Watergate - egy hotel Washingtonban, ahol Nixon elnök kampánycsapata illegális információgyűjtést folytatott, lebukott és a történet Nixon lemondásához vezetett - igaz, csak azután, hogy megnyerte a választást.
Kapott ugyan egérutat, de ettől kezdve egy senki lett az amerikai politikai életben.
Pedig nem is lopott, nem épített ki önkényuralmat, nem üresítette ki az amerikai politikai intézményeket, ellenben az amerikaiak nem szokták megbocsájtani, ha valaki a jogaikra tör.
Minap nálunk is kiderült, hogy a képviselői irodaházban lehallgatták az ellenzéki politikusokat, a lehallgatott szövegeket pedig fel akarták használni a választási kampányban, le akarták járatni az ellenzék politikusait, ezzel befolyásolni kívánták a választás eredményét.
A kutya nem ugat utánuk, nem háborodott fel az ország, természetes dolog az, hogy akik majd téged képviselnek, azokat a hatalom kézben akarja tartani, le akarja járatni, esélytelenné akarja tenni.
Mondhatnánk azt, hogy az ellenzéki politikusok saját magukat járatták le meggondolatlan fecsegésükkel, de persze egy zártkörű beszélgetés során az ember nemes felháborodásában mond ezt-azt, és amit mond, azt nem a nyilvánosságnak szánja.
Aztán vagy igaza van, vagy nincs - sajnálatos, hogy általában az első opció a nyerő, de ezt bizonyítani is illene, az pedig nem egyszerű, így aztán aki a megfelelő tényanyag birtokának hiányában hivatalos fórumon meggondolatlanul dumál, az hamar bajba kerülhet.
De ettől persze még a tolvaj az marad, aki volt, viszont sejtésekre és sejtetésekre nem lehet politikát építeni, különösen pártpolitikát nem, ezért sok megalkuvást inkább kompromisszumnak hívnak, hiszen egyik párt sem írhatja elő a másiknak, hogy ki legyen az a személy, akivel együtt szeretne működni.
Mindenesetre a csontvázak kidőlésének időszaka a választások utolsó heteire esik, ahol lehet bekenik az ellenfél irodájának ablakát szarral, ahol lehet, az ellenfelet is.
Előráncigálnak sokéves történeteket, a sikeres polgármestert szexuális ragadozónak próbálják bemutatni, az aktuális hatalomnak nincsenek gátlásai.
Remélhetőleg azért marad annyi józan esze a választónak, hogy átlát ezeken a gyermeteg próbálkozásokon, és lök egy aprót a zsírmalac rendszerén, hátha végre elindul lefelé a lejtőn.
Természetesen csodát nem lehet várni, hiszen a választók egy része ma már teljességgel közömbös a korrupció iránt - lop mindegyik, hát lopjanak, csak én is hadd lophassak, ha hozzáférek valamihez a nagy tülekedésben.
A demokrácia megcsúfolását pedig a választók egy része értelmezni se tudja, hiszen fogalma sincs annak mibenlétéről.
A tetejébe Izaurán szocializálódott, viselkedését a könnyzacskója állapota irányítja, ha a gaz Leonciót behelyettesítik neki a hálátlan Nyugattal, az orosz medvével vagy a sorssal, akkor mindent elborító hazafias érzelmek kerítik hatalmukba, ezek pedig tradicionálisan a jobboldalt juttatják vezető szerephez.
Hiszen itt mindenki hazafi, mindenki keresztény, aki meg nem, az vacillál, hogy magyar-e ő egyáltalán, és hát lássuk be, minden oka meg is van a töprengésre, még akkor is, ha a hatalom óvodás módszerekkel a németek nyakába akarja varrni a felelősséget.
Nagyon sokáig reménykedtem abban, hogy a népben felülkerekedik a józan ész és világgá kergeti ezt a tolvaj bagázst, de ma már nehéz lenne hinnem ebben.
Barátaim mondják is, hogy ezeket békés úton már nem lehet eltávolítani, és persze nagyon örülnék, ha ez a választás adna erre valamiféle cáfolatot.
Sajnos, egyre többször jut eszembe Ceaușescu, a Kárpátok Géniusza, akit végül egy forradalomnak nevezett puccs távolított el a hatalomból és az életből is, de a puccs során a nép azért lelkesen tapsolt - valószínűleg ez a momentum egy hasonló esetben nálunk hiánycikk lenne, és nem azért, mert annyira szeretik a Budai Várszínház lakóját, aki mostanában kenetesebb, mint valaha és undorítóbb is, de nálunk tradíció a beszariság.
Itt mielőtt valaki leköpné, térden állva menne még a ravatalához is, és hosszan hallgatózna a szíve táján - hátha él és akkor mi lesz?
Jó lenne jó eredményeket elérni az önkormányzati választásnak nevezett szimpátia-szavazáson, merthogy ez nem választás, az biztos, az önkormányzatiság pedig halott kifejezés.
Most persze folyik a pénzszórás szívlapáttal, de közben azért mutatkoznak már a jelei annak, hogy a pénz nem oda megy, ahol arra a legnagyobb szükség lenne.
A dagadt sportgéniusz egy olimpiával akarja beírni magát a történelembe, csak ezt felejti el összeszámolni, hogy hány halott árán akarja ezt megvalósítani, de hát Nérót a római császárt sem érdekelte a polgárok sorsa, amikor - a legenda szerint - ihletszerzés céljából felgyújtatta Rómát...
Azért menjetek el választani, és gondoljátok végig, kire adjátok a szavazatotokat, mert bármennyire furcsa is, tétje van a szavazatotoknak.
A változások nem jönnek gyorsan, a győzelmet apró lépésekben kell elérni.
Ez a korrupt, korszerűtlen rendszer nem tartható fenn huzamosabb ideig, törvényszerűen buknia kell.
Persze nem lesz egyszerű időszak, a rabló tíz körömmel védi majd a zsákmányát, de persze sok lúd disznót győz, mondja a népi bölcsesség.
Ahogy szokták mondani, azt már tudjuk, mi lesz, csak azt nem tudjuk, addig mi lesz...
:O)))
