Az Unió levélben akarta felhívni a törökök figyelmét arra, hogy a szíriai kurdok elleni háború milyen veszélyeket hordoz magában.
Ahol háború van, onnan menekülnek az emberek, ezt a törökök jól tudják, hiszen náluk majd hárommillió menekült él, aki annak idején az iszlám állam és a szíriai rezsim elől menekültek el, mivel a fiatalok mindkettőt veszélyesnek ítélték jövőjükre tekintettel - a háborúhoz ugyanis katonák kellenek.
De menekültek a bombázások elől, az ellátás összeomlása következtében, családféltésből és még ezer okból.
Most sem lesz ez másként, talán annyi a differencia, hogy akik a törökök elől menekülnek, azok nem fognak a törököktől menekült-státuszt kérni, ezért komoly a veszélye annak, hogy Európa más országai felé fordulnak.
Miután nálunk nincs különbség a menekült és a kivándorló között, egységesen illegális migránsnak nevezik őket, ezért minimálisan is nevetséges a magyar kormány vétója a tervezett levél ellen, és ezen az sem változtat, hogy a török támadás megindítása után aláírták a levelet.
Törökország számára a háború óriási kockázattal jár, körülbelül olyan, mint lőporoshordón ülve pipázni, de Erdogan számára megváltás lehet, ha a meglevő társadalmi és politikai feszültségeket a hazafiasság illúziójával álcázhatja - régi, bevált taktika ez, belpolitikai problémák megoldása mások ellen indított háború segítségével.
Ez a háború tovább élezi a török-kurd ellentéteket, és tovább erősítheti a kurdok saját állam iránti vágyát.
Negyvenmillió kurd él négy államban, melyen az IS elleni harc annyiban változtatott, hogy jelentős területek kerültek kurd ellenőrzés alá, gyakorlati autonómiát biztosítva az ott élőknek.
Törökországban húszmillió kurd él, és bár Erdogan diktatúrája kemény, de látott azért már olyat a történelem, hogy a legkeményebb diktatúra ellen is fellázadtak, nem szólva arról, hogy még a legkeményebb diktátorok is halandók.
Trump az Egyesült Államok által támogatott kurd fegyveresek feje fölül vette el az ernyőt, tudva tudván a török szándékokról, ami nem erősíti a térségben az Amerika iránti bizalmat.
A politikai vákumot pedig valaki be fogja tölteni, és ez nem biztos, hogy a törököknek, vagy az amerikaiaknak tetszeni fog.
Valódi eredményt csak egy önálló Kurdisztán hozna, de ebben nem érdekeltek azok az országok, melyekben a kurdok jelenleg élnek, nem érdekeltek a konzervatív muszlim országok sem, melyektől idegen a kurdok vallással és a nőkkel kapcsolatos álláspontja, nem érdekeltek a nyugati nagyhatalmak sem és Oroszország sem, mely Szíriában elsősorban a haditengerészete számára fontos támaszpontját félti, és amely Törökországgal meglehetősen ambivalens kapcsolatban van.
Emellett fontos számára az iszlám fundamentalizmus gyengítése is.
A térség pedig - a csillagok oroszok számára kedvező együttállása esetén - befolyásuk kiterjesztésére is alkalmas lehet - az amerikaiak - minden ezzel ellentétes propagandájuk dacára - ellenszenvesek a térség lakói számára, akik számára az amerikai fellépés a várt jólét helyett csak halált, zűrzavart, rombolást hozott.
Mindenesetre erre a helyzetre katonai megoldás csak átmenetileg létezik, a valódi megoldás csak politikai lehet, de ez manapság nemigen körvonalazódik.
Orbánnak jól jönne néhány tízezer migráns a határaink mentén.
Ha Erdogan akarja, bármikor fel is mutathatja ezeket, hiszen a törökök számára ez nem tétel, és ha ezzel tudják viszonozni a szívességet az uniós magyar vétóért, hát nem fog gondot okozni kielégíteni a magyar igényeket.
Orbánnak jó orra van a tömeghangulat megítéléséhez, már most is nyugtalan, de ha elveszti Budapestet, elesik Győr és Szegeden marad a jelenlegi polgármester, akkor várhatólag hisztériás rohamot kap, törvényeket fog módosítani, a városvezetés nyakába fogja ültetni megbízható embereit, és eldugja a pénzesláda kulcsát, majd elzarándokol Grazba.
Mindenesetre az ellenzéknek célszerű lenne kihasználni a jelenlegi helyzetben rejlő ellentmondásokat, megmutatni, hogy Orbán az az üveges, aki éjszakánként csúzlival lövöldözi az ablakokat, hogy ne maradjon munka nélkül.
A Borkai ügy segítség lehet abban, hogy a laikus számára is felismerhető legyen Orbán szavai és tettei között az ellentmondás, és akkor a következő választáson az Isten se menti meg a bukástól.
De addig még van hátra néhány év, melyeket át kellene gürcölni, nehéz körülmények között, kedvezőtlen terepen, de szívósan.
A remény hal meg utoljára...
:O)))
