A párt elitje koncentrált akcióikban miden hatalmi eszközüket bevetették, hogy az előválasztások során befejezzék a pártokon átnyúló, népszerű US szenátor, Bernie Sanders felemelkedését. Más centrista jelölteket erős nyomás alá helyzeték, és rávették őket, hogy kiszálljanak az előválasztásokból, hogy ezzel megakadályozzák a demokrata párti szocialisták „mindenki Bernie ellen”^[3] mobilizálási akcióját és így a karizma nélküli Biden-t a párt elnökjelöltjeként indíthassák. Annak ellenére, hogy a közvélemény kutatások jelezték, hogy Sanders a legesélyesebb jelölt Trump ellen. A demokrata párt elitje mindent feltett arra, hogy a 2016-ban elkövetett hibát megismételje. Azt ugyanis, hogy a drámai elégedetlenséget egy olyan jelölttel kezeltesse, 2016.-ban Hillary Clinton, most Joe Biden személyében, aki a „csak így tovább” stratégiáját követi. Jóllehet a „csak így tovább” stratégiája volt az oka annak, hogy Trump Clintonnal szemben 2016-ban elnök lehetett. 2016-ban nem Trump nyerte meg a választásokat – akkor alig kapott több szavazatot, mint az Obamával szemben alulmaradt republikánus elnökjelöltek Mitt Romnay és John McCain. 2016-ban Clinton és a demokrata párt elitje veszítette el a választásokat. 2020-ban úgy látszik, hogy Biden lesz az USA következő elnöke, a választásokat ugyanakkor nem ő nyerte meg.

A választások pontosabb politkai-szociológiai elemzése – ki kire milyen okokból szavazott -  a jelenlegi helyzetben az adatok nehéz hozzáférhetősége miatt még nem elvégezhető. Ennek ellenére, az USA általános gazdasági, politikai és szociális helyzete a korona járvány időszakában és az a körülmény, hogy Trump egyetlen szociális és külpolitikai ígéretét sem tartotta be (amelyek pedig jelentős szerepet játszottak 2016-os megválasztásában, mint pl. a népszerűtlen háborús politika befejezése), a győzelem a demokrata párt számára szegénységi bizonyítványként értékelhető. A demokrata párt elitje azt hiszi, hogy 2020-ban a „jó Obama évekhez” lehet visszatérni és egyszerűen nem hajlandó azt tudomásul venni, hogy Obama technokrata-liberális politikája előfeltétele volt a Trump féle jobboldali autoriter nacionalizmus megerősödésének. Ezt az önkritikára való képtelenséget legjobban Hillary Clinton testesíti meg, amikkor „What Happened” (Mi történt) c. könyvében, amelyben Trump-al szembeni vereségének okait taglalja, egyrészt csupán Sanderst – aki szerinte Trump-nak ellenérveket szállított vele szemben - és Putyint - aki az amerikai választásokat befolyásolta volna - tette felelőssé.

VII.

Biden elnöksége kezdettől fogva rossz csillagzat alatt áll. Ez részben a kis szavazatkülönbségen alapuló győzelemmel függ össze és Trump érveivel, amelyek a lakosság egy részében kezdettől fogva aláásták Biden legitimitását. Trump 2008/2009-ben vezette be a Birther^[4]-t, azon összeesküvés elméletet, amellyel megkísérelték Obama legitimitását aláaknázni, amikor azt állították, hogy ő tulajdonképpen Kenyában született és ezért nem lehet az USA jogszerű elnöke. Obama, aki Bush nyolc éves elnöksége után a Demokrata párt számára földcsuszamlásszerű győzelmet hozott, már 2009 februárjában, egy hónappal hivatalba lépése után a radikalista-jobboldali Tea-Party mozgalom erős nyomása alá került. Obama centrista-technokrata politikát folytatott, amelynek irányelve az „across the aisle”, a leváltott republikánusokkal való árkokon keresztül átnyúló együttműködés, amelynek ára választási győzelmének eliminálása volt. A Tea Party hátán a republikánusok már a 2010-es félidős kongresszusi választásokon visszahódították hatalmukat. Ettől kezdve Obama kiszolgáltatott lett a számos Tea-Party tag kormányzóból és kongresszusi képviselőből álló  és befolyásuk alatt erősen jobbra tolódott Republikánus pártnak. Obama már 2016-ban bukott elnök lett. Egykori helyettese, Joe Biden 2020-ban már talán hivatalba lépésének első napjától kezdve vesztes pozícióban lesz vagy éppen bukásra ítélt. Miközben Obama nemcsak a magas legitimitás és változtatás igényét hozta a Fehér házba, hanem a kongresszuson belül jelentős hatalommal rendelkezett, Biden valójában egy demokratikus párti vereséggel indul. A demokratáknak el kell temetniük azt a reményüket, hogy a Trump-ellenes hangulatot fel tudják használni a szenátusi többség elérésére. Már a választások előtt biztosnak látszott, hogy a republikánusok - több mint 40 szenátorral - blokkoló kisebbséggel fognak rendelkezni. Most azonban úgy néz ki a helyzet, hogy Bidennek a republikánusok szenátusi többségével kell együtt kormányoznia. A képviselőházban sem sikerült a demokratáknak a hatalmi viszonyok lényeges elmozdulását elérniük, akkor sem, ha többségüket itt meg tudják őrizni.  

Figyelemre méltó: miközben a baloldali parlamenti képviselők, akik Sanders-hez hasonlóan önmagukat demokratának és demokratikus szocialistaként határozzák meg, köztük a rendkívül népszerű Alexandria Ocasio-Cortez, mandátumukat az óriási tőkebedobással operáló republikánus párti ellenjelöltekkel szemben minden kétséget kizáró világos fölénnyel megnyerték, a centrista demokrata párti jelöltek egész sora, legnagyobb meglepetésre, elvesztette a választást.”Veszélyben és szükséghelyzetben” mondja Alexander Kluge „a középút a halálba visz”.

Eközben a Legfelsőbb Bíróság Trump elnöksége alatt erőteljesen jobbra tolódott, mivel Trump elnöksége alatt 3 bírót is kinevezett életük végéig, akik kemény jobboldaliak: Neil Gorsuch, Brett Kavanaugh és  Amy Coney Barrett. Ennek a politikailag jelentős súllyal rendelkező grémiumnak intézményesített jobbratolódása az USA-t még évekig, ha nem évtizedekig meghatározza. Biden elnökként, még ha akarná sem tudja a trumpizmus társadalmi okait megszüntetni. De nem is akarja.

Bernie Sanders és Alexandria Oscasio-Sanders a demokrata párt előválasztási küzdelmeiben

Biden választási kampányában keményen elhatárolódott a Sanders által vezetett demokraták baloldali szociáldemokrata követeléseitől, mint pl. egy, mindenki számára elérhető állami egészségügyi rendszer („Medicare for All”) és egy szociálökonómiai Green New Deal. Biden választási kampánya tradicionálisan konzervatív polgárságra irányult, akik visszautasítják Tramp botrány- retorikáját, koronavírus menedzsmentjét, látszatpolitizálását. Biden választási ígéreteivel végülis egy kis létszámú, de a társadalomban jelentős befolyással rendelkező elitet akarta elérni, akik nem akarnak kevesebbet, mint a Status Quo ésszerű menedzseléséhez való visszatérést. Ez a status quo azonban nem fenntartható. Biden 2020-ban a trumpizmus 2024-es győzelmét segíti elő, függetlenül attól, hogyan nevezik majd a jobboldali autoriter nacionalizmus képviselőjét. Mert pontosan erre utalnak a 2020-as választások is: Trump 4 éves politikájával tömegbázist tudott teremteni. Jóllehet Trump katasztrofális járványmenedzselést produkált és legfontosabb választási ígéreteit nem tartotta be, mégis sikerült neki legalább 5 millió ember szavazatát megnyernie. Jelenleg 65.088 millió US-amerikai választotta őt, 2016-ban kevesebben, 62.984 millióan voltak.

A szisztematikus választási elemzéseket megnehezíti, hogy a közvélemény kutatás szokásos eszközei, a közvetlen a választások utáni megkérdezések csak óvatosan értékelhetők a levélszavazatok és a szavazást megelőző időszakban leadott szavazatok magas száma miatt. A demoszkopia a mostani választások további vesztese. 2016-ban a közvélemény kutató intézmények egyöntetűen, részben abszolút biztonságot elérő valószínűséggel Hillary Clinton győzelmét jelezték előre. Michael Moore egyedül képviselte azt a véleményt, hogy a választásokat Trump fogja megnyerni. A választások után jött aztán a közvéleménykutató intézetektől a nagy mea culpa. Megfogadták, hogy a közvélemény kutatási metodikát teljesen átdolgozzák. 2020-ban megismétlődött 2016, jóllehet a fogadóirodákban ezúttal Biden választási győzelmére csupán 64,7:34,5 arányban lehetett fogadni.

Az elkövetkező napokban és hetekben nagy óvatossággal kell majd megindokolni, hogy hogyan állhatott elő végülis a választási eredmény és hogy Trump-ot mely társadalmi csoportok, milyen okokból támogatják továbbra is vagy újból. Jelenlegi időpontban ezt még nem lehet teljes bizonyossággal tudni. Nyugtalanító, hogy valószínűleg a fehér férfiak köréből Trump erős támogatást kapott, és hogy a latin-amerikai és színes férfiak körében támogatottsága emelkedett. Érdemes különösen nálunk tartózkodni olyan gyors ítéletektől, mint „a rasszizmus miatt” vagy „nem a rasszizmus volt” stb. Mert itt olyan túl gyorsan kialakított, sem a saját, sem a másik társadalmat nem igazán értő értelmezésekről van szó, amelyeket nálunk az itthoni irányokról szóló viták erősen befolyásolnak. A szisztematikus elemzést lehetővé tévő empirikus adatok még részben vagy teljesen hiányoznak, és meglehet, hogy megbízható adatok formájában nem is fognak rendelkezésre állni. Ez azt jelenti, hogy nem fogjuk tudni pontosan minden részletében végülis megismerni, hogy milyen okok vezettek a koronajárvány körülményei között megtartott választás eredményeihez.

Fordította:

Naetar-Bakcsi Ildikó

^[1] https://de.wikipedia.org/wiki/Proud_Boys           

^[2] https://magyarnarancs.hu/publicisztika/a-csapdaba-ejtett-demokracia-97256

^[3] https://www.derstandard.de/story/2000115038014/us-demokraten-debatte-fast-alle-gegen-bernie-sanders

^[4] https://de.wikipedia.org/wiki/Birther     

Forrás: https://www.transform-network.net/de/blog/article/joe-biden-a-winner-as-loser-on-the-outcome-of-the-us-presidential-election/

Fotók: https://www.transform-network.net/fileadmin/user_upload/joe_biden_2.png és https://www.leftvoice.org/wp-content/uploads/2019/02/030630-sanders-ocasio-cortez-082618.jpg